Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-45

3ß A nemzetgyűlés 45. ülése 1922. ismeretes, minden lehetőséget kövessen el. Vagyis, ugyebár, ha igaz az, hogy a betegséget a rossz táplálkozás okozza, akkor lehetővé kell tenni a jobb táplálkozást, lehetővé kell tenni azt, hogy a nép, a fogyasztó nagytömegek olyan élelmiszerekhez jussanak, amelyek nemcsak a szükséges kalóriamennyiséget adják ki, hanem amelyek egyúttal a szükséges értékű vitaminokat is tartalmazzák. Magyarország adórendszerének súlypontja, amint tudjak, eddig a fogyasztási adókon volt. Ezt majd későbben leszek bátor néhány adattal igazolni. Itt most csak arra akarok utalni, hogy a magyar adórendszernek általánosságban olyan nagy hiányosságai, hibái vannak, amelyeket most már egyszer igazán jó volna kiküszöbölni. Általánosságban a magyar adórendszer hibáit a következőkben lehet összegezni: A fogyasztási adók, egyedáruságok, túlsúlyban vannak az egyenesadók fölött, vagyis nem a nagy jövedelmek és nem a nagy vagyonok vannak megadóztatva elsősorban és legerősebben, hanem a fogyasztási cikkek, a tömegek, a néperő, amely néperő mennél jobban csökken, annál inkább csökken a nemzeti vagyon és a nemzeti jövedelem is, mert abban, azt hiszem, valamennyien egyetértünk, hogy a legbecsesebb nemzeti érték, a nemzeteknek úgyszólván summum bonumja az az eleven cselekvő munkaerő, amelyet ha jól és épségben megtartanak, busásan visszatériti azt, amit rá elköltöttek. Második nagy hibája az, hogy nincs megvalósítva a fokozatosság elve, vagyis az egészen pici, apró, törpe jövedelmek és vagyonok ugyanolyan kulcs szerint adóznak, mint a nagy vagyonok, nagy jövedelmek és nagybirtokok, sőt ha lehetséges, akkor még egy bizonyos degresszió is felfedezhető a nagy vagyonok és a nagybirtokok javára. Harmadik hibája . . . B. Prónay György: Hiszen megvan a jövedelmi adó és ebben van progressió ! Propper Sándor: Harmadik nagy hibája, hogy hiányzik a létminimum adómentessége, még pedig minden adónemnél, ugy a hozadéki, mint a jövedelmi adóknál. De természetesen legelsősorban hiányzik a fogyasztási adóknál, mert az adótudósok szerint, az adóelméletek hirdetői szerint a fogyasztási adónál különösen nem lehet megvalósítani a progresszivitást. Es hiányzik az, hogy az adórendszer egységes, könnyen kezelhető legyen. Nem az egyenes adórendszeren, nem a jövedelmi adókon épül fel, hanem a hozadéki adókon, amelyek nehézkesek és igen könnyen megkerülhetők, amelyek fixirozzák az állam lehetőségeit az adóbe pételeknél, ellentétben a jövedelmi adókkal, amelyek inkább mozgékonyabbak, amelyek alapján az állami bevételek inkább fokozhatok. Hibája a magyar adórendszernek, hogy a város a faluval szemben — falu alatt a nagybirtokot értem — meglehetősen nagy hátrányévi szeptember hó 5-én, kedden, ban van. Meg méltóztatnak engedni, hogy ezt majd később számokkal is alátámasszam. További hibája a mi adórendszerünknek, hogy rapszodikus, bonyolult, hiányzik belőle minden szociális vonatkozás, amint az elébb erre már bátor voltam utalni. Hetedik hibája pedig, hogy nincs meg az adómorál. Igaz, hogy ezt kodifikálni nem lehet, de én mégis azt hiszem, hogy egy egészséges, igazságos adórendszer közelebb hozna bennünket az adómorálhoz. Ameddig mindenkinek éreznie kell, — illetőleg nem mindenkinek, csak azoknak, akiket sújt az igazságtalanság, és ilyen a lakosság túlnyomó nagy része — hogy adózás, közteherviselés szempontjából őt nagy igazságtalanságok sújtják; ameddig a másik részen tapasztalhatják azt, hogy az adózás alól igen egyszerűen és könnyen ki lehet bújni : addig adómorálról mi itt hiába beszélünk. És ameddig adómorál nem lesz, legalább olyan mértékben, mint ahogy az megvan a nyugati államokban, pl. Angliában, addig a magyar államháztartást nem lesz lehetséges rendbe hozni. T. Nemzetgyűlés ! Kaptunk egy csomó javaslatot. Négy darab javaslat fekszik előttünk: a kereseti adóról, a földadóról, a társulati adóról és a házadóról szóló javaslat. Próbáljuk megállapítani azt, hogy ezen javaslatok törvényerőre emelkedése esetén és után a most vázolt rendszeren, illetőleg rendszertelenségen, mennyiben alkalmasak változtatni. Én azt hiszem, hogy erre egy szóval, még pedig a »nem« tagadó szócskával lehet felelni. Szerintem ezekkel a javaslatokkal, ha törvényerőre emelkednek is, a magyar adórendszeren egyáltalában nem változtatunk, vagy ha igen, ugy az csak rossz irányban fog változni, mert hiszen még több adó lesz, még kuszább lesz az adórendszer, nem is szólva arról, hogyha van is itt-ott, pl. a kereseti adónál egy igenigen szerény lépés a progresszivitás felé, — ami a földadónál egészen hiányzik — adórendszerünk ezen javaslatok elfogadása után is marad olyan igazságtalan, mint amilyen volt ennek előtte. Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után röviden hozzászólhassak a földadójavaslathoz. Ezt tulajdonképen'nem akartam érinteni, mivel azonban Gaal Gaston i^en t. képviselő ur volt olyan kegyes és az ő nagyszerű tudományának magasságos régióiból leszállt mihozzánk, — ahogyan ezt nagyszerényen megjegyezte — leszállította saját szinvonalat, hogy elérkezhessek hozzánk és mi is foglalkozhassunk e kérdéssel, szükségét érzem annak, hogy röviden én is foglalkozzam a földadójavaslattal. A kisbirtokosokon keresztül a nagybirtok igen igen súlyos és nehéz panaszokat juttattat a közvélemény elé, nemcsak itt a nemzetgyűlésben, hanem a sajtóban, az ismert gazdagyüléseken, egyéb gyűléseken és összejöveteleken is és körülbelül ugy tüntette fel a dolgot ennek a mozgalomnak vezére, Gaal Gaston igen t. képviselő ur, mint hogyha most ezeknél a ké-