Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-51

A nemzetgyűlés 51. ülése 1922. évi szeptember hó 15-én, pénteken. 398 gálni, ez csak elősegíti megint azt az átkos dolgot, amire múltkor rámutattam, hogy az inflációs korszak folyamán a leleményes elemek nyernek, a nyert pénzből, papírból vagy nem tudom micsodából kiszivják még azt a kis arany értéket is, amely még benne van és azt elraktározzák egy jobb időre. Ez az akció van folyamatban, semmi egyéb. Csak ezért kell ezt csinálni, mert a termelés nem lesz egészségesebb, hanem még sokkal rosszabb konzekvenciái lesznek a dolognak; ilyen körülmények között ugyanis egy esztendő múlva vagy kettő múlva annak be kell következnie egy ilyen politika után, amennyiben nem tudjuk hamarosan megcsinálni azt, hogy megszüntetjük a papirjegyek kiadását és "azt mondjuk, hogy kereskedelmi és ipari vállalkozásokra nincs pénzünk, aki ilyen módon akar dolgozni, menjen és kérjen hitelt magának máshonnan, szerezzen máshol pénzt magának, mert az állam maga annyira el van adósodva, hogy nem adhat kölcsönt másnak. Az idő, sajnos, ma megint annyira előrehaladt, hogy nincs módomban ezzel kapcsolatos véleményemet teljesen kifejteni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ha a nemzetgyűlés megengedi, abban az esetben mégis folytatom a fejtegetést, (Halljuk! Halljuk!) t. i. egypár szóban, röviden rá akarok világitani arra, hogy mi az egész deviza-politika. Gaal Gaston : Szivesen meghallgatjuk ! Ulain Ferenc : Akkor egy kissé hosszasabban fogom elmondani. (Gróf Bethlen István ministerélnök távozik a teremből. Felkiáltások a baloldalon : A ministerélnök nem kiváncsi ! Nem tetszik neki!) Sajnálom, hogy a ministerélnök urat nem érdekli a dolog, de azért el fogom mondani mások előtt. T. Nemzetgyűlés! Magyarországon ma jegyintézet van. A jegyintézet nem jegybank és borzasztóan hamis elképzelés az, hogy mert nekünk jegyintézetünk van, jegybankunk is van. Meskó Zoltán : Csak a bankot adjuk ! (Derültség.) Ulain Ferenc : A jegybank, az egészen más. Ott effektiv arany van, mig a jegyintézet — triviálisan szólva — csak egy nyomda, papirnyomó szerv. A jegyintézet feladata a békében sokféle volt, de elsősorban feladata volt mindenesetre a valutának megőrzése és biztosítása, amit elsősorban úgynevezett diszkont-politikával, másodsorban arany-politikával, harmadsorban deviza-politikával végzett. Ezeket a dolgokat ma nem lehet megcsinálni. Diszkont-politikával ma az egész világon csak Amerika és Anglia dolgozik, — csak a nagyobb államokról beszélek — a többi állam alig tudja, igy Franciaország sem tudja már sikerrel alkalmazni a diszkont-politikát. (Halljuk ! Halljuk !) Aranypolitikáról lehet beszélni azokban az államokban, amelyeknek megvan a szükséges aranykvantumuk ahhoz, hogy azt megcsinálják, nálunk arról sem lehet szó. Nálunk tehát semmi egyéb nem marad, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 192a—1926. — IV. KÖTET. mint a deviza-politika. Deviza-politikát kell csinálni; azt csinál a pénzügyminister ur. Látszik, hogy azt csinálja és akarja csinálni a a legnagyobb jóakarattal, látszik azokból a javaslatokból, amelyeket eddig elénk hozott, látszik a deviza-központ felállításának tényéből és ebből a javaslatból, amely ma itt fekszik előttünk. Ez kétségtelen. De bizonyos, hogy valahol a pénzügyminister ur intenciói ellenére — ezt kell feljegyeznem — történik valami szabálytalanság féle vagy egyéb helytelen dolog, aminek nem volna szabad megtörténnie. A deviza-politika t. i. lehetne vagy az, amely Hegedűs Loránté volt, hogy deflációt csinált, a jegyállományt kivonta a forgalomból és ezáltal bizonyos mértékig emelte a korona árfolyamát. Vagy csinálhat valaki másféle deviza-politikát, olyant, amely arra irányul, hogy a koronát stabilizálja. Ez az utóbbi a Cassel-féle teórián alapszik, amely azt mondja, hogy nem adok ki több bankjegyet, mert ezáltal lehet egy stabil állapotot előidézni. Lehet még egy harmadikat is csinálni ; inflációt, azt, ami nálunk történik, ez azonban természetesen minden, csak nem okos deviza-politika, mert a koronának állandó értékesésével jár. Én azt látom, t. Nemzetgyűlés — bár engedélyt kaptam, nem hivatalos formában ugyan ahhoz, hogy beszéljek, látom, hogy sokan türelmetlenek (Halljuk ! Halljuk !), tehát zárom szavaimat és levonom fejtegetéseimből a végső konzekvenciát és azt mondom, — hogy a pénzügyminister ur összes intenciói ellenére valahol egy rés maradt a mi deviza-politikánkban, amelyről igy csak azt mondhatom, hogy ez a mai állapotban egy csonka deviza-politika és ennek a csonka, beteges, romlásba vezető valuta-politikának valahogy elejét kell venni, ha komolyan akarjuk venni ezeket a javaslatokat, amelyeket a kormány előterjeszt, akár a buzavaluta szempontjából, akár a deviza-központ és azzal kapcsolatos egyéb dolgok szempontjából. Én a javaslatot azzal a reménnyel fogadom el, hogy az igen t. pénzügyminister ur nem zárkózik el az elől, hogy ezeket a kérdéseket, amelyeket itt felvetődni látok, mégegyszer átvizsgálás tárgyává tegye. Elhiheti nekem a pénzügyminister ur azt, hogy semmiféle okvetetlenkedő szándék nem vezet engem akkor, amikor ezt kérem. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Horváth Zoltán: Halljuk a javaslatokat! Meskó Zoltán : Meg kell mondani, hogy hogyan kellene csinálni ! (Zaj.) R

assay Károly: Azt vártuk, hogy megmondja, mit kellene csinálni. Ulain Ferenc : Javaslatok előterjesztése nem az én feladatom. De ha a pénzügyminister ur engem megtisztelt volna, vagy megtisztelne azzal, hogy azt mondaná nekem : Kérem uram, lehet, hogy ön nem ért hozzá, de egy jó gondolata talán mégis akad, azért az egyért jöjjön el, meghallgatom, hátha ki tudok halászni valamit az ön zavaros dolgaiból. (Zaj.) Nagyon természe50