Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-50
.4 nemzetgyűlés 50. ülése 1922. álló, itt is helyesebb volna, ha már most — tekintettel arra a válságos gazdasági helyzetre, amelyben a kis-entente államaival szemben vagyunk — intézményesen biztosíttatnék az, hogy a külföldről befolyó jövedelem abban az esetben, ha azután külföldön már jövedelemadót és kereseti adót fizetnek, viszonosság hiányában sem essék adózás alá. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Senki sincs felirva ! Elnök : Kivan még valaki e szakaszhoz hozzászólni? (Nem!) Mivel senki sem kivan hozzászólni, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel kérném a szakasznak eredeti, illetőleg a pénzügyi bizottság által fogalmazott szövegben való elfogadását. Ami ugyanis ennek a viszonosságnak egyrészt, másrészt pedig egyáltalában a külföldről eredő jövedelmek megadóztatásának a kérdését illeti, rá kell mutatnom arra, hogy minden állam adójogában ki van mondva általános princípium, hogy az állam fentartja magának a jogot, illetőleg megállapítja a lehetőséget arra nézve, hogy a külföldről eredő jövedelmeket adózás alá vonja Ezt az elvet fekteti le ez a paragrafus, s ennek a lefektetésére annál nagyobb szükség van, mert hiszen ez adja, meg azt a bázist, amelyen azután az adóügyek intézésére nézve a megegyezéseket és a szerződéseket az idegen államokkal megkötjük. Ezzel válaszoltam volna Szentpáli képviselő úr aggályaira is, aki általában véve aggályoskodott azzal szemben, hogy ilyen külföldről eredő jövedelmeket megadóztassunk. Az elvet, a princípiumot feltétlenül fenn kell tartanunk, már épen a megegyezések lehetősége és a szerződéskötések részére szolgáló alap biztosítása szempontjából is. Ami aztán azt a második kérdést illeti, amelyet Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur vetett fel, hogy t. i. a viszonosság meg nem léte esetére mi történjék, hogy erre az esetre a törvény tartalmazzon-e direkt rendelkezést, vagy pedig a pénzügyministernek adassék-e meg a felhatalmazás, én célszerűbbnek tartom azt a megoldást, amelyet a törvényjavaslat kontemplál, annál is inkább, mert egy hasonló rendelkezés már van a jövedelemadóra vonatkozó törvényünkben, ahol nagyban és egészben véve ugyanezt a konstrukciót alkalmazzuk. Egyébként kijelenthetem és leszögezhetem azt az álláspontomat, hogy a magam részéről addig, amig a jelenlegi politikai és gazdasági helyzet fennáll, igenis alkalmazni kívánom ezt a felhatalmazást, amelyet ez a szakasz nyújt; viszont azonban nem kívánnám a lehetőséget elvonni a kormányzattól arra nézve, hogy, amennyiben ennek szüksége mutatkozik, különösen a külfölddel való tárgyalások folyamán, teliessen olyan intézkedéseket, amelyek esetleg évi szept. hó 14-én, csütörtökön. 339 bennünket egy kedvezőbb szerződéskötés lehetőségéhez juttatnak. Ezekre az argumentumokra való tekintettel kérem a szakasz változatlanul való elfogadását. (Helyeslés.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. A kérdést ugy teszem fel, hogy elfogadja-e a Ház az eredeti szöveget a Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur által indítványozott törléssel szemben. Amennyiben az eredeti szöveget el méltóztatnak fogadni, a képviselő ur indítványa elesik. Kérdem tehát a t. Házat : Méltóztatik-e a szakaszt eredeti szövegében elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A szakaszt elfogadottnak jelentem ki. Következik 6. §. Méltóztassék felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 6—10. §-oJcat, amely eh észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 11. §-t.) : G-aal Gaston ! Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Méltóztatnak tudni, hogy a 11. § azokat a tételeket sorolja fel, amelyek levonását az adókötelesnek joga van az ő tiszta jövedelmének megállapításánál javaslatba hozni. Ennek a szakasznak 2. pontja különösen a tartalékolásokról szól, és megemlíti azt is, hogyha a tartalékolás vagy a leírás nagysága ellen à kivető pénzügyi hatóságnak aggályai vannak, akkor a pénzügyi hatóság jogosítva van szakértői szemlét rendelni el, és az esetleges aggályok okát így megállapítani. Azonban ebben a szakaszban semmi büntető szankció sincs az adózóra nézve, holott az összes többi szakaszokon mindig végigvonul ; bizonyos büntető szankció, amennyiben az eljárás költségeit, — épúgy, mint a házadónál is — mindenütt maga az adózó viseli. Ezért szükségesnek tartanám, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, hogy abban az esetben, ha az ilyen vizsgálatnál megállapittatnék, hogy az adózó könyveit helytelenül vezette, a vizsgálat költségei az adózót terheljék. Mindezek alapján javaslom, hogy ennek a 2. pontnak utolsó mondata elé a »megállapítani« szó után méltóztassék felvenni a következő szöveget (olvassa) : »Ezen eljárás költségeit beigazolt helytelen könyvelés esetén az adózó viseli.« Tisztelettel kérem módosító indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Az általános kereseti adóról szóló törvényjavaslat a pénzügyminister ur meghatározása szerint hozadéki adó. En azt hiszem, hogy ezt a címet annak köszönheti ez a javaslat, hogy egy jövedelmi adó már érvényben van és hogy még egy ne legyen, hogy a kettős adóztatás látszata ne álljon fenn, ezt a tipikus jövedelmi adót kellett hozadéki adónak elkeresztelni. A 11. § határozza meg azokat a levonandó tételeket, amelyeket a nyers hozadékból le lehet 43*
