Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-45
38 A nemzetgyűlés 45. ülése 1922. hozza : Vetőmagra 294,837.945 korona, mezőgazdasági gépekre, eszközökre kopás fejében 46,235.202 korona, trágyára és állati munkaerőre 998,629.848 korona, az elfogyasztott takarmányra 1.858,275.363 korona, ez összesen 3.190,978.358 korona. Minthogy ezzel szemben a földbirtokosság szereti ugy feltüntetni a falu és a város egymáshoz való adózási viszonyát, hogy a város nagyon kevés adót fizet, vagy a város jövedelmével nem áll arányban az az adó, amelyet fizet, leszek bátor ugyancsak Fellner Frigyesnek a városi ipar hozadékára vonatkozó adatait ismertetni. A gyáripar évi hozadéka 1.257,717.780 K, a kézműipar hozadéka 436,661.000 K, vagyis összesen 1.694,378.780 K, amiből megállapítható, hogy a földbirtok, tehát az agrártermelés hozadéka Fellner Frigyes kimutatása szerint legalább is a jó duplája, de megvan a két és félszerese a városi, ipari, merkantiltermelésnek. Egész természetes, hogy én a városi merkantilizmust védelmezni nem akarom, nem érdekem, nem érdekünk, nem érdeke az országnak. Csak ki akarom mutatni, hogy ha a két termelési ág adófizetési viszonyai között van differencia és ha van igazságtalanság, ha van eltolódás, akkor ez a földbirtok, a mezőgazdasági termelés javára áll fenn, a városi merkantiltermelés hátrányára. Általában olyan korszakba csöppentünk bele, amelyben az adózást, a közteherviselést minden politikai, hatalmi elhelyezkedésre, minden politikai befolyásra való tekintet nélkül a legmesszebbmenőén ki kell aknáznunk. Adót kell fizetni, ha ennek az országnak gazdasági helyzetét helyre akarják állítani, (TJgy van! jobbfelöl,) ha ennek az országnak gazdasági rendszerét újjá akarják építeni, ha ebből az országból országot akarnak csinálni. És én itt nem teszek kivételt városi és falusi népesség közt, agrár és merkantil érdekeltség között, sőt még azt is kijelentem, hogy a dolgozókat sem vonom ki. Mindenkinek kötelessége annyit adózni, amennyit csak bir és mondhatnám, a mérték az volna, hogy a megfeszülésig, mert ez a köz és az ország érdeke. De igen t. Nemzetgyűlés, van egy másik vonatkozása is a dolognak és ez az, hogy másik szempontból, más tereken viszont vigyázni kell arra a legfőbb gazdasági jóra, arra a legbecsesebb nemzeti vagyonra, amelyet az előbb voltam bátor felhozni : a munkaerőre. A munkaerőt magát sem adókkal, sem egyebekkel annyira túlterhelni, hogy önönmagát ne tudja fentartani, nem szabad és nem lehet, mert akkor a birtokos és vagyonos osztályok jövedelmeinek adója bármilyen magas, bármilyen igazságos lesz, bármennyire is telit?« lesz akármilyen vonatkozásokkal, nem fog az országon segíteni, mert nekem meggyőződésem az, hogy az országon csak egyféleképen lehet segíteni : évi szeptember hő 5-én, kedden, munkával és termeléssel, sőt több munkával és több termeléssel — mint ezt már az előbb voltam bátor kijelenteni. Bogya János : Es a demagógia letörésével ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Konyakkal !) Rothenstein Mór: Etetéssel! Saly Endre : Itatással ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Propper Sándor: Annak igazolására, hogy a szegény nagybirtok nem lesz olyan nagyon veszedelmesen megterhelve ezzel a földadóval, méltóztassanak még egy kis visszapillantást megengedni a földadóra vonatkozóan. Az első magyar rendes állami költségvetés a kiegyezés utáni első alkotmányos esztendőben, 1868-ban 270 millió korona volt. Ennyi volt az első megállapított költségvetés. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Ebből 1868-ban befolyt egyenesadókból 109'4 millió korona, fogyasztási adókból 21'4 millió korona, sóadóból 20 millió korona, dohányból 19 millió, sorsjátékból 2 2 millió, bélyegből 6'6 millió, díjakból és jogilletékekből 11'6 millió korona. 1912-ben, tehát 54 esztendő elmultával, amely 54 esztendő a fejlődés korszaka volt, amelynek tehát az adózás és a gazdasági politika szempontjából is nagy fejlődési utat kellett megtennie, már igy fest a helyzet : egyenesadókból befolyt 287 millió korona, fogyasztási adókból 266 millió, sóból 37 millió, dohányból 185 millió, sorsjátékból 2 "6 millió, bélyegből 51 "8 millió, díjakból és jogilletékekből 927 millió korona, Az eltolódás már meglehetősen nagy, mert amig 1868-ban, tehát 54 évvel ezelőtt az ország egy-egy lakósára 7'2 korona jutott egyenesadókban, közvetett, fogyasztási adókban pedig 5'3 korona; ezzel szemben 1912-ben ez a kép ugy változott meg, hogy egyenesadókban egyegy lakosra a korábbi 7'2 koronával szemben 14'3 korona esett, tehát a duplája, fogyasztási adókból pedig a korábbi 5'3 helyett 31*2 korona. Az arány ma, napjainkban — ezt is számokkal fogom igazolni — természetesen jelentékenyen rosszabb, épen a közvetett adók hátrányára. 1906—1911-ben az egyes adónemek hozadékának emelkedése a következő volt : egyenes adókból befolyt 5"5 százalék, fogyasztási és italadókból 30'3 százalék, sójövedékből 1'7 százalék, dohányjövedékből 32'5 százalék, közös vámjövtdelemből 49'3 százalék, szállítási adóból 37*7 százalék, bélyegből és jogilletékből 37'5 százalék. 1870 és 1911 között az egyenesadók 150 százalékkal emelkedtek, a fogyasztási adók ellenben 900 százalékkal. Ilyen körülmények között, azt hiszem, a birtokososztálynak, különösen pedig a nagybirtoknak — főként ha figyelembe vesszük az itt is sokszor hangoztatott kataszteri hiányosságokat és igazságtalanságokat — egyáltalában nincs
