Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-52
A nemzet g yi dé s 52. ülése 1922. évi szeptember hó 16-án, szombaton. 419 papirpiacra, és most spekulálnak az értékpapírral veszettül, folyton feljebb és feljebb. És ha megy valaki és megkérdezi őket, hogy miért van hausse, miért történik ez az óriási értékfelhajtás, akkor azt a választ méltóztatnak kapni : ja kérem, átértékeljük az értékpapírok értékét a békeparitásra. Vagyis azt mondják, hogy miután az egész értékpapirállomány valamikor — mondjuk — öt milliárdot ért, ennek következtében ez az állomány most tulajdonképen a leromlott koronában kellene, hogy reprezentáljon — mondjuk — két billiót, vagy mit tudom, milyen óriási összeget.. T. Nemzetgyűlés, ez rettenetes önámitás! Hiszen először is, ha át akarnók értékelni a házakat és minden egyebet, akkor egy képtelen számmal találkoznánk, amely mellett semmi pénz sem volna elég a forgalom iebonyolitására. De ettől eltekintve, az átértékelés épen ezzel a metódussal sohasem érhető el, mert mentől jobban esik a korona, az érték annál magasabbra megy és inkább eltávolodik a kettő egymástól. sem mint közeledik. Ez lehetetlen okoskodás, a tőzsdének spekulációnak kell egy beállítás. Amikor elmennek a pénzügyministerhez és kérnek valamit, az első dolguk az, hogy: beállítás, lehetőleg közérdekű beállítás legyen. Bármikor, ha a jegyintézethez mennek, ha kölcsön kell vagy bármi más, mindig ott a beállítás. Mindig ez a metódus folyik és a becsületes, jóhiszemű, tisztességes, nem a spekulációkhoz, hanem a komoly munkához szokott tisztviselők akár a jegyintézetnél, akár a pénzűgyministeriumban azt hiszik, hogy ez a beállítás igaz. Pedig legtöbbször nem igaz. Van egynéhány ezer ember ebben az országban, aki egész életét spekulációval töltötte el. Ezeknek élniök kell. Ezeknél nem a munka a fontos, hanem a spekuláció. Ezek az elemek az egész pénzigénylést a termelés szükségletének beállításával akarják igazolni. Csak egy dolgot említek fel: 45 billió koronára kellene a mai értékpapirállományt a tőzsdén felhajtani, ha a 0*20-as koronával akarnók elérni az értéküket. De tegyük fel, hogy a korona leesik 0'10-reí Tessék elképzelni, hogy ez hova vezetne. Ez a szám trilliókat tenne ki. Ezt nem lehet elérni, ez képtelen dolog. Ezért kérem az igen t. pénzügyminister urat, hogy azokat a dolgokat, amelyeket én beszélek, ne tekintse egészen alaptalanoknak, bizonyos komolyságot is tulajdonítson ezeknek. Habár tudom, hogy az egész pénzpiacon azt fogja mindenki mondani, hogy ezek sületlenségek, légből kapott dolgok, lehetetlen állitások, arra kérem a pénzügyminister urat, tulajdonítson mégis valami jelentőséget és komolyságot felszólalásomnak, mert az én legerősebb megGyőződésem az, hogy Magyarországon a pénzt még mindig lehet stabilizálni. Tegnap olvastam a lapokban, hogy a pénzügyminister ur is, Korányi őexcellenciája is olyan nyilatkozatokat tettek, hogy a magyar korona belértéke több, mint 0'20 centimes. Abszolút igazuk van. A magyar koronának beiértéke legrosszabb számítás mellett is legalább 1 centimes. (Igaz! TJgy van!) Én azt hiszem, hogy több. Rögtön meg fogom indokolni Ha az ötven milliárdos magyar jegy állományt tekintem, az svájci frankban csak 500 millió koronát tesz ki egy centimes-mal számítva. Hát csak 500 millió arany korona értéket reprezentálna a magyar pénzügyi világ? Hiszen ha csak azt az idegen valutát veszem, amely a trezorokban és egyeseknél az országban van, azt a dollárt és frankot, amely egyes polgároknál van, legalább 150 millióra taksálom. Az a többi mindenféle érték, amely a pénzpiacon van, ne reprezentálna további 350 millió aranykoronát? Hiszen egy centimes jelentéktelen összeg. Azt tehát mondhatom, hogy ennyit megér a magyar korona. De meg kell érnie egy másik okból is. Az egész magyar nemzet nemzeti vagyona a békében az 1910es években a Fellnerféle becslések szerint körülbelül 45 milliárdot tett ki. Ennek a vagyonnak egy harmadrésze van ma meg a magyar nemzetnek ; reprezentáljon ez csak 15 milliárdot. Ha ezt átszámítom a 0'20 centime-os kurzuson, akkor kapok eredményként hét és fél trilliót. Tehát az egész magyar nemzeti vagyon ma hét és fél trillió papírkorona és ugyanakkor az egész bankjegyállománya hitvány kis 50 milliárd. Ezeknél az átszámításoknál lehetetlen be nem látnunk, hogy koronánk valóban sokkal többet ér. De megint oda térek vissza, ahonnan kiindultam : az az átkozott spekulativ düh hajtja az embereket. Pénzt kell keresni. Minthogy a nemzetnek termelési lehetőségei, üzleti lehetőségei, kereseti lehetőségei leromlottak, azonban jól kell élni, tartani kell autót, talán maitresset, ezt és azt : rontsuk le tehát a koronát, hogy keressünk spekulative. (Igaz ! TJgy van ! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Ez az oka annak, hogy baj van a korona körül. Azonnal be is fejezem beszédemet, csak még erre az egy körülményre hívom fel figyelmüket. Nem azért szólalok fel, mintha én nem tudom milyen különösen érdekes dolgokat akarnék elmondani. Mélységes aggodalommal vagyok eltelve. Meggondolták-e azt, hogy ha a magyar korona le talál romlani, mi lesz annak a politikai konzekvenciája? Nem méltóztatnak átnézni Ausztriába ? Azt akarják, hogy gróf Bethlen István egy esztendő múlva vegye kofferjét és átmenjen Beneshez és Seipelhez és Isten tudja kihez és ott tárgyaljon arról, hogy a magyar nemzetnek állítsanak fel jegy^ntézetet és adjanak kölcsönt. Isten óvjon attól, hogy ez az állapot bekövetkezzék. Méltóztassanak meggondolni, hogy aki a pénzt adná, milyen feltételeket írna elő ? Nem történhetnék-e meg az, hogy Benes azt fogja mondani, hogy Drozdy ur protegáltjai menjenek haza, Lovászy vegye át a kormányt ? Nem lehet 53*
