Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-49

294 A nemzetgyűlés 49. ülése 1922. határozottan dolus jellegével bir, ez feltétlenül az adócsalás paragrafusa alá esik. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy itt többnyire sok száz és ezer egyszerű emberről lesz szó, akik nem fogják megtanulni ennek a törvénynek minden csinját-binját és csak a saját bőrükön fogják annak minden egyes rendelkezéseit apránkint megismerni. Bizony, százával lesznek vidéki adózók, akik ennek a törvényjavaslatnak valamely rendelkezését megszegik vagy megsértik akaratlanul és öntudatlanul, ugy, hogy nem teljesitik annak egyes rendelkezéseit. A 29. § épen azokról szól, akik a törvényjavaslat valamely rendelkezésének nem teljesítése folytán szabálytalanságot követnek el. Hát szabálytalanságot bizony a falusi népnek százai és ezrei fognak elkövetni. Mi már most az eljárás az ilyen szabálytalanság esetében? Ha nekünk mindig olyan tisztviselőkkel volna dolgunk, mint a minister ur vagy az államtitkár ur, (Mozgás a jobboldalon.) akkor nagyon könnyen lehetne ezeket a szabálytalanságokat, illetve azok következményeit eliminálni és elintézni, a szegény parasztnépnek azonban többnyire a finánccal van dolga, és miután minden ilyen birságnál és büntetésnél a birságnak és büntetéspénznek egyrésze a fináncé, azé a közegé, amely azt kiveti és behajtja, ( EllenmondásoJc jobbfelöl.) lehet, hogy itt nem, nem vagyok benne bizonyos, de tény, hogy semmiféle intézkedés a törvényben nincs arra, hogy ez nem a fináncé, vagy legalább részben nem az övé, de akár azé, akár nem, egy dolog kétségtelen, hogy ezek a szabálytalanságok az apróbb mulasztások özönét fogják kiváltani, különösen az első időben. Már most a ki nem oktatott, az ilyen magas nivóju adótörvényekhez egyáltalán nem szokott népet kitenni annak, hogy ilyen szabálytalanságokért 50.000 koronáig terjedhető rend- és pénzbirsággal lehessen sújtani, ezt én a magam részéről, aki a nép életét ismerem, semmi körülmények között helyesnek nem tartom, és a falusi népet ettől megóvni szeretném. A minister urnák a törvényjavaslatban kontemplált egyéb büntető és törvényes intézkedésekkel bőven alkalma nyilik arra, hogy ahol visszaélést lát, azt megtorolja, de hogy szabálytalanságokért ilyen drákói rendbírságok legyenek kivetlietők és a falusi nép ezzel legyen vexálható a kivető közegek részéről, ehhez nyugodt lelkiismerettel hozzájárulni nem tudok. Ezért mély tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, hogy szíveskedjék indítványomat elfogadni, és méltóztassanak ezt a szakaszt a törvényjavaslatból törölni. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt megjegyezni kívánom, hogy a pénzügyi hatóságok a maguk adminisztratív működésében tevékenységüket arra irá' n szeptember hó 13-án, szerdán. nyitják, hogy végrehajtsák azokat a törvényeket, amiket a nemzetgyűlés meghoz, vagy amiket az országgyűlés annak idején már meghozott, és ebben a tevékenységükben teljesitik feladatukat azoktól a szempontoktól vezettetve, amelyek a becsületes kötelességteljesitésnek szempontjai. Nem engedhetem tehát a kérdést ugy beállítani és elhomályosítani azzal, hogy ezeknek az embereknek törekvése és működése bármely társadalmi osztálynak, vagy foglalkozási körnek vexálására irányulna, vagy annak állandó vexálását jelentené. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha mi meghozzuk az adótörvényeket és szabályzatokat, arra való tekintettel, hogy azokat teljesen és megfelelően végrehajtani lehessen, ugy azoknak a közegeknek kötelessége ezekhez alkalmazkodni, és minden esetre elvárom tőlük, amig itt vagyok ezen a helyen, és elvárta tőlük minden elődöm is, hogy ezekhez a szabályokhoz alkalmazkodva és ezek szerint eljárva eljárásukkal semmiféle olyan vexáciöt, vagy igazságtalanságot el ne követhessenek, ami miatt bárki is panaszkodhassak. Ha tehát bárkinek e tekintetben kifogása, vagy sérelme van, annak tessék jelentkezni a ministeriumban, vagy a ministernél, de nem engedhetem meg ugy beállítani a kérdést, hogy ebből állandó vexálás származnék az adózó közönségre nézve. Ami már most ennek a paragrafusnak rendelkezéseit illeti, itt arról van szó, hogy az eddigi adótörvényeinkkel szembjen, amelyek az adócsalásnak fogalmát nem ismerték, megállapíthatjuk az adócsalásokat egészen kivételes, egészen speciális oly cselekményekre, amelyek a tényleges rosszakaratnak, a tényleges rosszhiszeműségnek, a tudatosságnak ismérveit magukban foglalják ; hiszen enélkül, természetesen, nem lehetne büntetőbíróság elé vinni az ilyen kérdéseket. Minden más esetre vonatkozólag azonban eltérőleg az eddigi adótörvények eljárásától, azt az eljárást követjük, hogy ezeket kihágásokká minősítjük, mig a régebbi törvényeink általában véve jövedéki kihágásokat állapítottak meg ebben a tekintetben. A helyzet tehát a büntetést illetőleg nem változik, csupán az eljárást tesszük valamivel mássá, de az alkalmazást illetőleg sem lesz e tekintetben semmi különbség, amennyiben nekünk épen nem passziónk az, a magam részéről igazán sohasem voltam amellett, és azt is igyekszem érvényesíteni az adminisztrációban, hogy ok,és indokoltság nélkül bírságokat vessünk ki. Általában véve különben is hangsúlyoznom kell, hogy a hozadéki adótörvényeknél, amennyiben ily bírságok alkalmaztatnak, vagy amennyiben ilyen áthágásokra egyáltalában sor kerül, ezek nem szoktak rendesen előfordulni, hanem csak egészen kivételes esetek, a pénzügyőrségnek ebben semmi tevékenysége nincs és nincs meg az a bizonyos öthatodrészesedés sem, amely a jövedéki bírságnál elsősorban a fogyasztási adóknál volt szokásban.