Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-50

A nemzetgyűlés 50. ülése 1922. ciójában és egész felállításában azt a célt kívánja biztosítani, hogy jobban kidolgozott adóalapokkal, kisebb kulcsokkal operáljon a nagyobb eredménynek biztosítása céljából. Minden adózó tehát, aki eddig egy komplikált adó alá esett, amennyiben eddig egyrészt állami adót fizetett, amely 10% volt, és azután különbözőképen megállapított községi adókat, amelyek 15—20 %-os összegekre jutottak fel, e helyett fizessen most egy alacsonyabb tételt, amely azonban a valódi jövedelmeket fogván meg, nagyobb eredményt biztosit. A község tehát jobban járt a maga háztartása szempontjából, jobban igénybe veszi az adóalanyokat a községi terhek viselése szempontjából, mint eddig, az adóalanyok pedig, akik ez alá a törvény alá esnek, többet fizetnek, mint azelőtt. Azt hiszem tehát, hogy azok a premisszák, amelyekből a t. képviselő ur kiindul, ebben a világításban nem állják meg a helyüket. Tovább menve, a t. képviselő ur kifogásolta azt, hogy a javaslat 16. §-ának rendelkezése szerint a községek állapítják meg az adóknak öszszegét és ezzel bizonyos aránytalanságot létesítenek az adóztatásnál. Ott korlátozva van az az összeg, amelynek keretén belül a községek mozoghatnak. Ott meg van mondva az általános 5°/o és hogy pénzügyministeri engedély kell a felemeléshez maximum 10% erejéig. Ha azonban meghagyjuk a jelenlegi állapotot, ez azt jelenti, hogy azon az adótételen kivül, amely ebben az állami törvényben biztosítva van, a községek még a maguk részéről hozzátehetnek további összegeket ehhez az adóhoz az ő elhatározásuk szerint, megállapíthatnak további megterheltetéseket, vagyis az adózásnak pozíciója teljesen labilissá válik. Ugyanoda érünk el, ahol eddig voltunk, hogy t. i. túlmagas adótételek jöhetnek ki, oly magas adótételek, amelyek többé már nem alkalmazhatók a valódi adóalapokra, tehát ugyanazt az eredményt biztosítják, amely ma van, hogy t. i. kevesebb a jövedelem azért, mert túlságos kulcsokkal dolgoznak. Viszont pedig az adózók szempontjából és általában az egyenlőség és igazságosság szempontjából a helyzet az volna, hogy nemhogy eliminálnánk, leépítenénk azt az aránytalanságot, amely az egyes községek között van, hanem ellenkezőleg fokoznánk ezt azáltal, hogy megállapítunk a törvényben egy ilyen adótételt és ehhez még hozzátennénk egy másikat, amelyet a községek a maguk tetszése szerint állapítanak meg, esetleg arányban a többi adózókra kivetett községi pótadóval.. Általában még megjegyezni kívánom, hogy a községi adóztatás kérdésében külön javaslattal akarok a törvényhozás elé lépni. Ebben a törvényjavaslatban igyekszem — amennyiben egyáltalán lehet — biztosítani az arányosságot és egyenlőséget az adóztatásban. Most csak azt hangsúlyozom, hogy azzal, hogy a községeknek átengedjük ennek az adónak a hozamát, mindenesetre minden adózót jobb helyzetbe hozunk, évi szept. hó 14-én, csütörtökön. 36? mint amilyen helyzetben akkor volna, ha ez nem engedtetnék át, hozzátéve természetesen, hogy a községi terhek emelkedni fognak és ez abban, hogy ne legyen emelkedés, nem foghat kifejezésre jutni. Másrészt pedig hangsúlyozom, hogy igyekszem majd ebben a törvényben limitálni a községi pótadók összegét, amit épen azzal tudok elérni, hogy azokat az embereket, akikről itt szó van, épen a községi terhekhez való hozzájárulásra fogom kényszeríteni. Kérem a szakasznak az eredeti szövegben való elfogadását. Gaal Gaston : Személyes kérdésben kérek szót. Elnök: Méltóztassék! Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Csak egészen röviden kívánok szólni. A minister urnák tárgyi érveire nem terjeszkedhetem ki, mert a házszabályok ezt meg sem engedik. A mélyen t. minister ur egy közbeszólásom kapcsán, amikor azt mondtam t. minister urnák, hogy nem jóhiszemű érvelése az, amelyet a minister ur kifejt, azt mondotta, hogy van legalább is olyan jóhiszemű, mint a képviselő uré. Erre vonatkozólag csak azt akarom megjegyezni, hogy én szembeállítottam a kisgazdát, aki fog községi pótadót fizetni a nagykereskedővel, a gyáriparossal vagy a gyárigazgatóval, aki a minister ur törvényjavaslata szerint nem fog községi pótadót fizetni. A minister ur erre azt mondta, hogy ez épen olyan beállítás, mintha ő szembeállítaná a nagybirtokost a hivatalnokkal. Hát a nagybirtokos fog fizetni községi pótadót a hivatalnok pedig eszerint a törvényjavaslat szerint nagyon helyesen nem fog fizetni községi pótadót, a minister urnák az az állítása tehát, hogy az én érvelésem épen olyan, mint az övé, homlokegyenest ellenkezik a törvénnyel, homlokegyenest ellenkezik a ténnyel és igy azt egyébnek, mint rosszhiszemű érvelésnek most sem minősíthetem. (Mozgás a jobboldalon.) Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Én a magam részéről arra kívántam rámutatni és azt kívántam hangsúlyozni, hogy abban a felszólalásban, mely Gaal Gaston t. képviselő ur részéről itt elhangzott, nagyon sok hangulaton aláfestés volt; arra kívántam rámutatni, hogy ő ellentéteket keres és konstruál ott és akkor, ahol és amikor ilyeneket konstruálni az ország közérdekében egyáltalán nem helyénvaló. Szembeállította a képviselő ur egymással e vita folyamán igen sokszor a különböző társadalmi osztályok érdekeit és a különböző foglalkozási csoportokat : szembeállította a gazdákat a tisztviselőkkel, az ellátottakat az ellátatlanokkal és erre vonatkozólag mondtam azt, hogy egy ilyen szembeállítás, az egyes felszólalásoknak ilyen hangulattal való aláfestése nem a köz, nem az ország érdekében való. Azután történt egy közbeszólás a t. képviselő ur részérő], melyben kétségbevonta jóhiszeműségemet, . . . Gaal Gaston: Nem azután!