Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-49
3"0 A nemzetgyűlés 49. ülése 1922. évi szeptember hó 13-án, szerdán. olyan társadalmi betegséget, mint a munkanélküliség, nem lenét nyomorakciókkal megoldani. Halász Móric : Ebben igaza van ! Györki Imre: Szervezett szenny jelszóval! Szeder Ferenc î Szóvá tétetett itt, hogy az alföldön az utak járhatatlanok. Magam is láttam, hogy tavasszal nem voltak képesek az emberek kocsival járni az utakon. Tessék csak megnézni az utakat Csongrád, Békés, vagy Csanád megyében, mind járhatatlanok. De ez nemcsak alföldi speciális jelenség, hiszen épen tegnap Emiltette Gaal Gaston t. képviselő ur, hogy feléjük is ilyenek az állapotok. Itt van ' egy másik jelenség. Minden tavasszal csonka Magyarországnak igen jelentékeny részét árviz borítja, mert az ország nincs kellőkép csatornázva. A vasutak egész tömegét kell majd lassanként kiépiteni és évtizedek mulasztásait kell e téren pótolnunk. Adva van tehát a munka, megvan a munkaerő is, ámde nem nyomorakcióról van szó ezen az oldalon, hanem arról, hogy országunk újjáépítéséhez lassanként mégis csak hozzá kell fognunk, és pedig fokozott erővel. Én nem tudom elkép'zelni, hogy amikor járhatatlanok az utaink, amikor, mint magam is láttam, az alföldön utaztamban, hogy a kocsiról le kellett szállni, és hosszú kerülőutat kellett tenni, mert az alsövényig ért az ár az országúton, mondom, nem tudom elképzelni, hogy hol kezdjük az ujjáépitést, ha nem utaink és csatornahálózatunk rendbehozatalánál. Erre csak nem mondhatják, hogy ez ennek a pártnak az érdeke . . . Halász Móric : Az országos érdek ! Szeder Ferenc : . . . mert ez egyetemes, országos érdek. Ha ezeket a munkálatokat végre valahára egy kissé gyorsabb tempóban kézbe vesszük, egyrészt a munkanélküliek jutnak munkához és kenyérkeresethez, másrészt egy lépést teszünk az ország újjáépítése felé. Ámde engedjék meg nekem, ilyesmit jótékony akciókkal elérni nem lehet, jótékony akciókkal nem lehet a nyomorúságot megszüntetni. Hallottam, illetőleg olvastam a belügyminister ur nyilatkozatát, mely minden ember jószivüségére appellál és azt mondja, hogy a gazdatársadalom szivesen fog adakozni, mert a begyült összegből utakat és csatornákat fognak épiteni. Hát én azt mondom, hogy az ország csatornahálózatát és utalnak kiépitését nem jótékony adakozások révén kell megcsinálni, hanem az épen megszavazott nehéz és súlyos adókból, melyeket nem a folyó kiadásokra kell elkölteni, hanem nemzetgazdasági szempontból rendkivül fontos művek épitésére kell befektetni. Szomias Gusztáv : Egy fillért sem szavazott meg;! Nem fizetnek adót ! Szeder Ferenc : Hogy mi nem fizetünk adót ? Arról sokat lehetne beszélni. Állandóan azt hangoztatják a túlsó oldalról, hogy nem fizetünk adót. Nagyon sajnálom, hogy én nem fizetek sem egy, sem öt, sem száz hold után adót, mert nincs földem, de higyjék meg, nagyon szivesen fizetnék adót, ha rendelkezésemre lenne az a földterület. (Egy hang a baloldalon : Legalább tízezer hold ! Derültség.) Nem akarom sokáig indokolni interpellációmat, hiszen lesz alkalmam erről még bővebben beszélni, csak általánosságban hoztam fel az ütés csatornaépítés kérdését. Minthogy azonban tanulmányoztam egy kissé ezeket a kérdéseket és utánanéztem, hogy hogyan is állunk ebben a tekintetben, vagyok bátor még egynéhány adatot szolgáltatni az összkormánynak és felhivni figyelmét egyes művek kiépitésére. Itt vannak pl. a különböző vasúti vonalak, a budapest—kunszentmiklós—kiskőrösi második vágány, szolnok—füzesabonyi, gyöngyös—szurdokpüspöki, Szentendre—visegrádi vasút, gödöllő—aszódi villamosvasút, nagytétény—érdi vasút és még egy csomó vasútvonal, mely részben épités alatt állott már, de beszüntették az épitését, részben pedig nem megfelelő erővel folytatták. Van ezenkivül egy csomó vizszabályozás, melynek egy parányi részét örömmel látom törvényjavaslat formájában a Ház asztalán, melyeknek sürgős megszavazását javasolja a bizottság. Az elérendő cél érdekében következő interpellációt intézem az összkormányhoz (olvassa) : »Van-e tudomása az összkormánynak a mezőgazdasági munkások rendkívüli munkanélküliségéről és a munkanélküliség nyomában jelentkező erkölcsi és anyagi pusztulásról? Hajlandó-e az összkormány a nemzetgazdaság szempontjából rendkivül fontos ut-, vasút- és csatornahálózat haladéktalan munkábavétele által a munkanlküli mezőgazdasági munkásokat munkához és kenyérhez juttatni?« Elnök : Az interpelláció kiadatik az összkormány képviseletében a ministerelnök urnák. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Farkas István ! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Kérem interpellációmnak jövő ülésre való elhalasztását. Elnök : Méltóztatnak beleegyezni ? (Helyeslés.) Az interpelláció elhalasztatik. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Szabó Imre ! (Nincs jelen !) Elnök : Az interpelláció töröltetik. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Peyer Károly ! Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! Az előrehaladott időre való tekintettel igyekezni fogok rövidre szabni interpellációmat, bár meglehetősen bő anyagom volna hozzá. (Felkiáltások a jobboldalon ; Halasszuk el !) Félek, hogy nem lesz már ülés. Az egyesülési és gyülekezési jog a mindenkori kormányok kezében politikai fegyver volt, mert Magyarországon- az egyesülési és gyülekezési jogot nem törvény szabályozza, hanem a mindenkori kormányok rendeletekkel szabályozzák és állapi tják meg. Természetes dolog, hogy a mindenkori kormányok a maguk politikai céljainak megfelelően igyekeznek megfelelő rendeleteket kiadni, s ezekben a rendeletekben az egyesülési és gyülekezési jogot a maguk politikai intenciója szerint szabályozni. Legjobb példa erre a legutóbbi választások
