Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-47
202 A nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi szeptember hó 7-én, csütörtökön. mennem egy munkásnegyeden, ahol a munkások a lakásaik mellett lévő kis földjeiket művelik. Nagyon jól tudom, hogy az a munkás, aki kijön a gyárból, az a kisiparos, aki hazamegy műhelyéből, otthon gazdasági munkát is folytat, sőt állatot is tart, tyúkot tenyészt, szóval épugy dolgozik, mint a gazda. El kell ismernünk továbbá azt, hogy minden ember jobban dolgozik, amikor magának dolgozik. A bérmunka a megállapítás szerint is sohasem lehet olyan jóminőségii, mint a kisgazda munkája, mert az utóbbi magának dolgozik. Kiss Menyhért: Ezért kell sok kisgazda! Hegymegi-Kiss Pál : Helyes. Azt sem helyeselhetem, hogy az adófizetés eredményeként jelentkező adók értékminősége tekintetében tegyenek megkülönböztetést. Azt mondják, hogy mivel a kisgazda búzában fog fizetni, az ő fizetése feltétlenül jelentős lesz, mig mások tulajdonképen nem adnak jelentős értéket. Erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy az iparos, a kereskedő, a szellemi munkás nem is fizethet másban, mint abban a papírban, amelyet az összehasonlítás során a t. túloldalról annyira megkritizálnak. A fölclmivelésügyi minister ur rámutatott beszédében, hogy az ellenzék milyen előnyös helyzetben van az adójavaslatok megszavazásánál, mennyire más a kormánypárt helyzete, amelynek kötelessége ezt az áldozatot hazafias érzéstől áthatva vállalni. Tisztelettel meg kell jegyeznem, hogy mi, ellenzékiek ezeket az adójavaslatokat nem szavazhatjuk meg ; nem szavazhatjuk meg épen hazafias érzésünknél fogva. Ahhoz a párthoz, ahhoz a táborhoz tartozunk ugyanis, mely kifogást tesz a nemzetgyűlés törvényessége tekintetében úgy a jogalap, a választási rendszer, mint a választási eljárási mód tekintetében. Ha tehát mi következetesek akarunk maradni, abban az esetben olyan parlamentben, amely a mi nézetünk szerint csak a hatalom ténylegességén alapul, a törvényalkotáshoz segitséget nem nyújthatunk. De nem szavazhatjuk meg a javaslatot azért sem, mert a jelenlegi rendszer és kormány ellen több kifogásunk van. Kifogásunk első sorban arra irányul, hogy a kormány a parlament legfontosabb és a nemzeti életben is legjelentősebb jogát, budget-jogot nem respektálja. Költségvetést nem ad, az állam működéséről el nem számol; önként értetődik tehát, hogy mi ennek a kormánynak ilyen módon való gazdálkodását adók megszavazásával elő nem segíthetjük. Még inkább kell, hogy feltámadjon bennünk ez a kötelességérzés, mert a kormánynak egyik legjelentősebb támogatója, sőt épen az, aki ezt a nemzetgyűlést a múlt nemzetgyűlés befejezési indőpontjára vonatkozólag vallott határozott felfogásával merész és SZÍVÓS elhatározásával életre hozta — Gaal Gaston — itt az adóvita során tartott beszédében megbírálván a kormány működését és azt mondta, hogy nálunk a pazarlás ész nélkül folyik az egész vonalon. Már pedig, aki ennyire be van avatva a kormányzás misztériumába, mint épen az igen t. képviselő ur, aki a legelső közjogi méltóságot is viselte a kormányt támogató, többségi párt jóvoltából, ha ő emel ilyen éles kifogásokat, abban az esetben az ellenzéknek nem marad hátra más kötelessége, minthogy a kormányzat irrnt már csak ebből az okból is bizalommal ne viseltessék. A magam részéről a régi időkben is nagyon becsültem a pénzügyminister ur személyét. Nagyon jól tudom, hogy mint kiváló tisztviselő ós mint a költségvetési osztály vezetője, évek hosszú során át milyen eredményes működést fejtett ki a pénzügyministeriumban. Sőt mi, ellenzékiek többre tartjuk őt, mint Gaal Gaston képviselő ur, aki azt mondotta, hogy a pénzügyminister ur jó hivatalnok ugyan, de nem jó politikus. A pénzügyminister ur jó politikus a maga szempontjából. Mint múltkor egyik beszédébői hallottuk, egy gondolatot tart szeme előtt, azt, hogy a középosztály legyen a nemzetfentartó elem. Ha ennél az osztálynál akarja a hatalmat, akkor, amint legalább is az adójavaslatokból látom, arra is törekszik, hogy ez az osztály járjon elől jó példával a teherviselésben. Ennek némi csillámát látom megnyilvánulni a földadójavaslatnál, amire azután meg is kapja Gaal Gaston képviselő úrtól a büntetést, mert ő azt mondja rá, hogy vagy nem ismeri a falut, vagy pedig gyűlöli. De látunk mi a pénzügyminister urnái olyat is, amit egyáltalán nem helyeselhetünk. Nem helyeselhetjük azt a szphinxszerüséget, amelynek tekintetében a ministerelnök ur a pénzügyminister ur példaadója. Nem helyeselhetjük azt a módot, amikor az egyes javaslatokat mindig bizonyos lepel alatt, bizonyos titokzatossággal és részletekben tárják *fel és mintegy ugy bánnak a nemzetgyűléssel, mint a kényes gyermekkel, akinek kávéskanalankint adják az orvosságot. A pénzügyminister ur adórendszert épített ki. Ez az adórendszer összetett adórendszer, amely egyfelől hozadéki adókból, és pedig négy hozadéki adóból áll. Azonkivül pedig egy általános jövedelmi és vagyonadóból, amely amazokat kiegészíti. A pénzügyminister ur az erősebb forrásokat megadóztatja hozadéki adó alakjában, a főalap azonban, amire mindig hivatkozik, a hozadéki adójavaslatok indokolásában is az, hogy majd jönni fog a jövedelmi és vagyonadó, amely mint kiegészítő szerepel és ezeknek az adóknak szociális hiányait is orvosolja. Itt nyilvánul meg a szphinxszerüség, mert, bár a jövedelmi és vagyonadó-javaslat már készen van — legalább is az itt elhangzott beszédekből azt vettem ki — most csak hozadéki adókat látunk. Nem látjuk az ezeket kiegészítő általános jövedelmi adót, igy nem látjuk az
