Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-52
A nemzetgyűlés 52. ülése 1922. évi szeptember hó 16-án, szombaton. 411 ezeket a terményeket itt dolgoznék, itt használnék fel és erősitenők vele gazdasági életünket, akkor kétségtelen dolog, hogy ez az ország gazdasági erőforrásait növesztené, gazdasági egységét erősítené, és ennek az országnak a pénze nem rongyolódnék le annyira, mint más országé. Ez a tétel azért áll, ezt azért lehet elfogadni, mert egészen más a helyzet Ausztriában és Németországban. Ausztriának rossz pénzéért be kell vinnie élelmet, vetőmagvakat, kenyérmagvakat, főzelékeket, zsirnem üeket, Németországnak ugyanigy, tehát a tömegszükségleti cikkeket idegen államból kell megszereznie s ez nagymennyiségű lévén, kétségtelen, hogy ezzel az ország pénze leromlik. Nekünk azonban nem kell behoznunk, nekünk megvan, itt van ; nálunk tehát nem ugyanaz a helyzet, nálunk a nagy tömegfogyasztásnak nem ugyanaz a jelentősége, mint Ausztriában, hanem ellenkezőleg. S ott látom a hibát, a bajt, hogy pénzünket nem fogjuk tudni megjavítani addig, amig nem indulunk ki egy nagy koncepciójú gazdasági politikából. Felhozok egy olyan dolgot, amelyről a napokban gondolkoztam. Például egy egészen megfordított politikát is lehetne követni, mint amelyet pénzügyileg követünk. Mi történik most? Az, hogy ellátják a tisztviselőket, beszerzik az élelmüket és kiviszik az országból az élelmet. Mi történnék akkor és mennyiben változnék a gazdasági élet, ha azt mondanók : megtartjuk az egész vonalon a kötött gazdálkodást, alacsonyan tartjuk az élelmiszerek árait és ellátjuk népességünket jól, bőségesen, nem viszünk ki árut, ellenben a mezőgazdaságot azért a teherért, amely ebből reáhárul, kárpótoljuk azokban a gazdasági eszközökben, amelyekre szüksége van. Mit jelentene az olcsó élelem, a termelés lehetősége ? Jelentené a nagy gazdasági fellendülést, kivitelünk lehetőségét — mert olcsó élelem mellett olcsóbban lehet termelni — és mezőgazdaságunk fellendítését. Én azt hiszem, ha megforditanók a tételt, akkor a tisztviselők ellátása az államnak is kevesebbe kerülne és nem fizetne ki annyit, mint amenynyit ezen rohamos áremelkedés mellett kifizet. Én tehát ugy látom, hogy ez a valutajavaslat, amely előttünk fekszik, nem szünteti meg a bajt s nem lesz az a ható erő, amelyet tőle várnak. Kétségtelen, hogy a pénzzel való kereskedés olyan természetű dolog, amelyet üldözni kell. Éz improduktív foglalkozás, amely semmi hasznot nem hajt az állam, a köz javára, hanem egyedül és kizárólag egyéni célokat szolgál. Mi minden improduktiv munkát elitélünk, minden olyan hozadékot, amely nem jár munkával. Természetes dolog azonban, hogy az volna a feladat, a cél s a kormánynak is az lehetne a feladata, hogy egy nagy koncepciójú gazdasági politikát inauguráljon, egy olyan tervet hozzon ide, amely képes lesz ezeket az állapotokat megszüntetni. Ufain Ferenc: Csakhogy mig a pénz nincs stabilizálva, nem megy! Farkas István: Azzal az eggyel legyünk tisztában, — s aki megfigyelte -az eseményeket, az igazat fog nekem ebben adni — hogy ha igy megyünk tovább, ha csak pepecselünk, toldozgatunk-foldozgatunk, akkor oda fogunk jutni, ahová Ausztria jutott. Ulain Ferenc: Az tény. Farkas István: Ha nem megyünk bele egy mélyebb közgazdasági politikába, ha nem merjük a kérdést megfogni és a kérdésekbe ugy beavatkozni, amint kell, akkor — amint látjuk — évről-évre, hónapról-hónapra, naprólnapra rosszabbak lesznek a viszonyok ; már pedig arra volna szükség, hogy legalább megállítsuk ezeket az állapotokat. A tények mutatják, hogy az a politikai bázis, amelyre itt eddig a gazdasági és fináncpolitikát felépítették, nem jó út, a végpusztuláshoz vezet, tehát másikat, helyesebbet, jobbat kell követni. Azért tartottam szükségesnek ezeket elmondani, mert fontos az, hogy ezzel a problémával az illetékesek is ugy foglalkozzanak, hogy itt változás álljon be, mert a mai állapot lehetetlen állapot, a nép nem birja el ezt a rettenetes drágaságot, amely napról-napra csak növekedik, tehát egy kétségbeejtő helyzet teremtődik, amelynek következményei a szociális nyomor hatása folytán kiszámíthatatlanok. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Nincs senki sem felírva. Elnök : Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem, kiván-e még valaki általánosságban a a törvényjavaslathoz hozzászólni ? Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom A pénzű gyniinister ur kivan nyilatkozni.. Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy egy pár rövid szóval terjeszkedjem ki a javaslatra, illetve általában pénzünk értéke alakulásának kérdésére, kapcsolatban különösen azzal a felszólalással, amely itten tegnap Ulain Ferenc képviselő ur részéről elhangyzott. Öli valami különös erőknek működését látja a pénz értékének romlásában, s arra vonatkozólag intéz egy aggódó kérdést, hogy micsoda erők, intenciók és törekvések azok, amelyek a magyar korona értékének az utóbbi időkben tapasztalt feltétlenül káros alakulását befolyásolhatják. Már múltkori beszédemben voltam bátor jelezni azt, hogy a pénz értékének alakulásában a pénzügyi mérleg, az állami költségvetés és azután abban az időben, amikor ezeknek az okán a pénz értéke romlik, illetőleg változó, a spekuláció játszik szerepet. Ezeket a tényezőket kell tehát egyenként vizsgálnunk, ha arra a kérdésre akarunk válaszolni, hogy miben áll az a pénzügyi politika, amely az én ministerségem alatt követtetik. Tisztelettel meg kell itt jegyeznem, hogy 52*
