Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-50

314 A nemzetgyűlés 50. ülése 1922. Ennek az a hátránya is megvan, hogy az a munkás, aki nem ott helyben lakik, lakóhelyén nem fogja élvezhetni adójának következményeit, mert hiszen adója nem oda folyik be és amit az adóból létesíteni kellene, azt a község nem tudja majd létesíteni. Itt van pl. a magyar királyi államvasút, amely Budapesten koncentrál nagy sereg munkást, akik azonban Pécelen, Gödöllőn, Isaszegen stb. laknak. Ezek a községek telve vannak vasutasokkal. Ha ezeknek a vasutasoknak az adóját mind itt Budapesten, a vállalat centrumában fogják leróni és az Budapest javára fog szolgálni, akkor ezek a községek egyrészt el fognak esni a jövedelemtől, másrészt pedig a munkások — amint előbb Emiltettem volt — el fognak esni azoktól a kedvezményektől, amelyeket az ő adófizetésük alapján abban a községben létesíteni lehetne. A 30. §. módot ad a pénzügyminister urnák arra, hogy e tekintetben rendelkezzék. Én tehát javaslatot nem teszek, mert nem akartam egyebet elérni, mint azt, hogy a pénzügyminister ur figyelmét felhívjam erre a körülményre, hogy a majdani rendelkezésnél erre tekintettel legyen és a helytelenségeket igyekezzék kiküszöbölni. Elnök: Kivan még valaki szólni? Szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Ugy Strausz, mint Gaal és Propper t. képviselő urak felszólalása arra vonatkozott, hogy rámutassak bizonyos nehézségekre, amelyek a befolyt adók megosztása tekintetében jelentkeznek, helyesebben annak nehézségére, hogy igazságosan lehessen elosztani a kereseti adót az egyes községek között. Tisztelettel megjegyzem, hogy a legtöbb esetre nézve — és pedig a normál esetekre nézve — a törvényben szabályozva van a befizetés helyének kérdése és nem fog tulajdonképen nehézség felmerülni egyrészt azoknál a bizonyos nagy vállalatoknál, közlekedési stb. vállalatoknál, amelyeket említeni méltóztattak, másrészt pedig épen az ipari munkásság kérdésénél. Ami az első részt, a vállalatok dolgát illeti, ez tulajdonképen nem is a kereseti adóra, hanem a társulati adóra vonatkozó kérdés. Ott, elismerem, ugyanez a nehézség fog mutatkozni, de tulajdonképen ott fog jelentkezni és nem itt, mert hiszen egyéni ilyen cégekről csak a legkivételesebb esetekben van szó. Itt a második rész, nevezetesen a munkások kérdése merül fel. Ebben a tekintetben a helyzet ugy áll, hogy én ezidőszerint nem tudok mást szabályozni és nem is kívántam mást szabályozni, mint a befizetés kérdését, azt t. i., hogy az illető vállalat ezt a munkástól levont jövedelmet hol fizesse be. Ez szabályozva van a 30. §-ban. Ennél tovább menni nézetem szerint ezidőszerint nem volna helyes, mert hiszen beterjesztendő lesz egy törvényjavaslat a községek háztartásának kérdéévi szept. hő 14-én, csütörtökön. séről ós azt hiszem, hogy ennek keretében helyesebben tudjuk megállapítani azokat az irányelveket, amelyek szerint ezekben az esetekben majd eljárni lehet. Hiszen nagyon helyesen méltóztatott rámutatni arra, hogy az élet összes kérdéseit törvényben megoldani nem lesz lehetséges és bizonyos felhatalmazást kell adni a végrehajtásnak is, valami általános irányítást azonban remélhetőleg ott fogunk tudni adni ebben a tekintetben, ha figyelembe vesszük, hogy az illető vállalkozás milyen lakóhelyekről szerzi be munkaerőit és valami átalányozási vagy olyan más megoldást lehet majd találni a konkrét esetekre nézve, amely biztosítja azt, hogy minden egyes község megkapja az őt jogosan megillető járulékot. Én valami ilyen irányban óhajtom majd ezt a kérdést rendezni, de, mondom, a községi törvényjavaslatnál, amelynél adatokkal is fogunk rendelkezni arra nézve, hogy körülbelül hogyan alakul az egyes, ilyen főleg számba jövő és mindenki szeme előtt lebegő községek egész háztartásának kérdése. Egyelőre csak a befizetés van ebben a tekintetben szabályozva és azt hiszem, hogy ezen túlmenni ezidőszerint kár volna. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 16. §. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 16. §4). Elnök : Kivan valaki szólni ? Forgács Miklós jegyző : Graal Gaston ! Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Méltóztatnak talán tudni, hogy a 16. § tulajdonképen azoknak a vagyonkategóriáknak, illetőleg kereseti kategóriáknak megadóztatási kulcsáról intézkedik, amelyek nézetem szerint a minister ur által benyújtott adókomplexum értelmében az összes kategóriák közül a legenyhébben lesznek megadóztatva s amelyeknek adókulcsát a régi 15'5 százalékról a minister urnák itt tervezett k ilcsa szerint 0'5 százalékra szállíttatik le. Hogy ebbe a szakaszba milyen kereseti ágak tartoznak, ezt maga a szakasz elmondja, én csak röviden felsorolom, hogy a mólyen t. Nemzetgyűlésnek tiszta képet nyújtsak arról, hogy tulajdonképen micsoda kereseti források azok, amelyek ez alá a nagyon enyhe kulcs alá vonatnak, amely kulcs — mondom — 0-tól 5°/o-ig emelkedik s amely kulcsnak a mértékét nem a törvény szabja meg, hanem a törvény csak a határokat állapítja meg. A mértéket az a község, amelyben az illető lakik, saját háztartási szükségleteinek mértékéhez képest állapítja meg 0—5 százalék között. Ide fog tartozni minden önálló iparosnak, kereskedőnek és bányatulajdonosnak a keresete, ide fog tartozni a szellemi, vagy más hasznothajtó foglalkozást űzőknek a keresete, ügyvédeké, orvosoké, vállalkozóké, mérnököké, ügynököké stb., stb., ide fog talán tartozni a találmányok és szabadalmak tulajdonosainak keresete, ide fog