Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-50
À nemzetgyűlés 50. ülése 1922. szerübb megélhetéshez mennyi szükséges, arra a következtetésre kell jutniok, hogy ez a létminimum semmi; különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Zürichből ma a korona megint ITV^/o-al jött, a búza pedig 9000 koronára emelkedett, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a ma százkoronás barnakenyér holnap 120—140 korona lesz. Ha kiszámitjuk, hogy a heti 1500 koronás létminimumból mennyi kenyeret lehet vásárolni, és egy családnak mennyi kenyér szükséges, nem is szólva arról, hogy még egyéb szükségletek is vannak, megállapíthatjuk, hogy ennek a létminimumnak, akár elfogadjuk, akár nem, semmi jelentősége nincs, (ügy van! a szélsöbaloldalon és balfelöl. Egy hang a szélsőbalóldalon : Szemfényvesztés !) Propper Sándor: Ha a nemzetgyűlés el tudja fogadni a létminimum elvét, ha bele akarja ezt vinni a törvényjavaslatba, ha ezt törvényerőre akarja emelni, — amint szerintem ma kötelessége, (ügy van .a szélsöbaloldalon és balfelöl.) — akkor viszont olyan létminimumot kell megállapítani, amely nem teszi illuzioriussá és nevetségessé a törvényt, (ügy van a szélsőbaloldalon és balfelöl.) Szilágyi Lajos: Az előadó ur maga sem veheti komolyan. Nem lehet komolyan ilyet bevenni. Propper Sándor : A pénzügyminister ur volt szives segítségemre sietni. A pénzügyminister ur a 11. § tárgyalásánál az én javaslatom ellen azt hozta fel, hogyha ezt elfogadná a nemzetgyűlés, akkor a személyes járandóságból eredő jövedelmet egyáltalában nem lehetne megadóztatni, mert hiszen az ma a puszta életstandardra épen hogy elég. Bátorkodom megállapítani ezzel szemben, hogy ha a minister urnák kötelessége azt hivatalból megállapítani, hogy az a bizonyos jövedelem az életstandard fentartására épen hogy elegendő, nekem pedig kötelességem megállapítani, hogy nem elegendő. Ha tehát nincs meg az elegendő életstandard, akkor kérdem, milyen jogon nyulunk egy olyan jövedelemhez, amelyről a minister ur hivatalosan állapítja meg a nemzetgyűlésen, hogy az épen a megélhetéshez elegendő ? Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy elveszünk a megélhetéshez szükséges összegekből azoktól, (ügy van ! a szélsöbaloldalon és balfelöl, Felkiáltások a szélsöbaloldalon-' A gyerekek szájából a tejet, kenyeret!) akiknek más egyebük nincs, mint amennyivel csak a puszta életüket fentartják. (Zaj. Elnök csenget.) Ha hozzávesszük azt, hogyha nem hivatalosan állapítjuk meg és őszintén meg merjük mondani, hogy igenis, nem elégséges az élet fentartásához az, amit ma az alkalmazottak, hivatalnokok, munkások keresnek s akkor kiesik ennek az adónak létjogosultsága alól minden alap. T. Nemzetgyűlés! Ha létminimumot akarunk, legalább is olyan összeget kell megállapítanunk, amely valamennyire, nem akarok egéévi szept. hó 14-én, csütörtökön. 351 szén közeledni a realitáshoz, mert hiszen azt mondanák, hogy ez túlságosan sok és túlságosan magas; de egy középirányt kellene venni, amelyre azt mondhatnánk, hogy ez a létminimum pedig elégséges arra, hogy abból egy hivatalnok, vagy munkáscsalád egy héten át pusztán kenyérrel lássa el magát és ez körülbelül fedi azt a szöveget, amelyet Szabó József képviselő ur az imént előterjesztett, vagyis a heti 3000 és a havi 42.000 koronát, (ügy van! a szélsöbaloldalon és a baloldalon.) Én ajánlom a t. Nemzetgyűlésnek, fogadjuk el a létminimum elvét, fogadjuk el a progresszió elvét, ezzel talán valamennyire sikerül áthidalnunk a jövedelem-megoszlás, általában a vagyonmegoszlás igazságtalan voltát és azt a különösen elmélyült igazságtalanságot, amely a háborús esztendők óta következett be a birtokos osztályok és a birtoktalan osztályok között. Ez a szakasz alkalmat és módot adhatna arra, hogy ezt az igazságtalanságot valamennyire aequiparáljuk és én azt hiszem, hogyha a minister ur nemcsak törvényt akar, hanem a törvényből jövedelmet is akar ezen a cimen, a személyes szolgáltatásból eredő jövedelmek után kereseti adó cimén, viszont tartozik azzal, hogy olyan létminimumot állapítson meg, amely a hozzávetőleges megélhetéshez elegendő. Ezzel szemben a progresszió folyamán magasabb kereseteknél kárpótolja a kincstárt a progresszió emelkedése. (ügy van! a szélsöbaloldalon és bal felöl.) Én a 17. § első bekezdéséhez a következő módosítást vagyok bátor javasolni. Megjegyzem még, hogy azt hiszem, hogy a Szabó József képviselő ur által javasolt progressziót a minister ur szívesen magáévá teszi, mert az ő percentuális megállapítása sokkal több, mint az eredeti javaslat megállapítása, tessék számításokat tenni és rögtön rá tetszik erre jönni (olvassa) : »Heti 3000 koronán felül 3500-Kig 10 korona, 3500—4000-Kig 15 K., 4000 —4500 K-ig 25 K., 4500—5000 K-ig 35 K., 5000—5500 K-ig 45 K, 5500—6000 K-ig 60 K., 6000-7000 K-ig 80 K, 7000-8000 K-ig 100 K, 8000—9000 K-ig 150 K., 9000 — 10.000 K-ig 200 K., 10.000—11.000 K-ig 250 K., 11.000—12.000 K-ig 300 K, 12.000—13.000 K-ig 450 K., 13.000-15.000 K-ig 720 K., 15.000 — 17.000 K-ig 860 K, 17.000 — 20.000 K-ig 1100 K., 20.000 koronán felül a jövedelem minden ujabb 1000 koronája után 10%. A havi jövedelmeknél : havi 12.000 K-tól 50 K., 12.000— 14.000 K-ig 80 K., 14.000—16.000 K-ig 120 K., 16.000—18.000 K-ig 140 K, 18.000— 20.000 K-ig 200 K., 20.000—25.000 K-ig 280 K., 25.000—30.000 K-ig 380 K., 30.000— 35.000 K-ig 600 K., 35.000—40.000 K-ig 900 K., 40.000-45.000 K-ig 1400 K., 45,000—50.000 K-ig 1800 K., 50.000 — 60.000 K-ig 2500 K., 60.000—70.000 K-ig 3300 K, 70.000—80.000 K-ig 4400 K., 80.000 K-tól minden ujabb 1000 korona után 10%.«
