Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-51
A nemzetgyűlés 51. ülése 1922. évi szeptember hó 15-én, pénteken, Scitovszky Béla, Almásy László és Huszár Károly elnöklete alatt. Tárgyai : A földadó kivetésének ós az ezzel kapcsolatos kérdéseknek újból való szabályozásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. — A házadó és a fényűzési lakásadóról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. — Az általános kereseti adóról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. — A társulati adóról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. — A közgazdasági ós pénzügyi bizottság előadója benyújtja jelentését a hitelintézeti, részvénytársasági és ipari termelési statisztikai adatok gyűjtésére vonatkozó kereskedelemügyi ministeri bejelentés tárgyában. — A Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló ós Öntöző Társulat vizműveinek kiépítéséről szóló törvényjavaslat. — A pénzügyi bizottság előadója benyújtja jelentését az ingatlanok sib. vagyonváltságának kedvezményes lerovásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. — A fizetési eszközökkel elkövetett visszaélésekről szóló törvényjavaslat. — Határozathozatal Szabó József és társainak az interpellációk előterjesztésének idejére vonatkozó indítványa felett. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — A jegyzőkönyv hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak: Kállay Tibor, Szabó István (nagyatádi), gr. Klebelsberg Kunó, Daru vár y Géza, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 30 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bodó János jegyző ur. A javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petrovits György jegyző ur. A javaslatok ellen felszólalókat pedig Csik József jegyző ur. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Janka Károly képviselő ur napirend előtti felszólalásra kért tőlem engedélyt. En az engedélyt a képvi"selő urnák megadtam s igy most őt illeti a szó. Janka Károly: T. Nemzetgyűlés! Az adójavaslatoknak befejezéshez jutott tárgyalása és ehhez fűződ őleg a kormánynak és a nemzetgyűlésnek az az együttes törekvése, amely az államháztartás bizonyos mértékű rendezettségét kivánja megteremteni, önkéntelenül adja meg a kiindulópontot a napirend előtti felszólalásra. T. Nemzetgyűlés ! Az államélet rendezettsége nemcsak az államok pénzügyi egyensúlyában és pénzügyi rendezettségében, hanem igenis az állampolgárok lelki egyensúlyában és rendezettségében is határozódik. (Igaz ! TJgy van !) Ebből a célból nemcsak az adókoronák milliárdjait, hanem az egyéni szempontok, a külön érdekek kicsinyeskedéseit is le kell tenni tudnunk, áldozatos szivvel a nemzet oltárára. (Igaz! TJgy van!) Egy ilyen kicsinyeskedést kivánok ezúttal szóvá tenni a nemzetgyűlés kegyes engedelmével. Istennek hála — és ezt hangsúlyozottan kell megállapítanom — egy meglehetősen elszigetelten álló jelenség ez ma még, de mégis olyan, amely ismétlődésénél és azt mondhatnám, szinte bizonyos rendszerességénél fogva alkalmas arra, hogy az állampolgárok egy jelentékeny rétegét aggodalommal és nyugtalansággal töltse el. A protestáns közvéleményre már ismételten gyakorolt kinos hatást egy magas közjogi állást betöltő, különben izzó faj- és hazaszereteteért tiszteletreméltó egyénnek, Zadravetz István urnák, a nemzeti hadsereg római katolikus tábori püspökének egy-egy megnyilatkozása, egy-egy cselekedete és — tegyük hozzá — ezeknek ismétlődése. A protestáns közvéleményt kinosan érintette annak idején a mélyen t. tábori püspök urnák az a kisérlete is, amikor ő az összes állampolgárokból alakuló nemzeti hadsereg fölé védő szentet akart proklamáltatni, a más nézeten levők hitbeli felfogásának figyelmen kivül hagyásával. Ekkor ezt a kérdést a ministerelnök ur tapintatos közbelépése szerencsésen leszerelte s ennek következményeit a magyar közéletből kivonta. Az igen. t. tábori püspök ur azonban ismételten jónak látta beletörni a testvéri szeretet tövisét a protestáns állampolgárok szivébe. Utalni kivánok a püspök ur emlékezetes böjti szent beszédére, ezúttal pedig egyenesen arra, hogy ő a pusztaszeri hazafias emlékünnepélyt látta jónak felhasználni az ő testvértelen • érzületének kifejezésére.
