Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-51

 nemzetgyűlés 51. ülése 1922. évi szeptember hó 15-én, pénteken. 391 gseftelnek. Amint nekem Magyarországon lehet dollárral, vagy egyéb valutával spekulációt csinálni, ópugy szabad ma odakünn, pl. a cseheknek vagy jugoszlávoknak koronát adni és venni a zürichi piacon. Ennek következtében az ország koronavalutája bizonyos mértékben ki van szolgáltatva idegen elemek beavatkozásának és próbálkozásának. Ma, amikor egymillió szokollal 80 millió koronát lehet a zürichi piacon egyik napról a másikra eladni és venni, amikor 10 millió szokollal 8 milliárd koronát lehet venni, akkor* az, akinek 10 millió szokolja van, — és van olyan intézmény, amelynek van, nem is beszélve a cseh államról — manipuláció tárgyává teheti a koronát, de manipuláció tárgyává teheti azt egy-két zürichi pénzember, vagy akár egy-két galiciáner, aki sokat harácsolt, mert a magyar korona értéke ma rettentően alacsony. Ezeket azért kellett elmondanom, hogy egy további dologra világitsak rá, amelyet különösen fontosnak tartok és amelyet valamennyire már a múltkori felszólalásomban érintettem volt. Akármennyire valószínűnek látszik az, hogy a koronát feltétlenül biztosan, véglegesen stabilizálni egyik napról a másikra nem lehet, annyira bizonyos másfelől, hogy egy bizonyosfoku stabilizáció keresztül vihető, de csak egy egészen egységesen megformált valatapolitikával, amelyen sehol sincs rés. Nem elég az, hogy én egy erős büntetésekkel telitett törvényt hozok; nem elég az, hogy én egy devizaközpontot állítok fel, hogyha — bocsánatot kérek, ha megint visszatérek a jegyintézetre — idebent viszont az infláció megakadályozása végett a szükséges lépéseket nem teszem meg. Méltóztassanak most jól megfigyelni egy szemelvényt, amellyel és minden tekintetben rávilágítok arra, hogy a korona esésénél hol kell az igazi oknak lenni. A devizaközpont felállításáról szóló rendeletet a ministerium augusztus 8-án bocsátotta ki. Augusztus hó 8-án bocsátotta ki, tehát egy nappal megelőzően, mint amikor bankjegyállományunk 41 milliárdot tett ki. Augusztus 8-ától szeptember 7-ig vagyis egy hónap alatt, 41 milliárdról 49 milliárdra emelkedett a jegyállomány, vagyis az előbbi jegyállomány 20 százalékával emeltük fel egy hónap alatt a jegyállományt. Bocsánatot kérek, t. Nemzetgyűlés, abszolúte lehetetlen elképzelni azt, hogy egy valutát stabilizálni lehet akkor, amikor négy hét leforgása alatt 20 százalék papírállomány nyal többet csinálunk magunk. Akkor hozhatok én törvényt, büntethetek, akaszthatok; hogyha ilyen gazdasági, ilyen pénzpolitikai manipulációval rontom magam a pénz értékét, az valutáris szempontból nem állhat meg. Augusztus 7-én 0'27-en állott a korona. Az ember meg sem tudja érteni, hogyan lehetett az a Zürich — bocsánat, hogy így fejezem ki magam — annyira gyönge velünk szemben, hogy ezalatt a négy hét alatt, szeptember 7-ig | csak 0'24-re ejtette le a koronát, noha mi 41-ről 49 milliárdra emeltük az inflációt. Meskó Zoltán : Écákat adjon nekik ! Ulain Ferenc : Itt egy rettenetes betegségnek kell lennie és fokozza ezt a betegséget az a körülmény, hogy — méltóztassanak erre a számra figyelni — 1922 augusztus 7-én az úgynevezett leszámítolási vagy kommerciális hitel csak 11 milliárdot tett ki, egy hónappal később pedig 19 milliárdot. Ez alatt az egy hónap alatt tehát, amely alatt 8 milliárddal fokoztuk a papirjegyállományt, 9 milliárdot kaptak azok az intézmények, amelyek kommerciális üzletekre veszik igénybe a pénzt. Engedjék meg t. Nemzetgyűlés, lehetetlen, hogy ez racionális politika legyen, és azt kell hinnem, hogy itt a pénzügyminister urnák és a kormánynak, különösen a ministerelnök umak a tudomása nélkül történik valami, ami egyszerűen kétségbeejtő. (Felkiáltások a bal és a szélsőbaloldalon : Micsoda ? Halljuk ! Halljuk !) Nem tudom mi, de az tény, hogy valami történik, ami... Horváth Zoltán: Halljuk! Árulja el! Kíváncsiak vagyunk ! Meskó Zoltán: De mennyire! Ulain Ferenc : Engedjék meg, hogy én ezzel a bankkérdéssel kapcsolatban felhívjam a figyelmet a következőkre. A pénzügyminister ur szíves volt múltkori nagy beszédében válaszként az én előző felszólalásomra azt mondani, hogy kérem, hiszen a termelés céljaira szükség van a pénzre egyfelől, tehát kell a kommerciális világot ellátni a pénzzel, de ettől függetlenül — és ez volt talán az ő egyik főérve az én felfogásommal szemközt — azt mondta a pénzügyminister ur : kérem helytelen az a beállítás, hogy a bankoknak érdekük a korona árfolyamát lerontani, hiszen a bankoknak sok millió frank meg dollár tartozásuk van odakünn korábbi időből, tehát ők akkor kénytelenek nagyobb összegeket előteremteni fizetés céljaira; önmaguk ellen dolgoznak akkor. A pénzügyminister urnák ez a felfogása látszólag indokolt. Tudom a forrást is; ezzel érvelnek maguk a nagy pénzintézetek is. Méltóztatnak talán emlékezni arra, hogy a Szózat támadásai következtében r

egy nyilatkozat, egy cikk jelent meg, amelyet Éber Antal a MagyarOlasz-Bank igazgatója irt volt meg, és amelyben ő kifejtette ugyanazt az álláspontot, amelyet a pénzügyminister ur reprezentált. Engedje meg és bocsássa meg az igen t. pénzügyminister ur, hogy a legnagyobb tisztelettel a személye és a tudása iránt azt mondjam, hogy itt egy rettenetes fallácia, egy nagy hamisság van e mögött az állítás mögött. Először is a háború megnyílásakor — általánosan így beszélik a piacon — a Magyar Altalános Hitelbanknak nem volt külföldi tartozása. Történetesen nem volt. A Kereskedelmi Bankról pedig azt mondják, hogy volt, de nem olyan nagy, hogy már ne tudta I volna azóta rendezni. Ha ez igaz, akkor azt kell