Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-49

A nemzetgyűlés 49. ülése 1922. évi szeptember hó 13-án, szerdán. 277 az adóátháritási kérdések és egyáltalában nem válik javára sem az illető egyházi férfin méltóságának, sem a kegyúr tekintélyének, hogy ezek a viták sokáig húzódjanak és a világ elé hozassanak. Egyébként is csekély dologról volt szó. A bizottság azonban nem minden paplakra akarta az adómenteséget megállapitani, csak bizonyos kategóriákra, épen azért bátor vagyok az első szakasz első bekezdésének pontosabb szövegét javasolni. Mindezek után bátor vagyok felolvasni a javaslatot ugy, amint előterjesztem. A második szakasz első bekezdésének első pontja utolsó sorában »végül paplakok« szavak törlendők és a pont a következő rendelkezésekkel egészítendő ki (olvassa) : »végül a lelkészeknek bérfizetés nélkül átengedett természetbeni lakások«. Az első bekezdés ötödik pontjába — ez egy igen fontos pont — kérném pótlólag felvenni a következő rendelkezéseket (olvassa) : »végül a munkásság és a falusi népesség müvelésére alakult egyesületek (gazdakörök, iparoskörök, olvasókörök, munkásotthonok, népházak) tulajdonában levő épületeknek kizárólag az egyesület céljait szolgáló részei, de csak akkor, ha az egyesület kizárólag a tagdíjakból tartja fenn magát«. Ezenkivül a 10-ik pontnál a következő kiegészítő szavakat vagyok bátor javasolni : »ideértve a tanoncotthonokat is«. Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Strausz István! Strausz István: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Én a t. előadó ur kiegészítése után is ujabb kiegészítéseket kívánok és pedig a 2. § 1. és 10. pontjához. A szerzeteszárdák adómentesítésének kifejezett kimondására teszek javaslatot ; azokra a szerzeteszárdákra nézve, amelyek tagjai egyházjogilag a kolduló szerzetek sorába tartoznak. Tudjuk azt, hogy a magyar államélet kifejlődésével egyidejű a kolduló szerzetek letelepedése ebben az országban. Azt is tudjuk, hogy közegészségügyi, általában pedig emberbaráti téren és a népnevelés terén mit köszönhet ez az ország a kolduló szerzeteknek. Tudjuk azt is, hogy a kolduló szerzetek sorába tartoznak olyanok is, amelyek kizárólag lelkipásztorkodással foglalkoznak. De töltsenek be bármilyen hivatást ezek a szerzetesrendek, áldozatos munkásságuk értéke az állam szempontjából is felbecsülhetetlen. Mikor a kolduló szerzetesrendek ebben az országban letelepedtek, ez a letelepedés külön törvényhozási engedéllyel történt és a letelepedési feltételek között benne volt az is, hogy ők itt (lakóházat) zárdát szerezhetnek, zárdát alapithatnak — alapítottak is — majdnem kizárólag adományokból. Az én szerény véleményem szerint az adómentességet a kolduló szerzetektől elvonni egy adótörvény keretében nem is lehet. Ez annyit jelentene, mintha ettől a nemzetgyűléstől, amely magát nagyobb részben kereszténynek és nemzetinek mondja, a szerzetesrendek útlevelet kapnának, hogy menjenek ebből az országból és keressenek maguknak jobb hazát azokért az elismerendő szolgálatokért, amelyekről ezeréves múltjuk mindennél ékesebben beszél. En csak tévedésnek minősíthetem azt, hogy a törvényjavaslat mellőzi a szerzeteszárdák adómentességének kifejezett kimondását. Másnak nem minősíthetem már abból a szempontból sem, mert az ellenkező rendelkezésével a nemzetgyűlés ellenkezésbe jutna azokkal az alapitótörvényekkel, amelyeket nem lehet egyszerű, hanem szerződéses jellegű törvényeknek kell tekinteni. Én azt hiszem, hogy a szerzetesrendek semmiképen sem szolgáltak rá arra, hogy most rosszabb helyzetbe jussanak, mint voltak majdnem ezer éven át. Nekik nem is áll módjukban előteremteni azt a bevételt, amely az adók kiegyenlítésére szükséges. Ezt már az általános kereseti adóról szóló törvényjavaslat elismeri, amikor leszögezi, hogy adományokból élnek és ezeket az adományokat mentesiti is az adó alól. Ezzel az általam nehezményezett rendelkezések nincsenek összhangban, nem logikusak, igazságtalanok a szerzetesrendekkel szemben. Ott nem lehet adóalapot keresni, ahol a szegénység vállalása élethivatás ! Ugyancsak mentesíteni kellene az olyan kolduló szerzetes-rendek házait az adó alól, amelyeket közép- vagy főiskolába járó szegénysorsú tanulók internátusának céljára használnak. Ez a törvényjavaslat általában a középiskolai növendékek elhelyezésére szolgáló épületeket, ahol tudjuk, hogy grófi fiukat és más nagyvagyonu középiskolai tanulókat helyeznek el, mentesiti az adó alól. Azonban azokat az épületeket, amelyeket kolduló szerzetesrendek alamizsnapénzből tartanak fenn és ott közép- vagy főiskolás tanulókat gondoznak, adókötelesnek minősiti. Ha ez adózás fentartatnék, a szegény középosztály gyermekeit sújtaná a legjobban, mert ezek az internátusok csak ily gyermekek magas képzését segítik elő. Mindezekre való tekintettel a következő javaslatot teszem (olvassa) : Az első pont utolsó sorában »kápolnák« szó után felveendő lenne: »egyházjogilag koldulónak minősített szerzetek zárdái«. (Helyeslés.) Ugyancsak az első pont utolsó sorában szintén tettem volna indítványt a paplakok ügyében, de az előadó ur által előterjesztett indítvány után ez elesik. A 10. pont második sorában »épületek« szó után beillesztendő lenne : »illetve azok a házak, amelyek kolduló szerzetek tulajdonai, amelyeket közép-, avagy főiskolákat látogató szegénysorsu tanulók internátusának céljára használnak.« Kérem javaslataim elfogadását. (Helyeslés a középen és a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Csik József jegyző: Gaal Gaston!