Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-49
328 A nemzetgyűlés 49, ülése 1922. évi szeptember hó 13-án, szerdán. Farkas István : Mi a baja ? Mi való nekünk ? Ulain Ferenc : Elemi iskola. Farkas István ; Az magának való, öcsém ! Oda se vennék fel. (Zaj, Elnök csenget.) Ulain Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Rassay képviselő ur — koncedálom, valószínűleg nem akart ez semmiféle sértés lenni — provokált engem és igy engedjék meg, hogy ezt a kérdést, bár-nem szivesen, szóvá tegyem. Ezt már Az Estnek, egyik kedves sajtóorgánumnak kivánságára egyszermásszor tisztáznom kellett, de ugy látszik, állandóan tisztáznom kell. (Zaj.) Az igen t. képviselő ur azt mondja, hogy én szabadkőműves voltam. Rassay Károly : Nem tartom bűnnek ! Ulain Ferenc : Nem is bűn. A szabadkőművesség kebelében nagyon sok derék, tiszteletreméltó ember volt . . . Rassay Károly: Nem szabad általánositani. Ulain Ferenc: ...sokan voltak az utolsó napig is a szabadkőművesek között, akik ennek a hazának becsületes polgárai voltak. Ebben a tekintetben az általánosítás hiba, bármelyik oldalról jön, akár onnan, akár innen. Rassay Károly : Minden általánosítás hiba. Ulain Ferenc : A magam egyéni szempontjából pedig legyen szabad megemlítenem azt, hogy ha szabadkőműves is voltam, de én körülbelül 1916 óta a Budapesti Hírlapnak hasábjain irtam, tehát annak a lapnak hasábjain, amelyet a Világ legjobban gyűlöl és amely az egész szabadkőművesség által legjobban volt kipécézve nacionalista és militarista irányzata miatt. Drozdy Győző : Nagyon jellemző ! Ulain Ferenc : Igen t. Drozdy képviselő ur, én a saját nevem alatt is nyíltan irtam, mert ez volt a politikai hitvallásom a szabadkőművesség hitvallásával szemben. 1917-ben megjelent egy könyvem, amelyben az általános választói jog ellen szálltam sikra, tehát azon politikai irányzat ellen, amely a szabadkőművességnek irányzatával megegyezett. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezek nem jelentéktelen dolgok, Rassay képviselő ur, mert szeretném látni, hogy az ön politikai múltjában ez a konzekvencia megvan-e vagy sem. (Élénk derültség és taps a jobboldalon.) En Tisza Istvánnal voltam némely, rámnézve igazán megtisztelő relációban, tehát annak az embernek szárnyai mellé próbáltam húzódni, aki Magyarország legnagyobb államférfi a volt, és nem bizonyos más elemek, Bécstől Prágáig, voltak a politikai mestereim. (Elénk tetszés és taps a jobboldalon és a közéfen.) Haller István: Azt bízzuk a történelemre! Nem szokott az olyan gyorsan Ítélni ! Ulain Ferenc : De bátor vagyok Rassay képviselő ur figyelmét felhívni arra is, hogy amikor a szabadkőművespáholyok irattárát megvizsgálták, akkor ott találtak többek között egy átiratot, amely 1917-ben kelt s amelyben az" a páholy, amelynek én tagja voltam, arra kérte a nagy páholyt, jelentse ki a szabadkőművesség nevében, hogy nem azonositj a magát a Világnak destruktiv politikájával. Ebben az átiratban, amely az én páholyomból felment, azt kértük, hogy a nagy páholy végre tegye nyilvánvalóvá, hogy a szabadkőművesség nem azonosítja magát Jászinak nemzetiségi politikájával. Ezt az átiratot az én nevem aláírásával fogja megtalálni az igen t. képviselő ur, ha kutat az irattárakban. Ez az átirat fel is került és pertraktálás tárgya volt a legkritikusabb időben. Akkor az én fogalmazásom volt az egyetlen, amely megindította a harcot az akkori destrukció ellen. (Egy hang a középen : Melyik volt az a páholy ?) A Hunyad-páholy Erdélyben. (Zaj balfclől. Elnök csenget.) Előhozhatnék még néhány ilyen körülményt az igen t. képviselő ur megnyugtatására, de nem kívánom ezzel a személyes kérdéssel az időt húzni és ezért nem akarom a szót tovább fűzni. Egyre azonban kérem Rassay képviselő urat. Valahányszor mást támad,— mert ezt már a múlt nemzetgyűlésen is megtette — nézzen kissé a háta mögé. Csak a Vízivárosig kell önnek tekintenie és akkor, ha kellő érzéke van ezek iránt a dolgok iránt, hallgatni fog. (Zaj.) Rassay Károly : Személyes megtámadtatás címén kérek szót. Elnök : A szó a képviselő urat megilleti. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Ulain t. képviselőtársam a maga múlt politikai működéséről képet adott a Ház előtt. Engem ez nem érint : én nem akartam Ulain t. képviselőtársam személyét megtámadni. Én csak rá akartam mutatni arra, hogy politikai vádaknál óvakodni kell az általánosítástól. Ulain Ferenc : Tessék óvakodni ! Rassay Károly : Ezt a t. képviselőtársam koncedálta. Ha már most a t. képviselőtársam azt mondja, hogy az én politikai működésemben nincs konzekvencia és hogy nézzek magam körül . . . Rothenstein Mór : Csak az ökör konzekvens ! (Élénk derültség a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon)Farkas István : Pedig ezt okos ember mondta : Bismarck ! Gr. Szapáry Lajos : RohthensteinBismark ! Rassay Károly : ... én erre röviden és nyugodtan fogok a-í igen t. képviselő urnák válaszolni Gaal G aston : Szabadon Bismarck után ! Rassay Károly : Súlyos időket élünk át. Aki becsületes ember és nem egyéni érvényesülést keres a politikában, annak csak egy iránytűje lehet : a lelkiismerete és lehet, hogy momentán ugy tűnik fel, mintha nem ugyanazon az utón keresné a maga igazságait, amelyet lelkében érez. De t. képviselőtársam, ön soha sem adresszáIhatja nekem azt, hogy én politikai megGyőződést változtattam volna egyéni előnyökért, vagy a hatalomban való részesedésért. Ulain Ferenc : Azt nem mondtam ! Rassay Károly : A t. képviselőtársam nem mondta, de én leszögezem és épen az a különbség talán sokunk között, hogy voltak emberek, akik
