Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-52
41 1 A nemzetgyűlés 52. ülése 1922. éri szeptember hó 16-án, szombat(m. rulnak. Általában pedig felemeltük a kihágásoknál a büntetések tételét attól a szemponttól vezettetve, hogy koronánk mai értéke mellett, amit részben épen a spekuláció munkája folytán értünk el, nem lehet többé fentartani a 2000 koronás kihágási büntetéseket, hanem fel kell azokat emelni olyan összegre, mely a mai adott viszonyoknak megfelel. Ebben a pontban is igyekeztem tehát ós igyekszik a kormány megtenni mindazt, ami lehetséges a korona értékének megvédésére és stabilizálására. Természetes, hogy ezzel a törvénnyel, ezekkel az intézkedésekkel, amelyek a belső spekulációnak letörésére irányulnak, még nem érhetjük el, még nem biztosithatjuk azt, hogy ne működjék valami külföldi spekuláció. Ami azonban ezt a kérdést illeti, rá kell mutatnom arra, hogy a helyzet ugy áll, hogy hiszen ilyen külföldi emberek Magyarországnak vagy más legyőzött államoknak pénzében nem par force, nem kedvtelésből spekulálnak. Spekuláció tárgya volt egy időben a magyar korona akkor, amikor itt nagy reményeket keltettek arra nézve, hogy pénzügyi helyzetünket hamar, gyökeresen és alapjában sikerül orvosolni, akkor, amikor a külföldön hangulat terjedt el, hogy Magyarország igen hamarosan regenerálódhatik és hogy ennélfogva egy koronavétel feltétlenül ki fogja magát fizetni rövid határidő alatt. Akkor nagy mennyiségben vásárolták a koronát és ez idézte elő annak rohamos emelkedését, később pedig, amikor látták, hogy ezek a remények nem realizálódnak, hogy a rövid határidőre kötött ügylet eredménye kétséges, akkor viszont egyszerre igyekezett szabadulni mindenki ezektől a koronakövetelésektől és koronabirtoktól, s ez vonta akkor maga után a korona értékének egyszerre való leromlását. Láttunk hasonló spekulációt hasonló momentumok hatása alatt a lengyel márkával, láttuk ezt a német márkával is, és megfigyelhettük azt is, hogy a külföld ezekbe a spekulációkba — legalább is egy jó nagy része az ottani kisembereknek — bizony belebukott. En első beszédemben, amelyet e Házban tartottam, jeleztem azt, hogy igazán nem ambicióm, hogy a magyar korona ilyen külföldi spekuláció tárgyává és eszközévé váljék. És én ugy veszem észre, hogy egy jó idő óta a külföld kisemberei azok, akik tulajdonképen nagymérvben adják annak a lehetőségét, hogy a korona egyszerre nagy arányokban emelkedjék vagy essék, elsősorban tehát ezeket a gyönge kezeket értem, nem törődnek többé a magyar koronával, egyáltalában nem foglalkoznak vele. Én ezt csak megnyugtató momentumnak tekintem. Van a külföldön követelés Magyarországgal szemben. Ez igen jelentékeny tételeket tesz ki. Ezeket a tételeket azonban részben gazdasági okok mozgatják, részben pedig olyan külpolitikai okok, amelyekre behatást gyakorolni nagyon kevéssé áll mééunkban. Már most ezeknek a hangulatoknak, ezeknek a befolyásoknak hatása alatt igen könnyen meginoghat az a koronakurzus, amely, mint Emiltettem, a levegőben lóg ós meginoghat annál könnyebben, mennél kevésbé van meg az itteni vásárlás lehetősége, nevezetesen az a lehetőség, hogy exportálhassunk innen, vagyis hogy fi külföld nagyobb tételeket vásárolhasson Magyarországról. Mihelyt az export nagyobb arányokban megindul és igy megadatik a lehetőség arra, hogy a külföldön a magyar közgazdasággal szemben fennálló követelés értékesithető legyen, ez feltétlenül emelőleg fog hatni az értékre és egyben biztositékát is fogja képezni annak, hogy ilyen hangulatoknak, ilyen különböző befolyásoknak hatása ne érvényesülhessen a külföldi piacokon. Ezekben voltam bátor reámutatni mindazokra a tényezőkre, amelyek az értékalakulásra befolyással birnak s most már csak arról a két momentumról kell megemlékeznem, amit Ulain képviselő ur beszédében felhozott. Az egyik az, hogy a bankoknak érdekük lehet, hogy a korona értéke rom öljék. Erre vonatkozólag már az első beszédemben, amikor • ugyanezzel a kérdéssel foglalkoztam, reámutattam arra, hogy hiszen épen ezeknek a külföldi nagy tartozásoknak és kötelezettségeknek megléte adja az alapot ahhoz, hogy a limine elutasítsuk ezt a feltevést, mert hiszen, amint akkor jeleztem, magasabb értékű koronában sokkal könnyebb nekik kötelezettségeiket kiegyenlíteni. De Ulain képviselő ur rámutat arra is, hogy ezt nemcsak én mondtam, ezt már mások is mondták. Ezzel szemben legyen szabad hivatkoznom arra, hogy köztudomású, kézenfekvő igazságokról lévén szó egészen természetesnek tartom, hogy ezt már nagyon sokan mondták, sőt mindenki elmondotta, aki erről a kérdésről beszélt és épen az én felvilágosításaimat, épen az én beszédemet helyezné valami különös világításba az, ha akkor, amikor ilyen kézenfekvő, mindenki által ismert dologról van szó, én valami egészen különöst, valami fantasztikusan mást mondtam volna, holott a magam részéről igazán sohasem törekszem arra, hogy túlságosan eredeti legyek. De rámutatott Ulain képviselő ur arra is, hogy a bankoknak egyéb üzletei, egyéb kereseti lehetőségei is vannak. E részben legyen szabad hivatkoznom csupán arra az egy tényre — amit ő is nagyon jól ismer saját táblázataiból kifolyólag — hogy ezeknek a bankoknak és intézeteknek működése mégsem lehet olyan túlságosan jövedelmező, olyan túlságosan nagy eredményeket biztosító, mert hiszen részvényeik értékelése igazán alacsonyan áll, figyelemmel épen arra a körülményre, amit én Emiltettem, hogy köztudomás szerint ilyen súlyos kötelezettségeik állanak fenn a külfölddel szemben. Ha ők tényleg olyan nagy eredményeket és olyan nagy nyereségeket értek volna el, akkor részvényeik nem állanának azon a nivón, amelyen ez idő szerint állanak. És figyelembe kell venni azt is } hogy ad-
