Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-52

A nemzetgyűlés 52. ülése 1922. évi szeptember hó 16-án', szómba ion. 413 hogy igyekezzünk a lehetőséghez képest restringálni az importot és ebben a tekintetben találkozom az egész közvéleménynek támogatásával, különösen az utóbbi idő óta, amióta az tudatára ébredt annak a nagy veszélynek, ami jelentkezik a korona értékének rohamos romlása folytán. Azok az intézkedések, amiket a devizaközpont felállításával tettünk és az az eljárás, amit a devizaközpontnál követünk, biztositék arra, hogy az importot a lehetőséghez képest korlátozzuk és általában megszüntessük mindazt a behozatalt, ami feleslegesnek látszik. Három kategóriába osztályozták az árukat. Az elsőbe soroztuk a nyersanyagokat, amelyek a produkció céljaira szükségesek és törekvésünk arra irányul, hogy az ily irányú importokra a lehetőséghez képest 100 °/o-ban biztosittassék a fedezet. A másik kategóriába tartoznak a szabad áruk, azok, amelyek nem az első kategóriába tartozók, a harmadikba pedig azok, amelyek behozatali tilalom, illetve koncensszionálási eljárás alá esnek. Ezt a másik két kategóriát illetőleg az igényeket már nem tudjuk és nem is akarjuk mindenkor teljes mérvben kielégíteni, hanem egy bizonyos bírálatnak, megfontolásnak tárgyát kell hogy képezze az, hogy ezek közül az áruk közül, mikor és milyen mennyiségnek behozatala helyénvaló, mikor és mennyiben fedezhetjük tehát az importnak ilyirányu szükségletét. Ezekkel az intézkedésekkel reméljük minden esetre jelentékeny hatást abban a tekintetben, hogy kereskedelmi mérlegünk megjavuljon és remélek kedvező hatást különösen az exporttól is, ami mezőgazdasági államban az ősz folyamán szokott megindulni, megjegyezvén, hogy az idén és tavaly is ezek a nagyobb arányú exportok elhúzódtak és általa' ban a termés értékesítésének lebonyolítása is sokkal jobban kitolódott, mint az annak idején, a béke éveiben történt. ' Kereskedelmi mérlegünkben a békében is jelentkezett passzivitással szemben ellensúly volt az a körülmény, hogy a pénzügyi mérleg egyéb tételeinél érhettünk el aktívumokat azáltal, hogy értékpapírokat exportáltunk vagy kölcsönt vettünk fel. Méltóztatnak nagyon jól emlékezni arra, hogy milyen nagymértékben volt kénytelen Magyarország a békeidőben igénybe venni a külföld hitelét, a külföldi államokban milyen obligációk keletkeztek és pedig nem kevésbé a magángazdaság, mint az állam részéről is, amely úgyszólván jó példával járt elől ebben a tekintetben. Hiszen nagy beruházásaink, különösen az üzemeknél, elsősorban azoknak az összegeknek hozamából állottak rendelkezésre, amely összegeket külföldi kölcsönök kibocsátása utján biztosíthattunk magunknak. Ez a körülmény, amely így a békeidőben nagyon kívánatos eredményeket biztosított számunkra, ma a békeszerződós után és különösen a békeszerződés rendelkezéseinek hatása alatt -igen erős megterheltetés számunkra, mert amint méltóztatnak tudni, fennáll a valorizációnak kívánalma az annak idején koronában kontrahalt kötelezettségeknél és ennélfogva nagy külföldi kifizetéseink vannak, nagy külföldre szóló tartozásaink, amelyeknek jórészét egyáltalán nem is fizethetjük, amelyekre nézve megbeszélések, egyezkedések folynak, mert a külföldi hitelezőknek is be kell látni és bizonyára be fogják látni azt, hogy ezeket a szolgáltatásokat ugy, amint az a békeszerződésben lefektetve van, a legjobb akaratunk mellett sem tudjuk teljesíteni. Mondom tehát, a helyzet az, hogy mig ezen a téren igen nagy szolgáltatások kötelezettségével vagyunk megterhelve, addig másrészt ezidőszerint nem áll rendelkezésünkre a külföldi piacon nagyobb arányú kölcsönnek felvétele. Ezideig ez még nem mutatkozott lehetségesnek. Itt természetesen termelési kölcsönre gondolok, nem pedig olyan kölcsönre, mint aminőben Ausztriának része volt, mert hiszen ez fogyasztási célokra adatott inkább könyörületességből az ő életének biztosítása céljából. Nekünk olyan kölcsönre, olyan külföldi felvételre van szükségünk, amely a mi adósságainknak rendezésére és a mi itteni termelésünknek megindítására és előmozdítására való. Es én elég erősnek tartom a magyar közgazdaságot arra, hogy bármely külföldi hitelező az ilyen célra adott kölesönének kamatoztatását itt nálunk biztosítva lássa, Biztosítva láthatja abban az esetben, ha sikerül a reparációs kérdéseknek olyan elintézése, a reparációs kérdésekben olyan atmoszférának megteremtése, amely lehetővé teszi, hogy azoknak az államoknak, amelyek teljes megGyőződéssel, erőkifejtéssel küzdenek jövőjükért és céljaikért, mesterségesen ne vessenek gáncsot a lábuk elé és tegyék azoknak lehetővé ily irányú törekvéseiknek sikerét attól a belátástól indíttatva az entente államok részéről, hogy amennyiben ez meg nem történnék, minekünk ugyan nagyot ártanak, de maguknak nem használnak semmit. (Ugy van! Ugy van !) Ez a második pont, amelyet Emiltettem a korona értékének alakulásáról szólva és jeleztem egyben azokat a körülményeket és tényezőket is, amelyek itt befolyásukat érvényesítik. A harmadik pontról, a spekulációról kell még szólanom, amelyre vonatkozik a benyújtott törvényjavaslat. Ami a belső spekulációnak, az itt lévő machinációknak letörését illeti, arra vonatkozólag máris megtettük mindazt, ami módunkban ós lehetőségünkben volt, felállítása által a devizaközpontnak és alkalmazása által azoknak az intézkedéseknek és rendelkezéseknek, amelyekre eddig is felhatalmazásunk volt. Most ezzel a törvényjavaslattal tovább kívánunk menni, súlyosbítani kívánjuk a büntetéseket azokra az esetekre, amelyek tényleg olyanoknak mutatkoznak, hogy az egész közvélemény felfogása szerint példás, elrettentő büntetésre szo-