Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-51
376 A nemzetgyűlés 51. ülése 1922. évi szeptember hó 15-én, pénteken. T. Nemzetgyűlés ! Becsületes magyar lélekkel teszek hitvallást a nemzetgyűlés színe előtt, hogy én nem szívesen teszem szóvá épen az ügy végtelen kényes természeténél fogva ezt az esetet. Haller István: Kár is! Teljesen felfujt dolog. Egy római katolikus egyesület ünnepe volt Î Janka Károly: De nem szabad szabadjára elereszteni ezt az esetet. (Igaz! Ugy van!) hogy az a közvéleményben . . . Szomjas Gusztáv : Ne csináljanak felekezeti harcot ! Haller István : Az a kérdés, hogy ki csinálja. Janka Károly : . . . végezhesse a maga romboló és pusztitó munkáját. (Felkiáltások jobbfelől: Magyar megértés nélkül nincs magyar jövő! A haza mindenek előtt! Minden csak azután következik ! Folytonos zaj !) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Horváth Zoltán: Nem kell vallásháború! (Igaz! Ugy van! Felkiáltások half elől: Nem kell felidézni!) Janka Károly: . . . éreztesse a maga romboló, pusztító hatását a sokszor tévesen informált közvéleményben olyan megGyőződés megteremtése alakjában, amely egyenesen árt és nem használ a mi nemzeti életünknek. (Ugy van! a középen.) T. Nemzetgyűlés ! Részint sajtóközleményekből, részint a szegedi református egyház lelkészétől vett információk alapján a következőkben ismertetem ezt az ecetet. {Halljuk! Halljuk!) A pusztaszeri Árpád-egyesület ez évi szeptember 3-án, mint évről-évre tenni szokta, most is Árpád-emlékünnepet,rendezett. Az ünnepély egybe volt kötve az Árpád-egyesület 25 éves fennállásának fordulójával. Az egyesület igazgatósága részint erre a jubiláris alkalomra való tekintettel, részint pedig áthatva ós indittatva a nemzeti érzés szélesebb körű kiterjesztésének gondolatától, eltért az ünneprendezés addigi formáitól, terjedelmétől s azt kiterjedtebbé kívánta tenni, hogy a nemzeti érzést ott, ahol az sok helyen talán lazulóban van, megerősitse. Ettől a szükségérzettől indittatva, az egész vidék magyarságát bele kivánta venni ebbe a jubiláris ünnepségbe (Élénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) és ettől a gondolattól vezettetve azon vidék nagy református egyházközségeinek, a makói, a szentesi és a hódmezővásárhelyi református egyházközségeknek vezetőségét is felhívta, hogy a jubiláris ünneplést templomi szószékből adják tudomásul gyülekezeteiknek, hívják meg a gyülekezeteket az ünneplésre, kérjék fel azokat a Pusztaszeren való megjelenésre. Az ünneplés ilyen kiterjesztése és a szegedi református egyházközség szórványait képező községekben, Dorozsmán, Kistelken, Szőregen, Felsőpusztaszeren, Sövényházán stb. lakó reformátusoknak ezzel kapcsolatban kifejezett azon kívánsága, hogy református isteni tisztelet is tartassák, adta az impulzust az Árpád-egyesület igazgatóságának arra, hogy az ünneplést előkészítő értekezletre a szegedi református egyház lelkészét, Bakó Lászlót is meghívja, aki az értekezleten meg is jelent és arra a kérdésre, hogy gondolja felvehetőnek a programúiba egy református isteni tiszteleti részt, utalt a már általános gyakorlatként elfogadott és általánosságban gyakorolt közös ünneptartás módozataira. Ennek alapján megállapodtak, hogy az ünnepi szent misét követőleg egy rövid imából és beszédből álló református isteni tisztelet fog tartatni. Ehhez képest állapították meg a műsort s annak egyik pontjakent felvették — és hirdetményekben, falragaszokon erről a közönséget tájékoztatták, értesítették — a református isteni tiszteletet is. Ekkor történt tisztelt Nemzetgyűlés, hogy Zadravecz István tábori püspök ur egy táviratot küldött az egyesület igazgatóságához, amelyben tudatta, hogy ilyen körülmények között, ha t. i. református isteni tisztelet is lesz, nem hajlandó a misét celebrálni. (Zaj balfelöl. Egy hang a középen : Hát a reformátusoknak más istenük van.) Haller István: Nem is volt ott más csak katholikus ! Kétezer jelenlévőből kétezer volt a katholikus ! Janka Károly: Az egyesület igazgatósága igy nagy zavarba jutott. Az igazgatóság egyik tagja, aki egy személyben városi tanácsos is, előbb a szegedi préposthoz, majd az ottani esperes úrhoz fordult, hogy az ünnepi szent mise celebrálását vállalják el, ők azonban azonosították magukat a tábori püspök ur magatartásával és a közreműködést megtagadták. Ekkor egy buzgó szegedi római katholikus nő, az egyesület igazgatóságának tudta és megbízása nélkül olyan tartalmú távirati értesítést küldött a tábori püspök urnák, hogy a szóban forgó incidens elsimult és nincs többé semmi akadálya az ő megjelenésének. Erre a nem hivatalos táviratra adta meg a püspök ur viszonválaszát, hogy ily körülmények között kész a misét celebrálni és Eelsőpusztaszeren e célból meg fog jelenni. Az egyesület igazgatósága ezzel a távirattal kezében egyenesen zsákutcába került és az elé a helyzet elé állíttatott, hogy valami uton-mődon ezt a botrányt ki kell küszöbölnie. Ettől a gondolattól és igyekezettől vezéreltetve a szegedi református egyház vezetőségéhez fordult, hogy rábírja az egyház vezetőségét egy programmon kívüli szereplésre. T. i. akár egy teljesen elkülönített isteni tisztelet tartására, akár az ünnepséget követőleg tartandó banketten való részvételre, ahol a szegedi református lelkész részéről felszólalás történt volna. Ezt az ajánlatot azonban az egyház vezetősége önérzetesen visszautasította, Meskó Zoltán : A zsidók nem vesznek össze egymással. A Dohány-utcában nem történik ilyesmi. (Zaj.)
