Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-50

350 A nemzetgyűlés 50. ülése 1922. ügyminÍ3ter úrral, aki ezzel szemben azt a kifogást emelte, hogy e javaslat elfogadása esetén az adózó alanyok nagy része elesnék, ezek között különösen nagy számmal a tisztviselők, ami óriási vesztesége lenne a kincstárnak. Az én felfogásom az, hogy ez nem is oly nagy veszteség, mert hiszen épen itt Házban vetette fel valaki azt a gondolatot, és magam nagyon helyesnek találom, hogy vezessék be azt a rendszert, hogy az állam tisztviselői egyszerűen ne fizessenek kereseti adót. Hiszen az állam nem vészit vele semmit, mert ma az történik, hogy amit az egyik kezével ad, azt a másik kezével elveszi és még kezelési költség is van mellette. Ennek elmaradása tényleg nem volna valóságos veszteség. A többi adózó alany számára pedig, akiknek tényleg csak 3000 koronás heti keresetük van, ennek a létminimumnak adómentessége indokolt. A progresszivitás tekintetében is messzebbre mennék el. Itt is nagy engedményeket ad a t. előadó ur javaslata, de ez sem elegit ki engem és azért más javaslatot kivánok tenni. Először is azt kivánom, hogy ne számokban fejezzük ki azt, hogy ki milyen összeg után mennyit fizet, mert most az, akinek 6000 korona fizetése van, ugyanannyi fizetése van, mint akinek 7000 korona a fizetése. Sokkal pontosabban állapitanók meg a fizetendő adótételeket akkor, ha százalékokban fejeznők ki. Ezért ebben a tekintetben is javaslatot kivánok tenni, amely szerint 3000 koronától 5000 koronáig csak l°/o-os adót vetnék ki, azután felmegyek javaslatomban az 50.000 koronáig és annál, akinek 50.000 korona heti fizetése van. készséggel megszavazom, hogy fizessen 8°/o-ot, az 50.000 koronán felül pedig akár 10%-ot. Felfogásom szerint ugyanis, akinek hetenkint 50.000 koronája vagy azon felüli keresete van, az könnyebben meg tudja fizetni a 8 vagy 10°/o-os adót, mint az, aki 3000—5000 korona heti fizetésből él. Ez utóbbinak még az l°/o-os megadóztatás is terhes. Azt hiszem tehát, hogy itt a kincstár sem veszitene semmit, mert amit a kis exisztenciáknál elveszít, azt esetleg kétszeresen is megkapja — nem tudom pontosan kiszámítani, lehet hogy ennél többet is kap, de az egészen bizonyos, hogy legalább ugyanannyit — a nagy fizetésű exisztenciáknál. Mindezek alapján teljes tisztelettel javaslom, hogy a 17. § 1. és 2. sora változatlanul maradjon, utána pedig a »heti« szó után iktattassák az, hogy (olvassa): »heti általános kereseti adótétele az 1. §-nak 3., 4. és 5. pontjában felsorolt forrásokból származó jövedelem után hetenkint, illetve havonkint — itt iktatnám be ezt a szöveget — heti 3000 koronáig adómentes, havi 12.000 koronáig adómentes«. Azonkívül pedig a kulcsot a következőkép javaslom felállítani : 3000 koronától 5000 koronáig 1% adó, 5000-től 8000 koronáig 2%, 8000-től 12.000 koronáig 3%, 12.000-től 16.000-ig 4%, 16.000-től 20.000-ig 5°/o, 20.000évi szept. hő 14-én, csütörtökön. tői 30.000-ig 6%, 30.000-től 40.000-ig 7%, 40.000-től 50 000-ig 8%, 50.000 koronán felül a jövedelem minden egész vagy megkezdett 1000 koronája után 10%. A havi 12.000-től 20.000 K-ig l°/o, 20 000-től 30.000-ig 2°/o, 30.000-től 40.000-ig 3%, 40.000-től 50.000-ig 4%, 50.000-től 60.000-ig 5%, 60.000-től 70.000-ig 6%, 70.000-től 80.000-ig 7°/o, 80.000től 100.000-ig 8% és 100.000 koronán felül a jövedelem minden egész vagy megkezdett 1000 koronája után 10°/o. T. Nemzetgyűlés! A felfogásom, mondom, az, hogy az előadó ur és az én javaslatom között végeredményben a kincstárt illetőleg nincs nagy differencia, az államkincstár bevétele biztosítva van ezen javaslat alapján is, csupán az a helyzet fog előállani, hogy a nemzetgyűlés az én javaslatom alapján a kis exisztenciáknak több kedvezményt fog biztosítani, mig ellenben a nagy jövedelemmel bírókat jobban fogja sújtani. Azért tisztelettel kérem javaslatom elfogadását. (Helyeslés balfelöl és a bálközépen.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Propper Sándor ! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Az előadó ur volt szives koncedálni a progresszió és a létminimum helyességét, (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) javaslata azonban a gyakorlatban felér a semmivel. (Mozgás.) En azt hiszem, hogy ha a nemzetgyűlés megállapít egy létminimumot, és azt hetenkint 1500 koronában állapítja meg, akkor ezzel nevetségessé teszi ezt az intézkedést. (Ugy van ! balfelöl és a szélsöbaloldalon.) Szabó József : Inkább semmit sem ! Propper Sándor: Ez azt a hiedelmet keltheti a közvéleményben, hogy a nemzetgyűlés valahol fenn, a fellegekben él és nincs tisztában azzal a gazdasági helyzettel, amellyel neki kellene elsősorban a törvényes intézkedéseknél számolnia, A létminimum kérdése nem a mi kitalálásunk, a létminimum, különösen a háború után, olyan követelmény a közterhek viselésénél, amely elől elzárkózni nem lehet. Ennek az ekvivalensét nyújtja azután a progresszió, amely felfelé haladván erőteljes emelkedést mutat s bőségesen kárpótolná az államkincstárt azokért a veszteségekért, amelyeket a becsületes létminimum kérdésében nyújtana. Méltóztassék nekem megmondani — én szívesen deferálok, ha az előadó ur számokkal kimutatja, alátámogatja — hogy heti 1500 koronából ma akár Budapesten, akár a vidéken nemcsak családos embereknek, de egyes embereknek lehetséges-e megélni, hogy csak száraz kenyeret is tudnak-e vásárolni heti 1500 koronából. Ha ezt kimutatja, akkor én leszek az első, aki az előadó ur javaslatát magamévá fogom tenni. En azonban azt hiszem, hogy ha akár az előadó ur, akár a minister ur ceruzát vesznek a kezükbe és ugy számolnak és kiszámítják azt, hogy ma a legszimplább, a legegy-