Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-52

4K) A nemzetgyűlés 52. ülése 1922. évi szeptember Hó 16-án, szombaton. Ulain Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Az 1. §-hoz két módositást — egyelőre tulajdonképen inkább csak egy módositást — javasolnék, t. i. az 1. § 5. pontjában ez a fogalmazás van (olvassa) : »aki abból a célból, bogy a magyar korona vásárlóerejét vagy nemzetközi forgalmi értékét rontsa, jobb tudomása ellenére az Emiltett célra, alkalmas valótlan tűrt kohol, vagy terjeszt.« Én arra kérem a pénzügyminister urat, járuljon ahhoz hozzá, hogy ez a három szó : »jobb tudomása ellenére« kimaradjon. Régi jogi tétel : de internis non judicat praetor; azt, hogy kinek mi van a lelkében, nem tudja a biró úgysem megállapitani. Még azt is bizonyitani az ügyésznek, hogy valaki, aki ilyen gsefteket csinál pénzzel, aki hamis hireket kohol, ezt jobb tudomása ellenére csinálta-e, roppant nehéz dolog. Nagyon kérem tehát az igen t. pénzügyminister urat és az igazságügyminister urat, járuljanak ahhoz hozzá, hogy ez a három szó kimaradjon. Amúgy is nagyon nehéz Jlesz bizonyitani azt, hogy valaki azon célból koholta-e azt a birt, hogy rontsa a korona vásárlóerejét ; már ezt a szubjektiv dolgot is nehéz bizonyitani. Most még bizonyitani egy második dolgot, hogy t. i. jobb tudomása ellenére tette-e ezt, igazán nehéz dolog lesz. Azt hiszem, nem fog nagyon nagy nehézséget okozni, hogy ez a három szó kihagy assék. A második dolog, amelyet én a pénzügyminister ur és az igazságügyminister ur szives ügyeimébe ajánlanék, a következő : A devizarendelet 3. §-a ismerteti azokat a tilalmakat : pénzelcserélés, pénzkölcsönzés stb., amelyek a rendelet értelmében büntettetnek. Ez a törvényjavaslat kétségtelenül inkább csak az üzérkedő jellegű tevékenységet akarja büntetni. A rendelet többet akar: bünteti azokat is, akik — teszem fel — üzérkedésre való tekintet nélkül egy-egy esetben eladnak, vagy vesznek valutát egymás között. Ebben a pillanatban inkább csak ötletként vetem fel — teljesen a pénzügyminister ur és az igazságügyminister ur véleményétől függőnek tartom a magam határozatát is — nem volna-e célszerű, ezeket az egyéni eladásokat és vételeket is belefoglalni a törvényjavaslatba ? Mert az üzérkedőén eladók nem nagyon könnyen foghatók meg, igen sok üzérkedőén eladó vagy vevő is csak egy esetben csiphető el, nem lehet rábizonyitani a második, harmadik és többi esetet, vagyis az üzérkedési karaktert és akkor kibújik a büntető-törvénykönyv alól ; marad tehát vele szemben a kihágási intézkedés érvényben. Ha a lényeget tekintem, akkor nekem meglehetősen közömbös az, hogy üzérkedő szándékból csinálja-e valaki az eladást és vételt, vagy egyébként csinálja-e egyszer. Ha én tízmillió vagy százmillió koronát eladok és veszek rajta egyszer idegen valutát, akkor már egy rettenetes cselekményt követtem el épen a magyar korona, illetve a magyar valuta, a magyar pénzügyi rend ellen. Koncedálom, hogy egy kissé erősnek látszik ez a felfogás, de azt gondolom, hogy mégis csak szolgálunk vele az ügynek, mert igy csakugyan elrettentünk attól is sok embert, hogy egy-egy esetben megkísérelje ennek a cselekménynek elkövetését. Hozzáteszem azonban, hogy a dolog roppant kényes. Kényes azért, t. Nemzetgyűlés, mert ha a korona nem stabilizálódik, egy különös állapot fog szükségképen előállni. Vegyünk egy földbirtokost, aki eladja a termését s kap tiz milliót, egy milliót vagy százezer koronát, az mindegy ; de kap egy tételt ; különösen a nagybirtokos nagy tételt is kap. Mit fog csinálni azzal a pénzzel? Ha betétként helyezi el, kap Öt, vagy négy, vagy három százalékot (Felkiáltások a jobboldalon : Kettőt!) azonkívül a pénz napról-napra romlik, ha stabilizálását nem sikerül elérni. Tehát mit kénytelen csinálni ? Valutát nem vehet, bár ezzel legalább stabilizálná vagyonát, minthogy büntetés alá esik. Kénytelen tehát a tőzsdére menni és értékpapir-spekulációba bocsátkozni. Ez a helyzet: ez a tiltó rendelkezése a törvényjavaslatnak ebben az esetben tulajdonképen a becsületes, tisztességes emberek vagyonmentő törekvésének lesz gátja, mert hiszen hogy azok, akik eddig is űzték ezt a spekulatív akciót, ez után is fogják csinálni, ehhez nem fér semmi kétség, ugy hogy én, mikor ennëk a javaslatnak egyes intézkedéseit nézem és helyeslem, mindig abból indulok ki, hogy a valuta előbb stabilizálva van. Mert ha nem igy van, — meg kell egészen őszintén mondanom — akkor előbb-utóbb talán én is kénytelen leszek a javaslat ellen cselekedni, mert vagy a tőzsdére megyek pénzemmel, amelyet munkával megszereztem és értékpapír-spekuláció utján biztosítom azt magamnak, vagy valakitől megpróbálok valutát szerezni. Ez egy rettenetes állapot, és szomorú, hogy igy kell beszélni, de az egész javaslatnak egy premisszája van, az, hogy stabilizálni kell a koronát, mert ha ez nem történik meg, akkor nem ér semmit sem ez a törvényjavaslat sem. Meskó Zoltán : Hogy kell megcsinálni ? Ulain Ferenc: Minthogy csak az 1. §-hoz iratkoztam fel és csak ahhoz volna jogom szólni, azt a kérelmet intézem a t. Házhoz, hogy, miután a pénzügyminister ur is provokált engem olyan irányban, hogy bizonyos kérdésekre választ adjak, a válasz azonban az 1. § keretén kívül esik, méltóztassék nekem megengedni azt, hogy ennyiben a tárgytól eltérve szólhassak. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) A Ház az engedélyt megadja. Tessék. Ulain Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. pénzügyminister ur azt kérdezi tőlem, hogy mit értettem én tegnapi felszólalásom során az alatt, hogy itt valami folyik, amiről talán nem tud a pénzügyminister ur és nem tud a ministerelnök ur sem, és az a valami, amit én nem tudok precízen megjelölni, az egész ország