Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-48
218 A nemzetgyűlés 48. ülése 1922. reményünket. Úgyhogy azt hiszem, ebben a tekintetben különösebb intézkedésre, valamely rendszabály létesítésére nincsen is szükség. Visszatérek már most az adótörvények dolgára és ujolag hangsúlyozni kívánom, hogy a jelenleg tárgyalás alatt álló törvények hozzátartoznak egy rendszerhez, egy konstrukcióhoz, amelynek többi részei a legközelebbi időben fognak majd szerepelni a t. Nemzetgyűlés előtt. Értem a jövedelmi adóra, a községi adóztatásra és az adókezelésre vonatkozó törvényeket. A törvényeken, amelyek benyujtattak, ugy a pénzügyi bizottságban, mint már előzetesen, az érdekeltekkel való tárgyalások során sok és beható módosítás történt. Ezek jó része mindenesetre megfelelőbbé, alkalmasabbá, helyesebbé és igazságosabbá tette ezeket a törvényeket. Vannak azonban közöttük kétségkívül olyan módosítások is, amelyeket a magam részéről nem tartok a törvények egyszerűségének, a törvények gyors végrehajtásának előmozdítására kiválóan alkalmasaknak, amelyeket azonban mégis akceptálni tudok és amelyekkel a módosított törvényjavaslatot képviselni tudom, még mindig azokra az érdekekre, azokra a szempontokra való tekintettel, amelyeknek helytállóságáról a vita folyamán meggyőződtem. Ezeknél tovább, ezeknél messzebb azonban már nem mehetek. Én azt hiszem, hogy a vita során elhangzott minden észrevétel, az ezen hosszú tárgyalás folyamán felmerült minden eszme, amely alkalmas arra, hogy ezen a törvényjavaslaton a szükséges korrekciókat eszközöljük, figyelemre talált. Az elhangzott észrevételekkel vitába szálltunk és viszont elfogadtuk belőlük mindazt, ami a törvénybe nézetünk szerint felveendő. Ezért ugy vélem, hogy további módosításoknak helyük nincs, további változtatások elrendelése csak a végrehajthatóságot veszélyeztethetné és azt az egységes koncepciót, amely e javaslatokban kifejezésre jut. Tényleg kisért engem hivatali elődöm szelleme, mert tényleg látnom kell azt, hogy azokban a vagyonváltságtörvényekben, amelyek az ő ministersége alatt megalkottattak, a sok módosítás és a sok változtatás igen nehéz helyzetet idézett elő. Igen nehéz helyzetet először is a végrehajthatóság tekintetében, amennyiben rendkívüli komplikálttá tette azt a törvényt és oda vezetett, hogy ezidőszerint már a sok — hogy ugy mondjam — testre szabott módosításból alig lehet általános határozmányokat felállítani. Itt közbevetőleg megjegyzem, hogy még a mai vagy a holnapi ülés folyamán egy javaslatot óhajtok a t. Ház elé terjeszteni, amellyel lehetővé kívánom tenni azt, hogy a második vagyonváltságtörvény alapján biztosított bevételek könnyebben folyjanak be a kincstár részére, amennyiben kedvezményeket óhajtok biztosítani azon adófizetők részére, akik egy bizonyos megállapítandó határidőben fognak fizetni még a tulajdonképeni hivatalos kivetés előtt. évi szeptember hó 12-én, kedden. De igen hátrányosak voltak az eszközölt móclositások, magának a Hegedűs-féle törvénynek hozamára nézve is, ugy hogy az az összeg, amely azokból befolyik, már nem áll arányaan azokkal a folyó kiadásokkal sem, amelyek az államháztartás rendes menetében jelentkeznek, annál kevésbbé képezhet bázist oly intézkedések számára, amelyek annak idején e törvény megalkotásánál kontempláltattak. Én a magam részéről, amint ezt az imént is hangsúlyozni voltam bátor, ragaszkodni vagyok kénytelen azokhoz a megállapodásokhoz és megbeszélésekhez, amelyeket a törvény eddigi tárgyalása folyamán létesítettünk és folytattunk, és amelyekből folyó változtatásokat lényegben mai beszédemben is ismertetni bátorkodtam. En ezeken túlmenő módosításokat már alig fogadhatnék el, mert hiszen vagy egy egységes koncepció szerint alkotjuk meg ezeket az adótörvényeket, vagy pedig tárházát csináljuk a különböző, a vita folyamán felmerült, talán igen értékes eszméknek, de amint nem szükségképeni dolog az, hogy azt a koncepciót, amely mellett a magyar adórendszer reformja megoldafik, én csináljam, ugy viszont — azt hiszem — a magam részéről helyezkedhetem álláspontra, hogy csak olyan törvény végrehajtása és olyan törvény képviselete bizassék rám, amelyért a magány részéről a felelősséget egészben viselni tudom. En tehát kérem, hogy ezeket a törvényjavaslatokat általánosságban ebben a szellemben és evvel a megjegyzéssel méltóztassanak elfogadni, vagy el nem fogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : A házszabályok szerint az előadó urat illeti a szó. Az előadó ur nem kivan szólni. Következnek a házszabályok 213. §-a alapján a zárszó jogán való felszólalások. Elsősorban Farkas István képviselő urat illeti meg a szó. Kivan a képviselő ur szólni? Farkas István: Igen. Elnök : Méltóztassék. Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Igen röviden néhány megjegyzést kívánok tenni,... (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Propper Sándor : Várd meg, amig kimennek ! Farkas István : Tessék csak kimenni egész nyugodtan. (Zaj. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Kuna P. már felébredt!) Elnök: Csendet kérek. Szilágyi Lajos : Ilyen hosszú beszéd után szünetet szoktak adni. Ministeri beszéd után szünetet szoktak adni, akkor nem mennek ki az emberek, és akkor nem haragszik a Farkas. Drozdy Győző : Kuna P. András alhatik tovább ! Kuna P. András : Te csak törődj magaddal, énvelem te ne törődj ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak. Méltóztassék folytatni képviselő ur! Létay Ernő: Aki alszik, annak mindegy.
