Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-50

A nemzetgyűlés 50. ülése 1922. az olyan üzlet és foglalkozás után pedig, amelyik nincs helyhez kötve, a lakóhelyén. Ez a szakasz nem intézkedik aziránt, hogy a szolgálati viszonyban állók adója hol fizetendő be, melyik községnél. Maga a törvény az adófizetési kötelezettséget a munkaadóra, a vállalkozóra rója. Ebből az következik, ha nyíltan ki nem mondjuk, hogy a munkások, a szolgálati viszonyban állók adója szintén a lakóhely, vagy pedig a foglalkozási hely szerinti községben vagy városban fizetendő be. Mint tudjuk, a munkások legnagyobb része nem a foglalkozás helyén lakik, mindenképen helyesnek tartanám tehát azt, hogy a munkások után fizetendő adó ott fizettessék be, ahol a munkás lakik, mert enélk'dl egészen idegenül áll abban a községben, nem tud beékelődni, nem tud beolvadni a községi életbe. Ott, ahol a foglalkozása van, a munkás ugy is lerója a maga adóját annak a munkának gyümölcsében, amelyet az illető vállalkozásban kifejt. Itt különben nincs szükség a törvényjavaslat módosítására; ha e tekintetben az igen tisztelt pénzügy minister ur volna szíves megnyugtatói, köszönettel venném. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Ennél a szakasznál nekem is vannak hasonló aggodalmaim, mint amilyeneket épen most adott elő Strausz képviselő ur. Ez a szakasz tényleg igen sok dolgot hagy tisztázatlanul és ha ezt szorosan szószerint ugy hajtja végre a pénzügyi hatóság, amint a szakaszban kontemplálva van, abból feltétlenül zavarok és igazságtalanságok fognak előállani. En a szakasznak csak a negyedik pontjára utalok, amely azt mondja, hogy az épitési és közlekedési vállalatok összes jövedelmük után a vállalat székhelyén adóznak. El tudok képzelni magamnak olyan esetet, hogy egy közlekedési vállalat nem épen vasutvállalat, hanem valami más, olyan kisebb helyhez kötött vállalat, amelynek adózását egész könnyen lehetne a között az egy-két község között felosztani vagy esetleg egy község pénztárába beszolgáltatni, amelyben ez a vállalat állandóan van és ahonnan jövedelmét huzza. Ellenben el tudom képzelni azt, hogy egy ilyen vállalat tulajdonosa irodáját Budapesten vagy egy egészen más városban tartja, mint ahol maga a vállalat székel, és ebben az esetben a szakasz 4, pontja szerint az adót nem az a község élvezné, amelyben maga a vállalat van, hanem az a másik község, ahol az illető vállalkozó lakik. Nem akarok ennél a szakasznál módosító indítvánnyal előállani, mert hiszen megengedem, hogy ilyen eset az országban nagyon kevés lehet, de feltétlenül lehet ilyen eset, és ezért nagyon kérném a mélyen t. minister urat én is, szíveskedjék megnyugtató nyilatkozatot tenni abban a tekintetben, hogy a végrehajtási utasítás elkészítésénél az ilyen kivételes esetekre is tekintettel lesz és az ilyen kivételes eseteket évi szept. hő 14-én, csütörtökön, 343 a jognak, az igazságnak, a méltányosságnak megfelelően kívánja rendezni. Szólnom kell még az alkalmazottaknak teljesítési helyéről is, kapcsolatban ezzel a szakasszal. Erről ugyan a későbbi 30. § intézkedik, de a két szakasz rendelkezéseit egybevetve sem tudok magamnak teljesen világos képet adni arról, hogy az alkalmazottak adóját tulajdonképen melyik helységben kell majd leróni. Mint méltóztatnak tudni, épen Budapest környékén fordul elő nagyon sokszor, hogy az a munkás, aki egy gyártelepre jár, nem abba a községbe jár dolgozni, amelyben lakik. Igaz, hogy a 30. § kimondja, hogy a gyártelep helyén kell fizetni, de ebben megint igazságtalanság van arra a községre nézve, ahol a munkás tulajdonképen lakik és a hova még sem fog befolyni a munkás után fizetendő járulék. De előfordulhatnak más esetek is. Pl. hajózási vagy halászati vállalatoknál, amelyek zárt területen mint teszem a Balatonon tartanak fenn közlekedést, amely azonban csak háromnégy pont között bonyolódik le, e három-négy pont között nagyon könnyű annak a vállalatnak kereseti adóját megosztani, de nehezebb kérdés lesz e vállalat alkalmazottainak kérdése. Ezek t. i. a hajón járkálnak erre'-arra,. ide-oda, esetleg azonban nem is egy balatonparti községben laknak, hanem valamelyik belső községben. Szóval itt a zavaroknak és tisztázatlan kérdéseknek olyan komplexumát látom, amelyet, beismerem, törvény utján szabályozni igen nehéz lenne, mert hiszen minden eshetőségre törvényt alkotni majdnem lehetetlen, de mindenesetre fel kívántam hívni a mélyen t. Nemzetgyűlés figyelmét erre a zavaros helyzetre és egyben a minister urat arra kérni, hogy mindezekre vonatkozólag méltóztassék azután a végrehajtási rendeletben megnyugtató megoldást találni. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Propper Sándor ! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Módosító indítványom nekem nincs, ellenben fel akarom hívni a pénzügyminister ur szíves figyelmét arra, hogy ennek a szakasznak rendelkezéseiből, ha nincs expressis verbis kimondva, hogy az adót hol kell befizetni, igen sok helytelenség fog bekövetkezni. Vegyük pl. Csepelt, ahol körülbelül 6—8000 munkás dolgozik, akiknek azonban csak igen kis része lakik Csepelen, legnagyobb része a környékbeli falvakból, részben Budapestről tódul oda dolgozni. Farkas István : Az egész szigetről ! Propper S ndor: Ha a vállalat székhelyén fizetik be az adót, miután az adót a községek kapják, az a helyzet fog előállni, hogy az olyan községeket, amelyek ilyen ipari centrumok, felveti a pénz, a többiek pedig, igy pl. Tököl, ahonnan ezerszámra mennek át dolgozni Csepelre, teljesen elesnek a jövedelemtől és semmiféle jövedelmük nem lesz, minthogy a községi pótadó megszűnik.