Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-52

A nemzetgyűlés 52. ülése Í922. évi szeptember hé 16-án, szombat ov. 117 pénzpolitikájára káros lehet. Mi valami ? I (Halljak ! Halljuk ! a baloldalon.) A pénzügyminister ur igen helyesen állapitotta meg, hogy semmi olyasmire nem gondolok, ami — hogy ugy fejezzem ki magamat — inkorrekt dolog lehet, különösen inkorrekt a hatóságok vagy a kormány részéről. Ilyesmire én nem gondolok. De hogy »valami« néven kell megjelölnöm azt, ami itt folyik, ezt azért mondom, mert már tegnapi beszédemben felhívtam a pénzügyminister ur figyelmét hogy egy négyhetes, rövid időköz alatt nyolc milliárddal, tehát az egész előbbi állománynak 20°/o-ával növekedett a jegyállomány és ez alatt a négy hét alatt 8 milliárd helyett 9 milliárd, tehát még nagyobb összeg ment bizonyos üzleti, kommerciális vállalkozásoknak, mint amennyi e négy hét alatt az egész bankjegyinfláció volt. Ebből azt kell levonnom konzekvenciaként, hogy nem lehet a pénzügyi kormány intenciója az, hogy igy kezeltessék a magyar pénz. Abszolúte nem állitom, hogy valami inkorrektség történik, de itt valami olyasminek kell lenni, ami az én felfogásom szerint talán másképen volna rendezendő. Minthogy a pénzügyminister ur szives volt nekem megengedni azt, hogy hozzámenjek és arra kérjem őt, hogy bevezessen engem abba a homályos szobába, hogy a mumusoktól elszokjam, kegyes engedelmével élni is fogok és igazán mondom, örömöm lesz benne, ha egyszer visszajöhetek a Házba és bejelenthetem, hogy már nem látok mumusokat és nem félek semmitől. Óhajtom is a nemzet érdekében, — egészen eltekintve a magam személyi szempontjaitól — hogy a pénzügyminister ur csakugyan megmentsen engem ezektől az aggodalmaktól és hogy én ezt nyilvánosságra hozhassam. De addig is engedje meg a pénzügyminister ur, hogy felhívjam a figyelmét egy-két dologra. T. Nemzetgyűlés ! A pénzügyminister urnák teljesen igaza van, ha azt mondja, hogy a bankoknak nem érdeke a korona értékének lerontása. Persze, hogy nem érdeke; ez kétségtelén. De most bátor vagyok a következőket kérdezni. Tény az, hogy a korona százat ért aranyértékben a háború előtt. Mikor a háború lezajlott, talán harmincon állott, de jött a kommün s a korona lecsökkent négyre vagy ötre. Tehát a bankoktól függetlenül a háborús konjuktura, a háborús viszonyok következtében a korona értéke már nagyon mélyre lecsökkent, úgyhogy mikor a bankok a háború után a fizetés ténye elé kerültek, nekik már úgyis óriási veszteségük volt az aranyértékben. Bátor vagyok azt kérdezni, hogy nem egéSzen világos spekuláció-e az valamely banknál, — én legalább igy gondolom — ha ebben a helyzetben azt mondja : most már úgyis leesett a koronám, úgyis húszszor vagy huszonötször többet kell fizetnem a külföldnek, mint ahány millió tartozásom van, megpróbálom spekulációval, nyereséggel, esetleg a koronának NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — IV. KÖTET. még egy kis lerontása árán is, — mert az ember eleinte nem gondol arra, hol fogja a végletekig lerontani a koronát — egy-két-három ponttal még lerontom a koronát és nyerek rajta, hogy behozzam azt a nagy differenciát, amelyet a háború kezdete óta mostanáig már el kellett szenvednem. Ez annyira kézzelfogható okoskodás, hogy én, igazán mondom, nem tudom magamat kivonni ennek az okoskodásnak hatása alól és meg vagyok Győződve arról, hogy itt valami ilyen spekulativ szándéknak — nem azért, hogy a koronát lerontsák, de azért, hogy differenciát behozzák — meg kell lenni a bankoknál. De ettől a szemponttól eltekintve, engedje meg a pénzügyminister ur, hogy felhívjam a figyelmét valamire. Különböztetni kell a bank érdeke és a bank körül álló bizonyos tényezők érdeke között. A banknak talán nem érdeke a korona értékének lecsökkentése, de azok a bankvezetők, akik milliókat és milliárdokat kereshetnek, azok emberek, akik egy pillanatra elhuzódoznak attól a gondolattól, hogy a korona ugyan leeshet 2—3—10 pontot, de ők kereshetnek valamit, ha a banknak kárára is van s megcsinálják. Ez egy egészen tiszta, világos spekuláció. Nem gondolnak ők arra, hogy ezzel a spekulációval talán módot nyújtanak ahhoz, hogy a korona egy-két ponttal leessék, nem gondolnak arra, hogy a bankot és az állam valutáját tönkreteszik, csak arra gondolnak, hogy nyernek 1—10—100 milliót. Az ember igy megy, igy üldözi bele magát szenvedélye által abba, hogy megcsinálja azt a kárt, amelylyel tönkretesz talán egy bankot, talán egy nemzetet. T. Nemzetgyűlés ! Bátor vagyok továbbá felhívni a figyelmet arra a körülményre is, hogy hiábavaló mindaz, amit itt Farkas igen t. képviselőtársam elmondott a termelés érdekében. A termelést fokozni, amint tegnap már jeleztem, csak pénzzel lehet, de a jegyintézet papírjai nem reprezentálnak igazi pénzt. Azt mondják, hogy pénzszűke van és ezért kell a termeléshez a pénz. Ez nem áll, t. Nemzetgyűlés. Aki odakünn megfordul, az látja és tudja, hogy van pénz bőven. Hiszen az az 50 milliárdnyi papir itt van az országban, mert a magyar pénzt nem vitték el, a magyar pénzt, mint a pénzügyminister ur igen jól mondotta, nem rakja a pénzesládájába sehol senki, sem az osztrák, sem a német, sem a francia, ez az 50 milliárd nagyon csekély összeg híján itt van közöttünk. Erdőhegyi Lajos: A pénztárcákban van! liláin Ferenc : Az itt van, a pénztárcákban van, helyesen mondja, Erdőhegyi t. képviselőtársam. De miért van ott? Mert senki, a kisember sem oktalan azt a bankba tenni, ahol azért nem kap csak jelentéktelen 2—3—4% kamatot, hanem inkább arra gondol, hogy otthon tartja és ha jön egy jő vételi alkalom, vesz lovat és eladja, tehát spekulál, vesz ekét, 53