Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-51

vi szeptember hó 15-én, pénteken. 390 A nemzetgyűlés 51. ülése 1922. é' Ebből a szempontból kívánok rávilágítani a javaslatra. Tegnap a folyosón igen érdekes diskurzusnak voltam tanúja. Az egyik képviselő ur, aki egyébként egy banknak vezérigazgatója, egy kis társaságban ezt a megjegyzést tette: »Csodálatos; ma 17'5-ön áll a korona; megcsináltuk egy hónap előtt a deviza-központot, a minister már bejelentette, hogy rettenetesen fogja büntetni a spekulánsokat, ennek ellenére a korona leesett 17'5-re; ez érthetetlen dolog, mert a konzekvens az lett volna,« — mondotta tovább a bankigazgató — »ha ezeknek az erélyes, céltudatos intézkedéseknek eredménye az, hogy a korona javul.« Ebben a bankigazgatói gondolkozásban meglehetősen benne van ennek az egész valutaproblémának pszichológiája. Nevezetesen nekem az a megGyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat amennyire dicséretes, fájdalom, annyira értéktelen lesz az eredmény szempontjából. Kiss Menyhért: Elkésett! Ulain Ferenc: Nem azért, mert elkésett, hanem egészen más okoknál fogva. Röviden rávilágítok, miért. A deviza-központ magában véve kitűnő dolog, de egyedül nem elég, mint ahogy ez a törvényjavaslat is kitűnő dolog, de egyedül nem elég. Szerves valutapolitikát kell felépíteni és azt konzekvensen betartani, hogy eredmény legyen, mert ha csak egyetlen helyen hagyok rést, kifolyik az egész eredmény, annak ellenére, hogy a többi oldalakon pompás rendszabályokat állitottam be. Legyen szabad felhívni a figyelmet egy-két olyan külföldi példára, amellyel be tudok világítani az egész problémára. Amikor Franciaország 1790 körül 10—15 esztendős inflációs korszakot élt át a forradalom idején, a francia nemzetgyűlés halálos büntetéssel sújtotta a pénzzel spekuláló egyéneket, és ennek ellenére ezen intézkedés után pár hónappal, teljesen leromlott a francia pénz, az asszignaták rettenetes elértéktelenedése következtében, és a halálbüntetésnek nem volt hatása. Ez természetes is, és azért a jelen esetben is csak azt mondhatom, hogy akárminő elrettentőnek látszik a javaslat, az illetők megcsinálják majd ezeket a gsefteket, közben pedig el fognak bújni a törvény mögött, és a hatóságok nem fognak tudni rátalálni. De legyen szabad közelebbi példára hivatkoznom. Németország volt az, mely elsőnek állította fel 1916-ban a deviza-központot. Addig nem ismerte a világ ezt az uj intézményt, legalább az uj gazdasági élet korszakában nem. Németország, miután 1916-ban felállította a deviza-központot, 1917-ben ki is építette igen szigorú büntetésekkel és egészen érdekes nagyszabású valutapolitikával. A részletekről most nem akarok beszélni, mert ezek valahova máshová tartoznak ; talán szóba fognak kerülni más alkalommal. A német deviza-központ 1917-ben elég jól működött. A mai magyar deviza-központ körülbelül a másolata az akkori német deviza-központnak. 1917 nyarán a német deviza-központ roppant erélyes intézkedéseket foganatosított abból a célból, hogy a márka elértéktelenedését megakadályozza, és belement valamibe, amit a németek azelőtt nem igen csináltak, t. i. átvették az Osztrák-Magyar Bank régi deviza gseftelő politikáját, mely szinte speciális politikája volt az Osztrák-Magyar Banknak. A német jegybank elkezdett devizával gseftelni, hogy a márka árfolyamát fentartsa. 1917 októberétől 1918 januárjáig a kimutatás szerint megközelítőleg 4—5 millió márkát vásároltatott négy zürichi bank által naponként Zürichben azért, hogy ezekkel a vásárlásokkal a márka árfolyamát tartsa. 1917 októberben 60 centime-ot ért a márka, 1918 januárban 90 centime-ot, egy három hónapos korszakról beszélhetünk tehát gyakorlati alapon, mely észre lehetett venni, hogy ennek a pénzügyi, inkább pénzügytechnikai manipulációnak következménye a márka árfolyamának feljavítása volt. De 1918 januárban megállott ez a javítási folyamat, sőt lassanként kezdett a márka esni, és folytonosan tovább esett annak ellenére, hogy a német jegyintézet beleavatkozott és a devizaközpont beleavatkozott az árfolyam tartásába, és elkövetkezett egy időpont, amikor óriási áldozatok ellenére a márka árfolyama folytonosan hullott. Kiderült tehát, hogy a szigorúbb büntetésekkel a német deviza-központ és a kitűnő adminisztrációval és fegyelmezett közönséggel bíró német jegyintézet nem volt képes a márka árfolyamát 1918 januártól kezdve tartani. Miért tudta 1917 októbertől 1918 januárig tartani, illetőleg miért tudta ezt a javítást keresztülvinni ? Az okokról a németek között is vita van ; legyen szabad azonban egy dologra felhivnom a figyelmet. 1917 őszén voltak azok az olasz csaták, melyeknek következménye az volt, hogy Németország háborús politikájának hirtelen nagy hitele lett, azt hitték, hogy a németek lesznek a győztesek, itt tehát politikai hatás működött közre, amely javította a valutát. Ezenkívül egyébb politikai szempontok is, amelyekről nem akarok most beszélni. Tény annyij hogy a német devizaközpont nem tudta a márka árfolyamát tartani. Abból a körülményből, hogy a németek egészen más anyagi viszonyok között, mint mi, nem voltak képesek fentartani a márka árfolyamát, azt a konzekvenciát kell levonnom, hogy, fájdalom, a pénzügyminister ur eddigi intézkedései is valószínűleg sok tekintetben hiányosak lesznek, hiányosnak kell lenniök azért, mert hiszen ha én idebenn devizaközponttal, büntetési tételekkel, buzavalutás adójavaslatokkal fenn is akarom tartani az árfolyamot, ma a korona értéke oly rettenetesen aláhullott, hogyha itt benn nem is engedem meg a gseftelést, Zürichben a koronával mégis