Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-51
394 A nemzetgyűlés 51. ülése 1922. é i szeptember hó 15-én, pénteken. a közérdeket szem előtt tartó s a törvényekhez alkalmazkodó kormányzást biztositja, másfelől a ministerek részéről adott válaszok elbírálása állandó mérlege a kormány iránti bizalom fenforgásának. Az ilyképen való ellenőrzési mód a parlamentarizmus erkölcsi szabályaiban leli gyökérét. Ha a parlamentek gyakorlatait vizsgáljuk, ezzel a joggal mindegyik parlamentben élnek. Az interpelláció a párturalmat kivánó parlamentáris rendszerben az ellenzéknek a leghatékonyabb fegyvere, mert esetleg egyedüli mód arra, hogy a szabályokon magát túl tevő végrehajtó hatalommal s azt mindenben támogató többségi párttal szemben a visszaélések, mulasztások szóvátétele által a nemzet közvéleményét megszólaltassa « »Különösen fontos jogkör ez a mai időkben, amikor az ellenzék nagyobb része magának a nemzetgyűlésnek összeállítását a törvényesség és a parlamenti erkölcs szempontjából kétségbevonja, amikor még a diszkrécióra bizott, voltaképen tetszés szerint alkalmazható kivételes rendelkezéseknek egész légiója áll fenn, . . .« (Zaj a Ház mindkét oldalán.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. (Egy hang a középen : Ki irta ezt a regényt ?) Bodó János jegyző (tovább olvas) : »... amikor ismételten és ismételten jogrendet veszélyeztető kilengések észlelhetők, amikor a közszabadságok még mindig béklyóban vannak s amikor egy olyan tél nyomorúságai előtt állunk, melyen a nemzet minden tényezőjének teljes összetartásával s a hatalmasoknak a belátás álláspontjára való helyezkedésével lehetne ugy amennyire segíteni. Súlyos gazdasági helyzetünk is megköveteli az ellenőrzés hatékony módjáank, a nyilt felel étre vonásnak gyakorolhatását.« »Ne méltóztassanak félreérteni, nem azt célozzuk ezzel, hogy a Ház ülésein érdemleges törvényjavaslat-tárgyalások helyett interpellációs beszédek hemzsegjenek. Sőt itt nyíltan beismerjük, hogy ezzel a joggal nagyon is vissza lehet élni. Például részünkről élénken sajnáljuk, hogy a mi házszabályaink, az Írásbeliség, a hót bizonyos napjaira való szorítás, a napirendi idő eltelte után való előterjeszthetés korlátján kivül más korlátot nem ismernek. így nem követel bizonyos számú támogatót sem, amiáltal az ok nélkül, vagyis nem jelentős okokból interpellálók számát le lehetne szorítani.« (Folytonos zaj a Ház mindkét oldalán.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Bodó János (tovább olvas) : »Hiszen kétségtelen, hogy az interpellációs beszéd tartásához semmiféle nagyobb előtanulmány nem szükséges ; feltűnési vágyból minden különösebb ok és szellemi megerőltetés nélkül a napi kormányzati kérdésekhez ilyen módon való folytonos hozzászólás, apróbb és rövidebb utón is olvasható szabálytalanságoknak a nagy nyilvánosság tes, hogy ebben az esetben szolgálnék azzal a kevéssel, ami rendelkezésemre áll. Végeredményben azonban ez nem az én feladatom (Zaj.) és ezért felszólalásomat azzal a kéréssel zárom be, amelyet a pénzügyminister úrhoz intézek... (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Ulain Ferenc: . . . hogy ezeknek a jó intenció ju javaslatoknak komoly és reális értékesítése céljából vizsgáltassa meg az egész valutapolitikának ezt a másik részét is, mert hiába csináljuk meg itt a legjobb törvényeket, ha a másik oldalon négy hét alatt 20%-kal emeljük a papírállomány t, és a kommerciális hitelt 80°/o-kal emeljük négy hét leforgása alatt, akkor akasztófa és mindenféle a törvényekben semmit sem ér, egy kis tréfa csak, egy kis mulatság, az ország azonban elvérzik emellett az egészen problematikus valutapolitika mellett. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl. Taps a jobboldalon.) Elnök : Minthogy az idő előrehaladt, a törvényjavaslat tárgyalását megszakítjuk. A házszabályok 203. §-a értelmében következik a határozathozatal Szabó József képviselő urnák és társainak az interpellációk előterjesztési idejének megváltoztatását célzó indítványa felett. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék az indítványt felolvasni. Bodó János jegyző (olvassa) : »T. Ház ! A ministerium parlamenti felelősségének modern értelemben vett intézménye biztositja a nemzet szuverén szervének : a nemzetgyűlésnek a végrehajtóhatalom felett az ellenőrző és irányt szabó hatáskört.« »Ezen ellenőrző és esetleg irányt szabó jogok gyakorlására a tisztán jogi, utólag ható vádaláhelyezésen, valamint a ritkán előjövő »bizalom kérdésének felvetésén« és a vizsgálóbizottságok.'..« (Zaj.) Elnök". Csendet kérek, képviselő urak! (Halljuk! Halljuk! balfelöl) Bodó János jegyző (tovább olvas) : »... kiküldésén kivül eszköze az interpelláció is.« »Az interpelláció a parlamenti ellenőrzésnek kétségtelenül leghatályosabb és legalkalmasabb módozata, nem annyira a kormány által a válaszokban nyújtott felvilágosítások miatt, mint inkább abból az okból, hogy a ministeriumot a közszempontok, az osztályérdekeken felülálló közérdeknek folytonos figyelembevételére kényszeritheti. Ugyanis a köz szempontjából üdvös nyomást gyakorolhat a kormányra az a tudat, hogy ugy az általa, mint a felelőssége alatt működő bármely szerv által tett bármely intézkedést és mulasztásokat itt a Házban szóvá lehet tenni és szigorú bírálat alá lehet vonni.« (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Bodó János jegyző (tovább olvas) : »Az interpelláció, kétségtelen, hogy többé-kevésbé a ministerium ellen irányul, de nem mindig a ministerium exisztenciája ellen s mig egyfelől
