Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-48

216 A nemzetgyűlés 48. ülése 1922. évi szeptember Jió 12-én, kedden. akinek birtokába adatik valami ebből a magyar Szent Korona tulajdonát képező földből, meg lehet kívánni azt, hogy azért fizessen a Szent Koronának egy minimális bért; ezt a bizonyos, átlagos 10 kg-ot. Nekem ez a felfogásom a magyar földről és ezt a felfogást applikálom a magyar emberekkel szemben. Azt hiszem, hogy ha nem is szimpatikus ez a felfogás az adott körülmények között, mindenesetre olyan irányzat, melynek alapján ezer esztendeig kormányozták Magyarországot. (Ugy van! Ugy van!) Ezek után áttérek a t. Ház engedelmével azoknak az egyes kisebb kérdéseknek megbeszélésére, amiket a vita során érintettek. Volt szó a vizitársulatokról, amelyek tekintetében a részletes tárgyalás során az elhangzott kívánalmaknak megfelelően hajlandó lennék oly módosítást elfogadni, hogy a rezsi-költségek számítása az 1917—1922. esztendők alapján történjék, az az eddigi kontemplált 1916—1921. esztendők helyett. Kijelentem továbbá, amint általában már több ízben volt alkalmam kijelenteni, hogy a vizitársulatokat a maguk közérdekű működésében a kormányzat részéről támogatandóknak és ennélfogva állami segélyezésben részesitendőnek tartom akkor, ha valami olyan uj munkálatra, valami olyan létesítményre vállalkoznak, amely az ő magánérdekeik mellett egyszersmind a köz érdekeit is szolgálja. Erre vonatkozólag, amint a Dunavölgyi lecsapoló társulatot illetőleg már elkészítettünk és be is adtunk törvényjavaslatot, elkészítjük a földmivelésügyi minister úrral és beadjuk az erre-vonatkozó törvényjavaslatokat a többi érdekelt társulatra vonatkozólag is. A földmivelésügyi minister ur beszéde után feleslegesnek látszik, hogy kitérjek a földbirtokreformmal kapcsolatban az ezer holdasok kérdésére, amely kérdést különben beszédem folyamán egyizben már érintettem is. Csak hangsúlyozni kívánom és újból leszögezni azt, hogy a kivetés megtörtént, hogy ezek a területek ma már a földbirtokrendező bíróság céljaira rendelkezésre állanak és különösen előmozdíthatják, előrevihetik a reformot azért, mert módot, és lehetőséget nyújtanak arra nézve, hogy ezen az alapon járadékszisztémával oldhassuk meg a reformot, tehát anélkül, hogy az árat megállapítani és hogy az árat kifizetni kelljen. (Helyeslés jobb felől.) Említés tétetett a számviteli törvény reformjáról is, melyre vonatkozólag egyik beszédemben említettem volt régebben, hogy a kérdéssel foglalkozom ós mihelyt a parlament munkarendje megengedi, talán még a tél folyamán, a nemzetgyűlés elé hozom. Kifogás tárgyává tétetett az, hogy nem adóztattuk meg eddig és nem adóztatjuk meg az úgynevezett hadi vagyont. Erre vonatkozólag tisztelettel rámutatok arra, hogy kineveztetésem óta a télen épen hogy elvégezhettük az indemnitás vitáját és szervesebb törvény alko- • tására akkor már nem volt idő, most pedig az uj parlamentnek összeülése után szintén elsősorban az indemnitás kérdésével foglalkoztunk, azután pedig azokkal az adójavaslatokkal, amelyek szükségesek az állandó jövedelem biztosiAz első alkalmat az államháztartás helyzetének szilárdabb alapokra való fektetésére felhasználtuk. Ez azonban nem jelenti azt, mintha az Emiltett egyszeri adó kérdését ki akarnók kapcsolni, mintha ezzel az üggyel többé nem kívánnánk foglalkozni. Mindenesetre előtei jesztjük az Emiltettem adóreformnak a végén a hadi vagyonok megadóztatására vonatkozó törvényjavaslatot is. Azért pedig, mert ez hirtelen nem nyújtatott be, mert ennek prioritását nem biztosítottuk, véleményem szerint senkinek sem kellett volna kilépnie az egységespártból. Most áttérek a bankok kérdésére, amely kérdést Ulain Ferenc képviselő ur vetett fel beszédében. (Halljuh! Halljuh!) 0 ugy állította be a dolgot, — és én ezt igen helytelen beállításnak tartom — mintha a bankok érdeke és intenciója lenne az, hogy a magyar korona árfolyama romolják. Ezzel szemben csak arra kell rámutatnom, hogy ezeknek a bankoknak igen nagy, igen súlyos külföldi tartozásaik vannak és hogy ezeknek az igen súlyos külföldi tartozásoknak letörlesztése s megfizetése épen azt kívánja, hogy minél magasabb értékű koronával lehessen törleszteni. Általában véve a gazdasági élet szerves, kialakult organizmusának egyes részeit kikapni és azt mondani, hogy ezek az állam, a köz érdekével ellentétes irányzatot követnek, azt hiszem, nem célszerű és nem megfelelő politika. Pénzünk értékét befolyásolja és megállapítja egyrészt a pénzügyi mérleg, másrészt körülmény, hogy az államháztartás helyzete mennyiben van rendben és mennyiben vagyunk kénytelenek fedezetlen bankjegyeket kibocsátani. Csatlakozik ehhez harmadikul egy bizonyos spekulációs momentum, (Ugy van ! a jobboldalon és félhiáltásoh: Ez az!) a belföldi és külföldi spekuláció. A belföldi spekuláció megakadályozására és kiküszöbölésére állítottuk fel a devizaközpontot és hoztuk be azokat az intézkedésedóseket, {Félhiáltásoh jobbfelöl: Nem elég!) amelyek szükségesek arra, hogy a gyakorlati végrehajtás során is biztosítsuk ennek teljes kiküszöbölését. Ahol mocsár van, ott mindig békák is fognak brekegni, de minden igyekezezetünk az, hogy az említettem káros momentumot a gazdasági életünkből teljesen kiküszöböljük. A napokban lesz alkalmam a nemzetgyűlés elé egy törvényjavaslatot terjeszteni, amely súlyosbítja azokat a büntetéseket, amelyek ezidőszerint is fennállanak ilyen spekulativ, ilyen az állam, a köz érdekével ellentétes, haszonlesésből származó cselekményekkel szemben. (Helyeslés.) A külföldi spekulációt, pénzünk külföldi értékelésének a kérdését ezzel természetesen nem