Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-48

A nemzetgyűlés 48. ülése 1922. effektuálásánál szó van. Ha azonban az árak emelkednek, ha a kiadások nőnek, ugyanannak az intézkedésnek a foganatosítására természet­szerűleg több keli, és épen egy ilyen változó, épen egy ilyen az árakhoz alakuló bevételre volna tulajdonképen minden vonatkozásban szük­ség, — amint különben azt a percentuális adóz­tatás szintén igyekezik biztosítani, — hogy elér­hessük azt, hogy a bevétel mindenkor a változó kiadásokhoz alkalmazkodjék : mert a költségvetés szempontjából ez a főcél és nem a kiadások és bevételek számszerű összegei a fontosak, hanem azok egymáshoz való viszonyának és egyensúlyá­nak fenntartása és biztosítása. Drozdy Győző: Meg kell talán csinálni az adóindexet ? Kállay Tibor pénzügyminister : Nem, erre nincs szükség. Most még egy pár szóval az adóteher nagy­ságáról kívánok szólani. Itt, amint az már az indo­kolásban is kifejezésre jutott, megemliteni óhaj­tom, hogy akkor, amikór buzavalutában állapí­tottuk meg a föld adóját, egyidejűleg megszün­tettük ugy a betegápolási adót, mint az általános jövedelmi pótadót. Szükséges volt ezeknek meg­szüntetése és kikapcsolása épen azokra a körül­ményekre való tekintettel, amelyeket a t. Ház egyes szónokai itt előadtak, hogy t. i. ez idő szerint még nincs biztosítva teljesen a szabad forgalom és ez a körülmény mindenesetre egy bizonyos plus megterheltetést jelent átmenetileg a gazdákra nézve. Amikor az indokolásban rámutattam arra, hogy ez az adó kisebb megterheltetést jelent, mint amennyit jelentett a békében, azt akartam ki­fejezni, ami feltétlenül meg is áll, hogy kisebb a megterheltetés ahhoz a percentszámhoz, ahhoz az adóteherhez viszonyítva, mi a békében meg­volt; de javasoltam ezt ennek dacára azért, mert hiszen a mai viszonyok, a mai körülmé­nyek magukban véve olyan megterheltetést je­lentenek a gazdákra nézve, amit épen az adók­nak ilyen megállapításával kellett ellensúlyozni. Az természetes, hogy én nem állhatok elő ma azzal, hogy adóleszállitást eszközöljek, és ha a kulcsleszállitásnak nem lett volna helyes, meg­indokolható és mindenki előtt világos oka, akkor bizonyára nem jöhettem volna az adótételek ilyen mérséklésével. Azért jöttem ezzel és azért állapítottam ezt meg, mert figyelemmel voltam ezekre a különös körülményekre és ezeknek ha­tását akartam kifejezésre juttatni. Eltérés kö­zöttünk tehát csak abban a tekintetben lehet, hogy az egyesek megítélése szerint hogyan vesszük fel ezt a megterheltetést, ezt az adott gazdasági helyzetből folyó plusz megterheltetést, amely a gazdákra nehezedik;, hogy azt vájjon teljesen vagy csak részben tekintjük-e ellen­értékül azzal a körülménnyel szemben, amit az előbb Emiltettem- En elfogadom* azt is, hogy több a megterheltetés, de akkor is azt kell mondanom, hogy az adott helyzetben ezt a évi szeptember hó 12-én, kedden. 215 plusz megterheltetést, ezt a többletet, amely az átmeneti időszakban előáll, amig végre a nor­mális gazdálkodásra átmehetünk, el kell vál­lalnia különösen annak a társadalomnak, amely vezetni kivan ugy gazdasági, mint politikai téren az országban. Gaal t. képviselő úrral körülbelül egy szá­mításra jutottunk abban a tekintetben, hogy békében mennyit viselt a föld. Hiszen ő 4'5 kg-ig jutott el pótadók nélkül. Eltérés közöttünk csak abban volt, hogy ő, amint mondottam, a rezsiköltségeket és a termelési hozamokat érté­kelte, úgyhogy abból azután az aránytalan megterheltetés látszatát konstruálta. Nekem nagy tiszteletem van a számok iránt, hiszen állan­dóan azokkal foglalkozom, mégis rá kell mu­tatnom e megállapításokkal szemben arra, hogy pl. a tavalyi termés kalászosokban igazán jónak volt mondható és nem állítható az, mintha a tavalyi esztendőt illetően valami nagy vissza­maradás mutatkozott volna a békebeli hoza­mokkal szemben. Viszont ami a rezsiköltségek alakulását illeti, kétségtelen, hogy ezek igazán változó alakulást mutattak fel... Gaal Gaston : Felfelé ! Kállay Tibor pénzügyminister: v . ha egészen 1867-től kezdve számítjuk őket. Epen ebből a körülményből folyólag volt idő, — közbevetőleg megjegyezve régebben az adókulcs is nem 20, hanem 25°/o volt, amit mindenesetre érdemes emléke­zetbe idéznem — amikor igen jelentékeny meg­terheltetést jelentett a földadó, sokkal súlyosab­bat, az akkori gazdasági világkonjunkturák folytán, mint aminő ezidőszerint még a jöve­delmi adónak belekomplikálásával is előáll. Abból indulok ki és azt tartom ennél a dolognál is épúgy, mint általában az egész földadótörvény megkonstruálásánál szem előtt, hogy dacára azoknak az Emiltett és általam részben akceptált körülményeknek, a helyzet mégis csak ugy alakul, hogy nagyban és egész­ben véve ma mindenütt fizetnek egy mázsán felüli, másfél, sőt kétmázsás bérleteket is Magyar­országon. • Ez a körülmény azt mutatja, hogy a földtulajdonos megkapja azt a hozamot, azt a jövedelmi eredményt, amit megkapott a békében, amikor visszaszámítva pénzbeli értékre, körül­belül ugyanigy, sőt talán még alacsonyabban alakultak a bérek. Általában abból indulok ki, hogy ha bér­leti viszony esetén egy mázsa vagy másfél, esetleg két mázsa fizettetik katasztrális holdan­ként, ugy, mindenesetre megindokolható és helyes az is, hogy az, aki vásárolt vagy örökölt földet. ez után a föld után fizessen az államnak 10—15, vagy esetleg 20 kg búzát. Es itt térek át arra a bizonyos politikai érzékre, amit megint Gaal t. képviselő ur kifogásolt. Abból indulok ki, és ez régi felfogás, hogy a magyar államnak egész területe a magyar Szent Koronának tulajdona. Abból indulok ki, hogy attól az állampolgártól vagy bárkitől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom