Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-48
24Ö A nemzetgyűlés 48. ülése 1922. évi szeptember hó 12-én, kedden. a t. képviselő ur, az én szempontomból semmik. (Ügy van! bál felöl.) Én kizárólag azért hoztam fel a képviselő ur levelét és azért név nélkül, mert hisz tulajdonképen szégyelni való semmi sincs benne, sőt dicséretére válik a t. képviselő urnák mindaz, amit irt, hogy igazoljam, bizonyítsam, hogy ennek a túlsó pártnak számtalan igen jó gazdája ugyanazokkal az aggodalmakkal van eltelve, mint én, sőt nálam sokkal erősebb kifejezésekkel itéli el a javaslatot. (Iqaz ! TJgy van!) Az a kis pikáns megjegyzés, amelyet a végén tettem, megengedem, részemről hiba volt, de a politikai életben ilyen apró vágások osztogatása — pláne név nélkül — sohasem szokott tragikus eredményeket szülni. Ezt kivántam csak megjegyezni. (Helyeslés bal felöl.) Haller István : A lovag g szabályainak elég van téve, mehetünk tovább ! Elnök : Ki a következő szónok ? Bodó János Jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A 2. §-hoz kivan ok szólni én is és beszédem végeztével) egy módosító javaslatot fogok bejerjeszteni. Én más szempontból nézem a kérdést, mint G-aal Gaston t. képviselőtársam, mert bár tudom, hogy ez az adójavaslat nagy megterhelést jelent a mezőgazdaságra, de épen azért lehetőleg ki akarom kapcsolni azt a társadalmi osztályt, amelynek magyarságára, kereszténységére annyiszor hivatkozunk és amely társadalmi osztályról olyan sokat beszélünk utón-útfélen, hogy törekedni kell azt lehetőleg erősíteni és lehetőleg törekedni kell arra, hogy ez a társadalmi osztály számos taggal szaporodjék. Itt a kis parasztságra, azokra gondolok, akiknek nincs 6—700 vagy ezer katasztrális hold földjük ; gondolok azokra, akiknek csak 5, 10, vagy legfeljebb 20 hold földjük van s akik tekintélyes társadalmi réteget képeznek Magyarországon. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Én számtalanszor hallottam itt kisparaszt védelemről beszélni. Számtalanszor hallottam másutt is ezt a felfogást hirdetni és terjeszteni, de hallottam ezt a felfogást is — és ennek az Omge egyik leghathatósabb kifejezője, különösen, mikor a földbirtokreformmal kapcsolatosan esik szó a nagybirtokról —, hogy bizony a nagybirtok sokkal többet termel mint a kisbirtok és már ebből a szempontból is vészes az országra, hogy a földbirtokreformot forszírozzák és mégis most, amikor az adójavaslatról van szó, azt kell látnom, hogy ha aránylag egyenlően akarjuk is megadóztatni a kis- ós a nagybirtokot, a nagybirtok az, amely leginkább tiltakozik ellene, (Ellen-mondások a középen.) a nagybirtok az, amely kapaszkodik a súlyos és nagy adófizetési kötelezettség ellen, mig a kisbirtok szó nélkül akarja ezeket a terheket vállalni. Épen az adó javaslat részletes vitája kapcsán nagyon értékes és érdekes felszólalások hangzottak el, amelyek mind vagy legnagyobb részben azt bizonyították — és a túlsó oldalról is hangzottak el ilyen felszólalások — hogy a kataszteri felvételek alapján a nagybirtok korántsincs annyira megadóztatva, mint a kisbirtok ; a kisbirtok osztályozása aránylag sokkal jobb, mint a nagybirtoké, illetve nem jobb, hanem sokkal súlyosabb, és igy a kisbirtoknak már most is sokkal súlyosabb adókat kell fizetnie, mint a nagybirtoknak. Ezt egyes túlsóoldali felszólalók továbbfűzték és azt mondták, hogy hivei annak a gondolatnak, hogy adózási rendszerünkbe vigyük be a progresszivitást, ugy, hogy a kisbirtok egy bizonyos katasztrális holdig kevesebbet, azontúl többet fizessen, a nagybirtok pedig, miután bevallottan többet termel és igy nagyobb is a jövedelme, vállaljon nagyobb részt az adózásból. Nekem nagyon furcsán esik hallgatnom napról-napra, mikor itt egyesek felcsapnak a nagybirtok védőinek -és hangoztatják, hogy a nagybirtok tönkremegy, ha nagyobb adót kell fizetni, hogy a nagybirtoknak csak maradványa lesz, hogy a nagybirtok nem birja ki a nehéz adófizetési kötelezettséget, amelyet vállalnia kell. Tisztában kell valamennyiünknek lennünk, hogy nagyon súlyos és nehéz adófizetési kötelezettségeket kell vállalnia mindenkinek, de tisztában kell lennünk azzal is, hogy nagyon súlyos és nehéz részeket kell vállalniuk azoknak, akiknek teherbiróképességük nagyobb, mint a dolgozó embereké, mint azoké, akiknek nincsen földjük, vagy kevés földjük van. Más kérdés a gyárak és a vállalatok kérdése, mert kétségtelenül áll az, hogy itt az adófizetés legszélsőbb határáig kell menni ; azoknak is meg kell fesziteniök minden erejüket, és a pénzügyi kormányzatnak meg kell találnia a módját, hogy azok is nehéz adófizetési kötelezettségüket teljesítsék, amint teljesiti a munkásság, és teljesitik azok az egyszerű parasztemberek, a kubikosok, a napszámosok közvetett adókban, akiknek egyetlen talpalatnyi földjük sincs.- Én szeretném, ha azok a gondolatok, amelyeket a titlsó oldal egyes tagjai felszólalásuk alkalmával hangoztattak s amelyeknek én rendithetetlen hive vagyok — mert engem a legkevésbbé sem tudott a pénzügyminister ur mai felszólalásával meggyőzni arról, hogy a földadóba a progresszivitást nem lehet behozni, szeretném, hogyha ezt a gondolatot még sikerülne a törvényjavaslat 2. §-ába valahogy behozni. Gondoljunk csak arra, hogy a földbirtokreformot előbb-utóbb mégis csak meg kell csinálni. Lehetetlen helyzet az, amely a földbirtokmegoszlás terén Magyarországon uralkodik és bármennyire törekednek is egyes érdekeltségek arra, hogy a földbirtokkomplexumokat a mai formájában megmentsék, előre megjósolhatom, hogy ez nem fog sikerülni. Halász Móric: Nem is akarja senki! Szeder Ferenc : Hát azokat, akik hozzájutnak két, három vagy öt kis holdacskájukhoz, mindjárt meg akarjuk nyomorítani ezzel az