Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-44

26 'Á nemzetgyűlés 44, ülése 1922. évi augusztus hó 25-én, pénteken. Mi a szociális szempontok, a fejlődés szempontjából biráljuk a kérdéseket és minden véleményünk a köriil alakul ki, hogy előre hajtsuk a világot, a gazdasági élet fejlődését és törekedjünk arra, hogy minél több munka, minél több munkaalkalom legyen, minél jobban szociális viszonyok legyenek. Bsksits Gusztávra hivatkozom tehát, aki a következőket mondj a (olvassa): »Az agrikultura és a földbirtokviszonyok a legkülönbözőbb eredményeket hozzák létre a lakosság szaporodásának tekintetében, Néptermékenyitő hatása végtelen, ha a termelés korlátlanul emelhető és szintén végtelen, ha a lakosságnak a földbirtokban való terjeszkedése nagy, de korlátok között ugy a birtokszerzés, mint a termelés tekintetében az agrikultura a konzervativizmus íelé hajlik. Ha a földbirtokos parasztság nem terjeszkedbetiktovább a földbirtokban, akkor beáll a faj szaporodásban a stagnáció, vagy épen a visszaesés. Ez időn túl, ha akár a termelés fokozása, akár a földbirtokviszonyok átalakítása által nem lehet segíteni, az iparnak kell a néptermékenyitő szerepet átvenni, különben az illető nemzet fejlődése megáll vagy visszaesik.« Ehhez csak az a megjegyzésem, hogy Magyarország ipari fejlődésének lehetősége ma, a megcsonkított Magyarországban • kedvezőtlenebb, mint volt a régi nagy Magyarországban. Hiszen köztudott dolog, hogy az ipari nyersterményeket szolgáltató vidékeknek egy nagy részét lekapcsolták, elvették az országtól, ugy hogy az iparhoz szükséges nyerstermények egy részét be kell hozni. Ezzel szemben az a föld, amely megmarad, itt van és az a föld, amely itt van, nagybirtok formában van meg. Az a nagybirtok pedig, amely itt van, itt művelhető meg anélkül, hogy idegen nyersanyagokat kellene behozni annak megművelésére, itt kell tehát arra a szerepre kényszeríteni, amelyet tőle a fejlődés, a haladás szempontja megkövetek Azt mondja továbbá Beksics Gusztáv (olvassa) ; »A gyakorlatias szellem azonban nemcsak nem tiltja, hanem, inkább megköveteli, hogy rámutassunk földbirtokviszonyaink abnormitására és hogy félrehúzzuk a függönyt ama komoly nemzeti veszély perspektívája elől, amely földbirtokviszonyainkban rejlik. Nyíltan és őszintén ki kell mondanunk, hogy a földbirtok jelen viszonyai nemcsak nem kedvezőek, hanem határozottan károsak a magyar fajra nézve.« Ez ma még jobban áll, mint akkor, amikor Beksics Gusztáv m.egirta. A már említett adatok eléggé bizonyítják, hogy a szociális igények kiépítésének szempontja, valamint a fejlődés szempontja még fontosabb ma, mint volt annak idején, amikor Beksics ezt m.egirta. Azt mondja továbbá Beksics Gusztáv (ol- • vassá) : »Nincs sehol a világon példa az egy Oroszország kivételével a földbirtok "oly eloszlására és oly óriási uradalmi területekre, mint Magyarországon. A hitbizományi birtokok 1869-ben még csak 463.000 holdat tettek ki és 1885-ben már 2,368.000 katasztrális holdra emelkedtek. Erdélyi Aladár : Hát itt Beksics is téved ! Farkas István : Az egyházi birtokok 1,288,000ről 2,368.000-re szöktek fel. Kétségtelen tehát, hogy az a nagybirtok, amely ráfeküdt eddig az országra, nem töltötte be azt a szerepet, amelyet neki Halász t. képviselőtársam, még ma is tulajdonit, nem. szolgálta a nemzeti célokat, hanem., mint láttuk, végig a történet folyamin mentesítette magát a közteherviseléstől. Urbanics Kálmán : De védte a hazát ! Farkas István : . . . áthárította a terheket a dolgozó osztályokra, kiirtotta a Felvidéken a magyarságot, odatelepitett alacsonyabb igényű szlávokat, . .. Barthos Andor: A nemesség védte Î Farkas István : . . . ez a nagybirtokpolitika ezzel a berendezkedéssel és módszerrel tényleg hozzájárult ahhoz, hogy ez az ország ugy járjon, mint ahogy járt a világháborúban. Rassay Károly : Aki még ott tart, hogy a nemesség és a nagybirtok egy, az nagyon el van maradva ! Urbanics Kálmán : Maga mondta ! Farkas István : Tessék elhinni, hogy mi, szociáldemokraták, itt akarunk élni ebben az országban és azt akarjuk, hogy a terhet azok viseljék, akik azt elbírják, de az bizonyos, hogy olyan gazdasági berendezkedés, mint aminő a nagybirtok, ebben a berendezkedésében nem maradhat meg. Miért viselje a kisgazdaember, aki tényleg dolgozik, kora reggeltől késő estig, az összes terheket. En is ismerek családokat, nem. ugy, mint egyik képviselőtársam, mondotta, hogy mi elszakadtunk volna a falutól, dehogy is szakadtunk el, többékevésbé majdnem valamennyien a faluról származunk, ismerjük a vidéki viszonyokat, állandó összeköttetésben vagyunk velük. Ellenben ha a nagybirtokot támadjuk, ez nem a földmives nép, a kisgazdaosztály ellen irányul, hanem az ellen a berendezkedés ellen, ami a nagybirtokban nyilvánul meg, amely megakasztja a kisgazdának, a munkásnak fejlődését, amely ráfekszik erre az országra, és nem engedte eddig sem. ugy fejlődni ezt az országot, mint ahogyan fejlődik Németország és fejlődött a többi nyugati állam, amely országokban szintén megvoltak valamikor a nagy birtoktestek, de nem maradtak meg annyi ideig, mint nálunk, vagy ha megmaradtak is, ugy egészen más berendezésüek és egészen más szerepet töltenek be. Erdélyi Aladár : Például Poroszország ! Farkas István : Tessék megnézni a porosz nagybirtokokat . . . Erdélyi Aladár: Véletlenül voltam ott. Farkas István : ... és ezeknek a berendezését, ott van telefon, táviró és olyan modern berendezéssel vannak ellátva, hogy több munkaalkalmat nyújtanak és többet termelnek, pedig rosszabb a földjük, mint a magyaroké ; mégis többet hoznak ki belőle. Pikler Emil : Többet is dolgoznak ! Farkas István : Tessék csak abból a könyvből,. amely ott van a képviselő ur kezében, elolvasni,