Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-49
Ö7í> À nemzetgyűlés 49. ülése 1922. évi szeptember hó 13-án, szerdán. tam arra, hogy Magyarországon semmi építkezés nincsen és lakás sincsen. Megállapítottam a velük való beszélgetésből, hogy minden pártárnyalatu politikusok, az alldeutschok ép ugy, mint a szociáldemokraták azt mondják, hogy nagyon helyes a telekértékadó, sőt ez az egyetlen helyes adó, mert abszolúte igazságos, mert nem sújtja azokat, akik gyarapítják a nemzet vagyonát, mert megszünteti a lakásínséget, ezenkívül pedig a kezelése roppant olcsó. Amint a statisztikai adatokból kivettem, az eddigi házadó adminisztrálása igénybe vette a bevételnek 18—20 százalékát. Ezzel szemben a telekértékadó — mint Pikler Gyula, a budapesti statisztikai hivatal igazgatója is bizonyítja a maga adataival — mindössze 2—2*5 százalék kezelési költséget emészt fel. Ezt a differenciát megtakarítani szerintem az államnak igen nagy érdeke. Egy harmadik szempont itt az, hogy a telekértékadó igen nagy bevételt biztosit a községi, városi háztartásoknak. Hogy csak Budapestre alludáljak, a balparti telkek összes békebeli értéke 1273 millió volt, ha pedig ma a százszorosát vesszük ennek, ez kitenne 127 milliárd 300 millió koronát. Ha ennek csak egy százalékát vesszük, akkor telekértékadó címén Budapesten egyedül a balparton 1 milliárd 273 millió korona folyna be. Emellett ezt az adót el fogják fogadni a háztulajdonosok igazságosnak ép ugy, mint a lakók, mert mindenki jól jön ki vele, csak a telekspekulánsok nem. Bátor vagyok tehát felhívni a Nemzetgyűlés figyelmét a tolekértékadóra, amennyiben azonban a Nemzetgyűlés ugy látná, hogy nem lehetne a házadót eliminálni és helyébe spontán bevenni a telekórtékadót, akkor másodsorban azt indítványoznám, hogy azokra a telkekre, amelyek üresen állnak, amelyekkel köztudomásúlag spekulálnak, amelyek akadályozói az építkezésnek, tegye rá a kormány a kezét adózás tekintetében, adóztassa meg ezeket a telkeket telekértékadóval. Ez az indítványom a következőképen szól (olvassa) : »Indítványozom, hogy az üresen álló telkek telekértékadót fizessenek«. A kormány gondoskodott ugyan az üres telkekre vonatkozólag is korrekcióról, midőn kimondotta, hogy a lakáshivatalnak jogában áll elvenni az üres telket, azonban a gyakorlatban ez nem vált be, eddig még nem vettek igénybe egyetlen üres telket sem, aminthogy nem is vehetnek igénybe, mert amint az erre vonatkozó rendelet intézkedik, ezzel ismét csak a telekspekulánsok járnak jól. A rendelet ugyanis azt mondja, hogy ha a lakáshivatal elrekvirálja az üres telket, akkor az, aki házat épít, tartozik a telekspekulánsnak tiz esztendőn keresztül magas bért fizetni, ezenkívül tiz esztendő múlva a felépített ház teljes egészében a telekspekuláns tulajdonába megy át. Ily körülmények között nem tudom, hol van az a tőkés, aki hajlandó odadobni a pénzét egy telekspekulánsnak. Ez a korrekció tehát nem vált be, nem is fog beválni és én épen ezért indítványozom másodsorban azt, méltóztassék bevenni a törvényjavaslatba egy uj szakaszt vagy pedig kiegészíteni az 1. §-t olyanformán, hogy az üresen álló telkek után az állam telekértékadót vessen ki. Hogy milyen legyen ennek nagysága, azt — nem bánom — a pénzügyminister ur belátására bizom. Lehet egy-két százalék körül, külföldön azonban három-négy százalékot tesz ki. Indítványomat kérem elfogadni. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve ; a vitát bezárom : a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Elsősorban is felfogom tenni a kérdést a szakasz eredeti szövegére Strausz István képviselő ur elleniditványával szemben. Ha a Ház az eredeti szöveget fogadja el, akkor Strausz István képviselő ur által beadott elleninditvány elesik. Ennek megtörténte után fel fogom tenni a kérdést Dénes István képviselő ur indítványára vonatkozólag, amelyet akár pótlásként az első szakaszhoz, akár mint uj 2. §-t. kíván elfogadtatni. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az 1. §-t eredeti szövegezésben elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen!) A Ház az 1. §-t eredeti szövegezésben elfogadja és Strausz István képviselő ur indítványát elveti. Most fel fogom tenni a kérdést Dénes István képviselő ur indítványára. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az 1. §-t Dénes István képviselő ur pótló indítványával elfogadni, igen, vagy nem ? (Nem!) A Ház nem fogadja el az indítványt, így Dénes István képviselő ur indítványa elvettetik. Következik a 2. §. Csik József jegyző: (Olvassa a 2. §-t.) Elnök : Az előadó ur kivan szólni. Őrffy Imre előadó: Tisztelt Nemzetgyűlés! Előadói beszédemben bátor voltam rámutatni arra, hogy fiskális okok ugy a pénzügyminister urat, mint pedig a bizottságot arra késztették, hogy az adómentesség körét a múlttal szemben megszorítsa. A bizottsági szöveg elfogadása után azonban mérlegelés tárgyává tétettek bizonyos szociális szempontok s azt hiszem, a nemzetgyűlés minden oldalának tetszésével fog találkozni az az indítvány, amelyet most leszek bátor tenni abban az irányban, hogy a mentesség kiterjesztessék a munkásság és a falusi népesség művelésére alakult egyesületekre, iparoskörökre, gazdakörökre, olvasókörökre, munkásotthonokra — majd szószerint fel fogom olvasni a szöveget — azonkívül a 2. § tizedik bekezdése kapcsán a tanoncotthonokra is. A bizottság a második szakasz első bekezdése első pontját kiegészítette a paplakok adómentességével. Egy konkrét felszólalás folytán az az intenció vezette akkor a bizottságot, hogy igen gyakran fordult elő, hogy közigazgatási perek tárgyát képezik a kegyúr és a kegyurasági plébániák, illetőleg lelkészlakok között ezek
