Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-48

A riemzetgyiilés 48. ülése 1922. évi szeptember hó 12-én, kedden. 213 Kállay Tibor pénzügyminíster:... hogy azokra többé egyáltalában ne lehessen építeni. (Ellen­mondásoh a szélsőbaloldalon.) Cserti József: A nagybirtokosok is elisme­rik, hogy rossz! (Zaj és felkiáltások a szélső­baloldalon. Jobbat leéli csinálni! Hadd dőljön össze. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl ) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Szilágyi Lajos : Ez igy áll az egész vonalon! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Kállay Tibor pénzügyminisler : Az a mun­kálat, amely most rendelkezésünkre áll, mutat­hat fel hibákat, mutathat fel korrigálandó el­téréseket és igazságtalanságokat. Ezeket meg kell szüntetnünk. Nagyon helyes az a kritika, amely ezekkel foglalkozik és ezeknek a kiküszö­bölésére törekszik. Drozdy Győző : Akkor ne mondják azt, hogy ez destrukció ! (Zaj.) Kállay Tibor pénzügyminíster: Az irányzat az kell, hogy legyen, hogy ezt az alapot igye­kezzünk biztosítani, erősíteni azzal, hogy kiküszöböljük a hiányosságokat. A kriti­kának arra kell irányulnia, hogy a munka jobbá tétessék, hogy megfelelő alap maradhasson, de semmi esetre sem irányulhat arra, hogy a régi alapot eltörölve igyekezzünk vagy semmit, vagy valami olyan dolgot beállítani, amelynek kon­struálása sokkal nehezebb és másrészt sokkal rosszabb eredményeket előidéző volna és semmi­esetre sem lehetne arra megnyugvással egy új adórendszert alapítani. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Nem a kritika a hiba, viszont azon­ban nem helyes az a javaslat, amely hangsú­lyozván, hogy a kataszter teljesen elavult és helytelen operátum, ehelyett most fel akar állí­tani valami egészen újat, nevezetesen az értek­adónak a rendszerét. (Egy hang jobb felöl: Nem is tudják, hogy mi az!) Ez a javaslat, amely a szocialista párt ré­széről tétetett, nézetem szerint végeredményben ugyanannak a célnak elérését kívánja biztosítani, mint a kataszter. Ott sem indulhatnak ki, ez a javaslat sem indulhat ki abból, hogy az értéke­lést a mindenkori keresleti, sokszor konjunkturá­lis viszonyok alapján eszközöljék. Ott is valami olyan állandó, valami olyan alapelveket kell ke­resni és állandóan szem előtt tartani, amilyen állandó kritériumokat tartottak szem előtt és aminők vezettek bennünket a kataszter konstruá­lásánál. Az eltérés tehát csak az volna, hogy ott a tőkeérték, itt pedig a hozadék állapittatik meg ilyen általános és elvi és tehát nem a konjunk­turális változásokra figyelő szabályok alkalmazá­sával. De nagy eltérés az, hogy a kataszter beélte magát, hogy ehhez annak idején már hozzászok­tunk, hogy erre alapítottuk a múltban adózta­tásunkat s meg voltunk vele nagyban és egész­ben elégedve. (Ellenmondásoh a baloldalon.) Meg voltunk elégedve annál is inkább, mert hiszen nemcsak a kataszter alkalmazkodott a földviszo­nyokhoz, hanem épen a hosszú beélés folytán a föld értéke is alkalmazkodott a kataszterhez. Kifejezésre jutott nevezetesen az által, hogy a kataszterre való figyelemmel is értékelték azt a földet az adásvételeknél és azoknál az osztozási szerződéseknél, amelyek örökösödés vagy más vagyonelosztás alkalmával foganatosíttattak. (Ügy van! jobb felöl.) Hogy nagyon sok fokozat van a kataszter­ben, hogy a kulcs 0'4-től felfelé messzemenőleg emelkedik a kataszterben, ez, azt hiszem, termé­szetes, ha figyelembe vesszük azt, hogy a föld minősége, fekvése és jövedelmezősége is épen ilyen nagyon különböző. Hogy a kataszter eltér a bérleti viszonyoktól, ez, azt hiszem, a mai sok helyen konjunkturális bérleti viszonyok között akkor, amikor oly nagy változások vannak a bérletek tekintetében, nem hátrányára, hanem épen előnyére irható a kataszteri munkálatnak, s csak megnyugvással kell vennünk, hogy van egy olyan operátumunk, amellyel fiiggetleniteni tudjuk magunkat az adótörvényekben ezektől a helyenként és időnként folyton változó külön­böző bérleti értékelésektől. Hogy ezt az operátumot minden tekintet­ben alkalmassá és megfelelővé tegyük, hogy arra nézve általános megnyugvást érhessünk el, már a pénzügyi bizottság tárgyalása során megálla­pítottuk azt, hogy minden községnek joga legyen az ottani 1000 holdon felüli birtokok uj érté­kelését kivárni, és hogy viszont hivatalból is el lehessen ilyen kiigazításokat rendelni. Ezen­kívül , még tovább kívánok menni a magam részéről a részletes tárgyalások során és bizto­sítani kívánom azt, hogy minden egyes birtokos kérhesse — természetesen megfelelő kautélák és garanciák mellett — a maga kataszterének kiigazítását, épen ezért, mert végre megnyugvást óhajtok biztosítani (Helyeslés.) s azt óhajtom, hogy ez az alap, amelyre a földadórend­szerünket felépítjük, tényleg olyan legyen, amelyre mindenki megnyugvással bazirozhatja az adóját. Több észrevétel és felszólalás tárgyává tétetett az, hogy a földadónál az úgynevezett buzavaluta állapittatik meg. En — közbevetőleg megjegyezve — kénytelen vagyok- a vita során már sokak által letárgyalt mindezen kérdések­kel a magam részéről is foglalkozni. Tudom, hogy nem teszem ezzel nagyon élvezetessé az előadásomat; (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) beszédem szűkölködik újdonságokban, de kény­telen vagyok az összes főbb kérdésekkel foglal­kozni azért, hogy a vita befejezése után a magam részéről is megindokoljam ezekben a pro és contra annyira megvitatott kérdésekben az állás­pontomat. Méltóztassék tehát megbocsátani azért, hogy ha nem vagyok túlságosan szines ós hogy ha száraz adótörvényeket szárazon tárgyalok. Mondom tehát, a buzavalutáról van szó, amelyet nem én találtam ki, amely nem az én

Next

/
Oldalképek
Tartalom