Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-52

408 A nemzetgyűlés 52. ülése 1922. évi szeptember hő 16-án, szombaton. Drozdy Győző : Nem én állítottam ! Miért vitatkozik velem ! Huszár Károly: Akkor kár vult fogadatlan prókátorává válni ennek az emigrációnak. (Igaz ! Ugy van ! jobbról és a középről !) Tetszett volna erről beszélni, mert én figyelmeztetem a képvi­selő urat arra, hogy annak az emigrációnak egyik tagja pl. a következőket irta. E pillanat­ban az újság nincs a kezemben. Horváth Zoltán: Neveket tessék mondani. Huszár Károly: Megfogom mondani, kicsoda. Ne legyen olyan borzasztóan ideges, egy kis tü­relmet kérek. Horváth Zoltán: Sohse mondanak nevet! (Zaj. Elnök csenget.) Huszár Károly : Miután a képviselő ur olyan borzasztó módon kíváncsi, nem az első; hanem a második esetet mondom el először. Hock János pl. ezelőtt 14 nappal vezércikket irt, amelyben a kisententenál feljelentette Magyar­országot, hogy itt bizonyos katonai szervezkedés folyik. (Nagy zaj jobbról és a középen. Fel­kiáltások : Hazaárulás !) B. Podmaniczky Endre: Ilyen embert véd maga ! Szégyelje magát ! (Ellenmondás a szélsö­baloldalon.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Huszár Károly: Ily adatot ezret lehetne felhozni. Azt irja továbbá, hogy olyan pártot akarnak ők összehozni, amely nem személyek ellen, nem rezsimek ellen akar működni, ha­nem ... (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek. Kérnem kell Huszár Károly képviselő urat, hogy amennyiben a ház­szabályok 215. §-ának a) pontja személyes meg­támadtatás visszautasítása címén ad jogot a felszólalásra, méltóztassék kizárólag ennek a keretében maradni. Huszár Károly: Befejezem ebben a pilla­natban ! (Halljuk ! Halljuk !) Ezer és ezer ada­tot lehet felhozni, amikor ezek az urak pénzért, megfizetett Judásbérért hazájuk ellen rakják a petárdákat és folytatják Bécsben az aknamunkát. Ezt egyetlenegy önérzetes nemzet el nem tűr­heti. (Elénk helyeslés jobbról és a középen. Zaj a szélsóbaloldalon.) Horváth Zoltán : Hol van Lovászy és Garami ! Karafiáth Jenő (a szélsöbaloldal felé) : Ön is irt olyan cikket! Huszár Károly: Méltóztassék tudomásul venni, hogy ezek az urak állandóan kontra­karirozzák a kisententenál a külügyministert, a hivatalos magyar külpolitikát, és hogy egy­általában nem tudunk elérni eredményt, az ezek­nek az uraknak a bűne, akik biztatásaikban azt adják elő, hogy ők azt hiszik, hogy erő­szakkal tudnak Magyarországon egy rezsim­változást előidézni, egy uj kormányt létrehozni, amellyel ők ugy csinálják a dolgokat, ahogy a kisentente kormányai kívánják. (Mozgás a jobboldalon^ Farkas István: Tessék tehát likvidálni. Huszár Károly : De hogy befejezzem beszé­demet, egyetlen egy körülményt kívánok még a t. képviselő ur figyelmébe ajánlani. Ennek az emigrációnak egyik tagja... Horváth Zoltán : Neveket sohasem mond ! Huszár Károly: Tessék türelemmel lenni: Kunfi Zsigmond ! (Zaj.) Podmaniczky Endre : Az ön barátja. Horváth Zoltán: Nem az én barátom. Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Huszár Károly : Kunfi Zsigmond a Világosság című lapban — e pillanatban az újságcikk nincs nálam, lakásomon, Íróasztalomon fekszik — cikket irt. Talán egy-két jelzővel vagy nagyon halvány satirunggal tévedhetek, de gondolati tartalmát el tudom mondani. Nekünk emigránsok­nak, — irja ez a cikk — egy uj listánk van a Magyarországon kivégzendőkről és a lista leg­előkelőbb helyén Horthy Miklós neve áll. Alá­írva Kunfi Zsigmond. (Nagy zaj jobbról és a középen. Felkiáltások : Gyalázat ! Gazemberek ! Hazaárulók ! az ő barátjuk !) Karafiáth Jenő: Kié? Drozdy Győző: Az enyém nem! Épugy az öné, mint az enyém ! Soha életemben nem láttam ! Nagy Ernő : Engem Kunfi ki akart végez­tetni. Horváth Zoltán: Vicziánt az a kormány nevezte ki, amelyben Kunfi minister volt. (Zaj.) Viczián István: Hazudik! Nagy Ernő : Viczián Kunfi barátja volt. Engem Kunfi ki akart végeztetni. Viczián István : Kinek barátja volt ? Bolond beszéd ! Elnök : Nagy Ernő képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Csendet kérek ! Huszár Károly : Én önnek válaszolok, de ez a válasz tulajdonképen kifelé is szól. Vegyék tudomásul azok, akik igy mernek beszélni és ilyen szemtelen hangon irnak a nemzetről és ilyen szemtelen hangon irnak Magyarország törvényes államfőjéről, hogy velük a megbékülés lehetetlen. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps, jobbról és a középen) Elnök." Viczián István képviselő ur szemé­lyes kérdésben kért szót! Viczián István: T. Nemzetgyűlés! Mikor Drozdy képviselő ur egyes kijelentései ellen fel­háborodással tiltakoztam, Horváth Zoltán kép­viselő ur azt kiáltotta felém, hogy én másképen beszéltem 1919. márciusában, mikor államtitkár­nak kineveztek. Nem tudom, hogy mit ért ezalatt a képviselő ur, hogy én másképen beszéltem, mert tény az, hogy a képviselő ur engem be­szélni sohasem hallott addigiamig itt a nemzet­gyűlésen nem találkoztunk. Én biztosíthatom a képviselő urat, hogy ezekről a dolgokról mindig igy beszéltem és mindig ez volt a felfogásom. Tény az, és itt a nemzetgyűlésen már volt sze­rencsém előadni azt, hogy engem valaki meg­rágalmozott. Ezért az én felettes hatóságomtól

Next

/
Oldalképek
Tartalom