Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-50
?Â0 A nemzetgyűlés 50. ïdése 1922, irni. Ez kétségtelenül ad némi hozadéki jelleget a javaslatnak; az alkalmazottak, a munkások, hivatalnokok jövedelme és általában a személyes szolgáltatásokért kapott jövedelmek azonban egyáltalában nem említtetnek fel ebben a szakaszban, úgyhogy a munkások és az alkalmazottak szempontjából ez a javaslat kifejezetten és határozottan egy jövedelmi adó jellegével bir, mert hiszen ebben a 11. §-ban a munkabérjövedelemből semmiféle leszámításnak helye nincsen. Általában a szakasz megállapít nyers hozadékot és tiszta hozadékot, kivéve a munkabérjövedelmeket, ahol ilyen meghatározás nincsen. Az 1. pont beszél a levonandó tételeknél az anyagkészlet és az árukészlet beszerzésére, karbantartására, megújítására, pótlására és kezelésére fordított kiadásokról, mint a nyers hozadékból levonandó tételekről. A 2. pont beszél tartalékolásokról vagy leírásokról, amennyiben ezen üzleti kiadások között karbantartás vagy pótlás címén már elszámolva nincsenek. A 3. pont a megelőző üzleti évben szenvedett üzemi veszteségeket állapítja meg, mint levonandó tételeket. A 4. pont kárbiztositási és egyéb díjak levonását rendeli el. Az 5. pont az üzlet érdekében keletkezett adósságoknak és egyéb üzleti terhek kamatainak levonását, amelyek a jövedelmet apasztják, és igy tovább. Igen t. Nemzetgyűlés! Ha azt akarjuk, hogy ez a törvény hozadéki törvény legyen és ha egyenlő elbánást akarunk az itt komtemplált jövedelmeknél, akkor ezt az elvet a munkbabérj öved elemben is alkalmazni kell. A munkásnak, a hivatalnoknak, általában a személyes szolgáltatásokkal elért jövedelmeknek is vannak olyan részei, amelyeket a jövedelem elérése szempontjából ruház be az illető. Ha elismerjük azt az elvet, hogy más, vállalkozói keresetekből eredő jövedelmeknél van nyers hozadék és van tiszta hozadék, ha van egy differencia, amelyet le kell vonni és ezzel az adóterhet apasztani kell, akkor ezt az elvet alkalmazni kell a munkabérjövedelemnél is. Hiszen azt is mondhatnók, hogy a munkás és hivatalnok egész keresetét arra használja fel, hogy uj keresetet érhessen el, mert hiszen az élet üzemének fentartására fordítja tulajdonképen egész jövedelmét, sőt a mai gazdasági helyzetben igen tekintélyes deficitje is van, mert hiszen az indexszámok és a jövedelmek között a mai megállapítások szerint meglehetősen nagy differencia mutatkozik a munkások hátrányára. Azzal nem is kísérletezem, hogy erre a szempontra való tekintettel a munkásokra és az alkalmazottakra nézve töröljék ezt az adónemet, mert hiszen ezt nem fogadnák el odaát, ellenben az egyenlő elbánás szempontjából feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a személyes szolgáltatással elért jövedelmek is részesüljenek abban a kedvezményben, mint a vállalkozói jövedelmek, vagyis itt is állapítsanak meg nyers hozadékot és tiszta hozadékot. évi szept. hó 14-én, csütörtökön. Ebből a szempontból bátorkodom javasolni a 11. §. első bekezdése után második bekezdésként a következő módosítást (olvassa) : »A családfentartó összkeresetéből adómentes összegként levonandó az önálló keresettel nem biró feleség után 20% és minden önálló keresettel nem biró feleség után 10°/o. T. Nemzetgyűlés! Ha ezt a javaslatot el méltóztatnak fogadni, egyrészről megadjuk ennek a törvényjavaslatnak, illetőleg majdan törvénynek a hozadéki jelleget, másrészről pedig belevisszük a javaslatba az egyenlő elbánás elvét és megnyugtatjuk az adózóknak azt a részét, akik személyes szolgáltatás után elért jövedelemből adóznak. Végül harmadik előnye az volna ennek a módosításnak, ha elfogadná a t. Nemzetgyűlés, hogy belevinne a törvénybe egy szociális elvet is, azt az elvet, amelyről ma és a közelmúltban is nagyon sokat beszéltek, hogy ez az intézkedés a népesedési mozgalom megjavítását, amit minden lehető eszközzel elő lehet mozdítani, eredményezné, amennyiben a családok növekedése arányához képest az adóterhet megfelelően csökkentené. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezen szempontokból, tisztán méltányossági alapon és szociális szempontból ezt a módosítást elfogadni méltóztassék. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Szentpáli István ! Szentpáli István: T. Nemzetgyűlés. A 11. §-ban azok közé a kiadások közé, amelyek az adózás alkalmával a bevételből levonandók, nincsenek precizirozva, nincsenek felvéve azok a kiadások, amelyek a leltár felújításához szükségesek. A társulati adóról szóló törvényjavaslatban ezek benfoglaltatnak. liészint az egyenlő elbánás szempontjából, részint azért, mert a mai bizonytalan valutaviszonyok között a kereskedőnek feltétlen szüksége van arra, — ha tönkremenni nem akar — hogy bizonyos leltárfelujitási tartalékot csináljon magának, szükségesnek tartom, hogy az 1. pontban felvétessék az is, hogy a leltárfelujitási tartalék is levonandó a jövedelemből, vagyis utána adó ne vettessék ki. Ezenkívül a 4. pontban nincs felvéve a rezsiköltségek közé az egyenesadó, holott a közvetett adó és a községi adó fel van véve. A társulati adóról szóló törvényjavaslatban az egyenesadó is hozzászámittatik a rezsiköltségekhez és utána nem kell adót fizetni. Ennélfogva tisztelettel kérem a 11. § 1. és 4. pontjait olyan módon kiegészíteni, hogy az 1. pontba felvétessék a leltárfelujitási tartalék, a: 4. pontba pedig az, hogy az egyenesadó is a rezsiköltségekhez számítandó. Kérem határozati javaslatom elfogadását. Elnök: A pénzűgy minister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénziigyminister : T: Nemzetgyűlés ! Még a vita lezárása előtt óhajtok felszólalni azért, hogy indítványt terjeszthessek
