Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-52

412 A nemzetgyűlés 52. ülése 1922. évi szeptember hó 16-án, szombaton. distingválni kell azok között a törekvések között, melyek engem személyileg vezetnek és azon pénzügyi politika között, amely azután tényleg eredője e törekvéseknek és annak a közhangulatnak, annak a helyzetnek, amelyben a magam működését kifejtenem kell. Csak egy teljesen abszolúte hatalommal rendelkező vezető tehető felelőssé kizárólagosan, csak egy abszolút hatalommal rendelkező vezetővel szemben lehet kifogásolni, ha nem érvényesiti azokat az intenciókat, amelyeket esetleg valamely elméleti, valamely a tárggyal foglalkozó munkájában lefektetett. Ha ellenben alkotmányos kormányzatról van szó, felelős ministerről és politikusról, akkor figyelembe kell venni, hogy neki nem légüres térben, hanem adott viszonyok között kell kormányoznia, intézkednie, ennélfogva tehát a kérdés csak az, vájjon ő felelősségével megegyeztethetőnek tartja-e azt az irányt, melyben a kormányzat halad, vájjon az az eredő, amely az említettem közvéleményből és az ő törekvéseiből adódik, olyan-e, melyért ő a felelősséget vállalhatja, amely mellett a kormányzást irányíthatja, arra való tekintettel, hogy egy adott kész helyzetben kell előrevinnie az ország ügyét. Ha ebből a szempontból nézzük azokat az egyes tényezőket, amelyeket említettem, akkor mindenekelőtt az állami költségvetés kérdése kerül szóba. Nem szabad nekünk saját magunknak fedezetlen papírpénz kibocsátása által rontanunk a pénz értékét. Hogy ezt ne tegyük, ennek előfeltétele, hogy az állami budget egyensúlyban legyen. Az állami budget egyensúlya pedig a bevételek és kiadások összhangjából adódván, elsősorban is megfelelő bevételi politikát kell követnünk, olyan bevételeket kell biztositanunk, amelyekkel fedezhetjük az állami szükségleteket. Hogy én mindent igyekszem megtenni a bevételek fokozására, azt hiszem, ezt mindenki el fogja ismerni, (Helyeslés.) különösen aki résztvett az adótörvények tárgyalásán. Itt azt kell mondanom, hogy az ország közvéleményének jórésze, talán nagyobbik része nem értett teljesen egyet azokkal az intenciókkal, amelyek engem ennél a speciális kérdésnél vezettek és az, hogy ezek a törvények ily módon alkottattak meg, mindenesetre a közvélemény azon megítélésének a következménye volt, hogy ha nem is fedik teljesen a közvélemény intencióit azok a javaslatok, amelyekkel én jövök, de magasabb tekintetekből nagyon kivánatos, hogy az én felfogásomat meg ne buktassa, hogy azt diadalmaskodni engedje. Azt hiszem tehát, hogy az az eredő, amelyről beszéltem, 80°/o-ban abban az irányban halad, melyben én azt megfelelőnek és helyesnek tartom, úgyhogy bátran vállalhatom érte a felelősséget. Ami már most a kiadásokat illeti, egész működésemet arra fordítom, hogy igyekezzem apasztani az állam kiadásait, hogy igyekezzem visszaszorítani az adminisztrációt és a kormányzatot olyan költségekre, amelyek harmóniában állnak azzal az igen nehéz szituációval, amelybe az országot a háború és a békeszerződés juttatta. Ebben a törekvésemben szükségem van az egész nemzetgyűlés, az egész közvélemény támogatására, hogy megfelelő eredményt érhessek el. És itt koncedálnom kell, hogy a kiadások megfelelő restringálására irányuló törekvésem nem ért el eddig olyan sikert, amilyen sikerre a másik pontnál hivatkozhattam ; itt talán csak 50°/o-ig érvényesült az a törekvés, amely engem vezet. El kell ismernem, hogy különböző intézkedések, tervek és intenciók következményeképen talán többet költünk egyes tereken, mint amennyit az állam adott pénzügyi helyzete fel-, fogásom szerint megenged. E tekintetben azonban a pénzügyministerek helyzete mindenkor az volt, hogy kompromisszumokat kellett kötniök, hogy meg kellett alkudniok, hogy nem érvényesíthették teljes mérvben a maguk akaratát, hanem meg kellett elégedniök azzal, ha törekvéseik legalább 50 °/o-ig érvényesülnek. Remélem, hogy a beterjesztendő költségvetés tárgyalása során sikerülni fog meggyőznöm a közvéleményt és a nemzetgyűlés többségét arról, hogy még igen sok téren van lefaragandó kiadás, amelynek megszüntetésével nagy eredményt érhetünk el a budget egyensúlyba hozása érdekében. Ismétlem, a költségvetés kérdésében a helyzet ugy alakul, hogy igyekszünk megközelíteni azt az ideált, melyet el kell érnünk, arra az esetre, ha biztosítani kívánjuk belső intézkedésekkel azt, hogy legalább az állam saját elhatározásából ne rontsuk pénzünk értékét. A második kérdés, amelyet Emiltettem, a fizetési mérleg és ebben különösen a kereskedelmi mérleg kérdése. Itt a helyzet az, hogy az importot lehetőleg megszorítani, az exportot pedig fokozni kellene abból a célból, hogy elérhessük pénzünk értékének állandósítása érdekében a szükséges ideális állapotot. A külfölddel való érintkezés értékek kicseréléséből áll, és amennyiben a behozott értékek többet tesznek ki, mint a kivitt értékek, és azt a többletet, mely az importnál mutatkozik, pénznek kivitele által, különösen pedig fedezetlen vagy kevéssé fedezett pénznek kivitele által kell ellensúlyoznunk, akkor a pénz értéke egyszerre valami labilissá, valami alapját vesztett dologgá válik, amely ki van téve a szelek játékának. Ez a helyzet ezidőszerint minálunk, akik sokkal nagyobb részben vagyunk importra szorulva, részben a szerencsétlen trianoni szerződés következtében, mint más, nálunk kedvezőbb helyzetben lévő államok, viszont pedig sem iparunk, sem a mezőgazdasági többtermelés még nem fejlődhetett ki annyira és még nem mutathat ki oly eredményeket, amelyek képesek volnának teljes mértékben ellensúlyozni a külkereskedelmi mérlegnek az Emiltett okokból jelentkező passzivitását. Törekvésünknek tehát arra kell irányulni,