Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-52

A nemzetgyűlés 52. ülése 1922. évi szeptember hó 16-án, szombaton. 437 esetet, ahol egyes embereket már nyolc-tiz hét óta őrizetben tartanak azért, mert ott vörösesokros virágot rendeltek. Sehol semmiféle tiltó rendelkezés nincsen az ellen, hogy vörös szegfűt lehessen viselni. Van egy rendelet, amely ezeknek az embereknek őrizetbevétele után jelent meg, ez azonban sehol napvilágot nem látott, ez csak a belügyministerium rendőri osztályának szobájában fogamzott meg, onnan küldetett el a különböző rendőri hatóságokhoz, anélkül hogy a nagy nyilvánosság tudomást vett volna róla. Akkor tehát, amikor ilyen bizalmas rendeletek alapján embereket szabadságuktól fosztanak meg, ezt nem lehet másnak minősíteni, mint hogy embereket orozva fosztanak meg szabadságuktól, s ha ezt a rendőrség teszi, akkor ez a rendőrségnek is orozva történt cselekedete. De, t. Nemzetgyűlés, más esetekben is látjuk azt, hogy embereket, akiket a büntetőtörvényszék felment az ellenük folyamatba tett eljárás következményei alól, vagy akiknek ügye nem is jutott főtárgyalás elé, hanem már a vizsgálat, sőt a nyomozás során beigazolódott az illetők ártatlansága, ahelyett, hogy szabadlábra helyeznének, ahelyett hogy visszaadnák szabadságukat, miután büntetőjogilag felelősségre nem vonhatók, internálási eljárást, indítanak ellenük. És itt hivatkoznom kell egyik egyetemi professzorunk esetére. Zoványi Jenőt, a debreceni egyetem professzorát a Curia négy hónapi fogházbüntetésre ítélte. Miután Zoványi ellen sem előzetes letartóztatás, sem vizsgálati fogság nem volt folyamatba téve, szabadlábon hagyták arra az időre, amig a Curia jogerős Ítélete meg nem érkezik. És erre mi történt ? Az egyetemi professzor ur ellen megindult a rendőri eljárás. Teljesen érthetetlen adatok alapján kisütötték, hogy őrizetbevétele indokolt, vagyis ugyanazt, amit a büntető igazságszolgáltatás nem tartott szükségesnek, az előzetes letartóztatást a rendőri igazgatás most már szükségesnek tartja, megállapítja végzésében, hogy tartani kell Zoványi szökésétől, mert megszállt területen, Erdélyben 15—20 holdas birtoka van. Tény az, hogy a professzor urnák valamikor, 20—30 évvel ezelőtt volt egy 15—20 holdas birtoka, minthogy azonban tudományos pályára ment, kénytelen volt ezt apró kis földecskéjét áruba bocsátani, hogy igy valahogyan életét fenn tudja tartani. Ezt a 15—20 évvel ezelőtt eladott birtokát felhasználták a debreceni rendőrségen arra, hogy a professzor ellen az internálási eljárást megindítsák és addig is, amig az internálási eljárás megindul ellene, a magyar kultúra dicsőségére elrendelték, hogy hetenként kétszer a rendőrségen jelentkezzék. A rendőri jelentkezés időtartama alatt történt, amikor ügye még folyamatban volt és ő a rendőri jelentkezést is felfolyamodta, hogy Debrecenben egy politikai gyűlés tartatott. A politikai gyűlésre abban à tudatban, hogy választói jogától nem fosztották meg, tehát neki Debrecenben, mint egy titkos választási kerületben, ahol a szavazás kötelező, feltétlenül eleget kell tenni állampolgári jogainak, s hogy ezt tehesse, tájékozódnia kell az egyes politikai alakulatok felől, elment erre a politikai gyűlésre, — amely nem szocialista, hanem polgári gyűlés volt — s azért, mert ott, azon a gyűlésen résztvett, a debreceni rendőrség kihágás miatt 4000 korona pénzbirságra és négy hónapi elzárásbüntetésre ítélte Zoványi professzort akkor, amikor — mint hangsúlyoztam —- rendőri jelentkezési kötelezettsége vagy internálása nem volt jogerős. Az eseteknek egész sorát lehetne még felsorakoztatni arra vonatkozólag, hogy mit jelent a gyakorlatban ennek a belügyministeri rendelkezésnek fentartása. Fel lehetne sorakoztatni annak a tengersok embernek esetét, akit azzal, hogy a rendőrség előtt jelentkeznie kell, megfosztanak exisztenciájától, megfosztanak annak lehetőségétől, hogy foglalkozást teremtsen magának és elhelyezkedjék a gazdasági életben. S amikor ujraépitásről van szó és hangzatos frázisokat hallunk a jövő tervekről, akkor azt hiszem, jó lenne ezeket a szempontokat is figyelembe venni és embereket, akik dologképesek, akikben megvan a készség arra, hogy a társadalomban, a gazdasági életben elhelyezkedjenek, nem kellene megfosztani annak lehetőségétől, hogy családjukat és magukat becsületes munkával eltarthassák. Mi megkíséreltük, t. Nemzetgyűlés, hogy az ilyen rendőri felügyelet alá helyezett emberek ügyét rövid utón elintézzük, majd mikor ez eredményre nem vezetett, interveniáltunk ilyen ügyekben magában a ministeriumban is. De intervenciónk eredménye az volt, hogy mig az intervenció előtt az illetőnek hetenkint csak egyszer kellett a toloncházban jelentkeznie, a közbelépés eredményeként elrendelték, hogy azután minden köznapon, tehát hetenkint hatszor kell jelentkezniük az illetőknek. Rothenstein Mór: Haladunk. Györki Imre : T. Nemzetgyűlés ! Ismételten hangzott már el Ígéret arra vonatkozólag, hogy az internálótáborokban lévők ügyét revízió alá Teszi a kormány, azonban annak ellenére, hogy ilyen nyilatkozatokat már több izben hallottunk, mégis azt látjuk, hogy több mint két év óta vannak emberek az internálótáborokban, holott a belügyministeriumnak régebben kiadott rendelkezése értelmében az internáltak ügyét háromhavonként revízió alá kellene venni, azonban ez a revízió alá vétel nem történik meg, vagy ha megtörténik is, annyira felületes, hogy ennek lapaján az emberek alig szabadulnak. Amikor ezeket a kérdéseket a nemzetgyűlés előtt szóvá teszem, nem hagyhatom szó nélkül azt a legújabb, 16.045 internálási szám alatt kiadott belügyministeri bizalmas rendeletet, mely a külföldi zsidók kiutasításáról szól. Ez megint