Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-49

â8fi A nemzetgyűlés 49. ülése 1922. a faluban lakó parasztgazdák kinn a gazdaságban kényszerből tartanak, viszont értettem alatta ugyancsak az egyszobás, egykonyhás és legfeljebb egykamrás borházakat, amelyekről a t. képviselő ur, aki igen nagy szakértő gazdasági téren, bizonyára tudni fogja, hogy szüreti alkalmakra azokra minden egyes gazdának feltétlenül szüksége van. Soha egyetlen egy szóval kastélyokról nem beszéltem, hanem beszéltem ezekről. Akkor miben látja a t. képviselő ur magát velem szemben? Kénytelen vagyok konstatálni, hogy igen sok tekintetben szemben van velem, legalább is én nagyon sok tekintetben szemben vagyok a t. képviselő urakkal, de a kastélyok tekintetében véletlenül nem érzem magam szembenállónak a t. képviselő urakkal. Azonban feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a kastélyok tekintetében is fenmaradjon ez a szakasz. Megmondom a t. képviselő urnák miért. Mert én nem mérek más szemmel, ha falusi kastélyról vagy városi házról van szó. Amikor Budapesten a négyemeletes bérháznak valamely lakásrésze egész esztendőn át üresen áll, (Felhiáltásoh a szélsőbaloldalion : Az is hiba!) akkor a háziúr azután házadót egyáltalában nem fizet. Hiba vagy nem hiba, az más. Miután azonban a törvényjavaslat általánosságban intézkedik és a házbéradó alól mentesiti mindazokat a lakásrészeket, amelyek vagy bérbe nincsenek adva, vagy használatban nincsenek, sőt a budapesti háztulajdonos ebben a tekintetben sokkal jobb helyzetben van, mint az a vidéki kastélytulajdonos, mert a budapesti háztulajdonos háza, ha az lakatlan, ha az használatlan, egy hónapra sem lesz megadóztatva, holott a törvényjavaslatnak ez a szakasza a vidéki kastélyokat, még ha lakatlanok is, legalább is félévi adóval sújtja, a t. képviselő úrral ebben a tekintetben sem lehetek egy állásponton, mert én mindig azt tartottam, hogy egyforma mértékkel kell mérni, akár földbirtokosról van szó, akár városi plutokratáról. Ezeket kívántam megjegyezni ; a szakaszt a magam részéről változatlanul elfogadom. Batitz Gyula: Szavaim értelmének helyreigazítására kérek szót. Elnök : Batitz képviselő urat a házszabályok 215. §-ának b.) pontja alapján a szó megilleti. Batitz Gyula : En is kitettem magam annak a gorombaságnak, amelynek előttem már több képviselő társam kitette magát Gaal Gaston képviselő ur részéről. Elnök: Amennyiben Gaal Gaston képviselő ur gorombaságot mondott volna, kötelességemnek tartottam volna őt erre figyelmeztetni, vagy ha súlyosabb természetű lett volna, rendreutasítani. Amennyiben én ezt nem konstatáltam, mert nem konstatálhattam, a képviselő urnák nincs jogában olyan kifejezést használni az ő felszólalására, amely a ténynek meg nem felel. évi szeptember hó 13-án, szerdán. Batitz Gyula: T. Nemzetgyűlés! Mikor a 9. §-hoz felszólaltam és azt mondottam, hogy előre bizonyos vagyok benne, hogy ellentétbe jövök nemcsak a pénzügyminister úrral, hanem Gaal Gastonképviselő úrral is, akkor valójában arra gondoltam és arra céloztam, hogy annál a pontnál amelynél Gaal Gaston képviselő ur a présházak adómentességét . . . Gaal Gaston: Tanyai házak. Batitz Gyula : ... és a szőlőkben levő egyszobás tanyai házak adómentességét javasolta, a pénzügyminister ur részéről azt a felvilágosítást és megnyugtató kijelentést kapta, hogy Gaal Gaston képviselő urnák ez a kívánsága kielégítést fog nyerni a 9. §-ban. Azért, mert én kifogásolom ennek a szakasznak a negyedik pontját, amelyre épen a pénzügyminister ur hivatkozott és amellyel kielégítve érezte magát maga Gaal Gaston képvieslő ur is, és kifogásomat épen a kastélyokkal hoztam kapcsolatba, mert azt látom, hogy itt tényleg az üresen álló és lakatlan kastélyok adómentessége van becsempészve, — hogy ezzel a szóval éljek — ezért mondtam én azt, hogy ellentétbe fogok kerülni Gaal Gaston képviselő úrral is. Tehát egyáltalában nem volt célom az, hogy a képviselő ur jóhiszeműségét kétségbevonjam, pusztán csak azért hivatkoztam erre, — miként már Emiltettem — mert épen ezzel a szakasszal volt kielégítve Gaal Gaston képviselő ur a pénzügyminister ur által. Gaal Gaston *. Nem nyilatkoztam, hogy ki vagyok elégítve. Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Hogy ehhez a vitához én is hozzászóljak, tisztelettel megjegyzem, hogy Gaal Gaston képviselő ur indítványa arra irányult volt, hogy ezek a bizonyos kislakások teljesen mentesittessenek az adó alól. Ezzel szemben felhívtam a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy az ő kivánsága félig teljesítve van a 9. § rendelkezése által, ö ezt — hiszen nem helyette beszélek, de megjegyzem — nem vette megnyugvással tudomásul, mert azt már azelőtt is tudta, hogy ez a szakasz benne foglaltatik a törvényjavaslatban, és épen azért tette indítvány át, mert nem fél, — hanem egész mentességet akart. Ami a dolog érdemét illeti, azt a módosítást, amely azt akarja kizárni, hogy ilyen kastélyok ne kerülhessenek mentesség alá, tisztelettel megjegyzem, hogy ezekre, a tulajdonos által nem lakott kastélyokra ez a mentesség nem vonatkozik. Ez tényleg csak a mezőgazdasággal foglalkozó adózó kisembereknek azokra a kis lakásaira vonatkozik, amelyeket épen Gaal t. képviselő ur Emiltett volt. Különben is ami a kastélyok kezelését illeti, méltóztassék tovább lapozni a törvényben, ott van rendelkezés arra nézve, hogy a törvényhatóság ezeket a kastélyokat fényűző lakásadó alá von-