Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-50
A nemzetgyűlés 50. ülése 1922. be Gaal Gaston képviselőtársam indítványával kapcsolatosan. A belyzet t. i. a javaslat jelen rendelkezései szerint ugy áll, hogy a könyvvizsgálat, amelyről Gaal Gaston t. képviselőtársam beszél, mindenkor az adózó költségére foganatosíttatnék, tehát olyan rendelkezés, amelynek felvételét ő kívánta, hogy t. i. amennyiben beigazoltan helytelen a könyvelés, az adózó terhére essék a könyvvizsgálat költsége, felesleges, illetőleg értelemzavaró lenne. Én nem kívánok elzárkózni a kérdés olyan megoldása elől, hogy a költségek akkor háruljanak az illető terhére, ha őt ilyen helytelenség, ilyen mulasztás terheli. Ennélfogva hozzájárulnék Gaal Gaston t. képviselőtársam erre vonatkozó javaslatához. Ezt azonban csak abban az esetben tehetem és csak abban az esetben fogadható ez el logikailag, ha egyidejűleg elrendeltetik a 2. pont 10. sorában az »adózó költségére« szavak törlése. Én tehát erre vonatkozó javaslatot kívánok beterjeszteni azzal, hogy amennyiben el méltóztatik fogadni ezt a konstrukciót, akkor méltóztassék elfogadni ugy az én javaslatomat, mint Gaal Gaston t. képviselőtársam javaslatát ; amennyiben pedig meg méltóztatik tartani az eredeti konstrukciót, akkor méltóztassék elutasítani ugy ezt a javaslatot, mint a másikat. De, mondom, a kettő egymással szerves összefüggésben van, és csak a kettő együtt fogadható el, vagy pedig a kettő együtt vethető el, külön-külön azonban nem lehet szó róluk. Ezt kívántam felvilágosi tásképen megjegyezni. (Helyeslés.) Elnök : Gaal Gaston képviselő ur kivan szólni. Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés ! Félreértett szavaim megmagyarázása címén kérek szót. A t. minister urnák teljesen igaza van. Az előbb csak véletlen mulasztás volt részemről az, hogy a két szó törlésének indítványozásáról megfeledkeztem, azonban ezt már pótoltam is, amennyiben írásban beadott javaslatomba, amelyet az elnök ur kezéhez szolgáltattam, felvettem a két szó törlését és annak helyébe ajánlom az uj mondatot, amelyet az előbb felolvastam indítványomban. (Helyeslés.) Elnök : A pénzügyminister ur indítványa tárgytalan, minthogy Gaal Gaston képviselő urnák ez a módosítása az ő írásában beadott javaslatában tényleg benne van. Kíván még valaki szólni? Petrovits György jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Voltaképen szinte, felesleges felszólalnom Szentpáli István t. képviselőtársam javaslata után, mivel én is a 11. § 2. és 4 pontjához hasonló szellemben kívántam néhány észrevételt fűzni és hasonló javaslatokat előterjeszteni. Hogy megokoljam én is alaposabban ezeket a javaslatokat, bátor vagyok megemliteni, Hogy a 2. pont, mely felsorolja az adómentes tartaévi szept. hő lé-én, csütörtökön. 341 lékokat, ellentétben a társulati adójavaslat 15. §-ának 3. pontjával, mely a leltár-felujitási tartalékok adómentességet megengedi, csakugyan teljesen megfeledkezik erről. Ez nagyon méltánytalan, mert voltaliépen már nem jövedelmet, hanem vagyont adóztat meg. A helyzet ugyanis az, hogyha egy üzemben pl. 12 gépből eladnak 10 gépet, akkor ennek a leltárnak ujabb kiegészítése céljából feltótlenül tartalékolni kell az eladott 10 gép árát, amelyből újra fel lehet frissíteni a leltárt. A mai viszonyok között, amikor a korona állandóan ingadozik és rohamosan romlik — a mai nap szomorú példája ennek — amikor jól tudjuk, hogy a kereskedésekben a leltárfelujitás voltaképen hihetetlen nagy problémát jelent, mert egy kereskedés valósággal önmagától romlik le, és leltára önmagától fogy, mert nem tudja ugyanazt a leltárt ugyanazért az össszegért soha visszaszerezni, hanem hihetetlen mértékben tűlfizeti azt, a javaslat igen méltánytalan a kereskedőkkel és vállalatokkal szemben. Ennélfogva tisztelettel javaslom én is, hogy adómentesség alá vonassanak a leltárfelujitási tartalékok, A 4. pontnál, amely csak az állami közvetett adóknak levonását engedi meg, kettős megadóztatás áll be. Itt az egyenes adók mentességét feltétlenül engedélyezni kellene, mert itt a helyzet az, hogy amikor például egy 100.000 koronás jövedelmű üzletben lerójják a kereseti és jövedelmi adót és marad 75.000 korona, akkor a t. pénzügyminister ur nem a 75.000, hanem a 100.000 korona után számítja az adót. Ennélfogva tisztelettel kérem, iktatassék be a szövegbe az »egyenes« jelző abban az értelemben, amint azt Szentpáli István t. képviselőtársam javasolta. Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy ami mindenekelőtt Propper Sándor t. képviselő ur javaslatát illeti, megjegyezzem azt, hogy olyan esetekben, amikor a szolgálati járandóság, illetőleg a jövedelem tényleg kiadással van terhelve, ez a körülmény figyelembe vétetik a jelen törvényjavaslat értelmében is, nevezetesen a 14. § utolsó bekezdése értelmében. Ettől eltekintve azonban általában véve az életfentartásnak, a megélhetésnek költségét mint rezsi-költséget nem konstruálhatjuk, mert ebben az esetben tulajdonképen alig beszélhetünk keresetről, ebben az esetben mindig azt a tételt kellene felállítani, hogy az illető keresete, jövedelme — pláne a mai gazdasági és pénzügyi helyzetben — épen arra elegendő, hogy standardjának megfelelően megélhessen. Ebben a" esetben az ő gondolatmenete szerint mindenesetre figyelembe volna veendő a standard is és e szerint volna elbírálandó a rezsi-költség nagysága, Szóval, a dolog odavezetne, hogy
