Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

A nemzetgyűlés 47. ülése 1922. ét az adójavaslatokról. Még csak egyet kivánok megemlíteni : ezek bizonyára törvényerőre fognak emelkedni ; nem a mi szavazatunk dönt felettük. Ha a pénzügyminister ur szerint jók ezek a javaslatok, ha ő bizik benne, Isten adja, hogy számításai beváljanak, én fogok annak legjobban örülni. De azért egy tanácsot adok : a pénzügyi szervezetekre vigyázzon és azt némileg reformálja át, vigye ki bizonyos tekintetsen az adóügyi szervezet hatáskörét a nép közé, az állampénztárakhoz, legalább az egyszerű adónemeket hozza közelebb az élethez. Az adókivetésen ez mindenesetre nagyot fog lendíteni. De az adótörvények végrehajtása mégis csak a pénzügyi közigazgatási személyzet kezébe van letéve, attól függ, milyen szeretettel, milyen méltányossággal, milyen hűséggel iparkodnak ők azokat végrehajtani, beleplántálni az életbe ; hogy bizonyos eltévedések nem lesznek-e, attól függ, hogy megfogadják-e a pénzügyministerüknek azt az intelmét, amelyet itt programmbeszédében mondott, hogy t. i. ők ne tekintsék magukat a végrehajtó hatalom rideg kezelőinek, hanem iparkodjanak az élettel összekapcsolódva a méltányosságot, a szeretetet, a belátást belevinni az adótörvényeknek végrehajtásába a nép iránt, a termelő és minden más osztály iránt. A pénzügyminister ur viszont gondoskodjék az ő megélhetésükről, javadalmuknak felemeléséről, mert az uj adótörvények végrehajtása óriási munkát kíván és olyan tisztviselőtől, aki nyomorral küzd, akinek nincs meg a mindennapi kenyere, mert ez sincs meg nekik, nem lehet jó munkát várni. Iparkodjék, törekedjék a pénzügyminister ur arra, hogy a tisztviselők legalább a mindennapi kenyerük gondjától mentesüljenek. Ezzel be is fejeztem kritikámat és ebből csak azt a következtetéseket vonhatom le, hogy a törvényjavaslatokat még általánosságban sem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Beischl Richárd! Reischl Richard: Mélyen t. Nemzetgyűlési Strausz István igen t. képviselőtársam fejtegetéseiben tudományos alapon bírálta a jelenlegi pénzügyi rendszert. Figyelemmel hallgattam felszólalását, mert neki, mint a legfőbb számvevőszék volt elnökének alkalma volt a múltban is betekinteni pénzügyi rendszerünkbe és az ő kritikáját azt hiszem teljes mértékben el kell fogadnom addig a pontig, hogy igenis szükség van arra, hogy ebben a komplikált adórendszerben, amely most annyi adót ró a polgárokra, némileg egyszerűsítés történjék, mert különben a legjobb adórendszer mellett is elkövetkezik az, hogy discreditáljuk a nemzetgyűlést azáltal, hogy olyan adókat és tőrvényeket hozunk, amelyeket nem tudunk végrehajtani. Kiragadom beszédéből azt a passzust, hogy az adó időszerűtlen volt, mert épen akkor jött szeptember hó 7-én, csütörtökön. 197 az országra, mikor ilyen katasztrofális termés után vagyunk. Igen, időszerűtlen volt ez az adó, mert ennek az adónak elő kellett volna készítve lennie, arra az időre, amikor az őrlési adó megszűnt. Hiszen mindig azt hallom hangoztatni, hogy ez az adó azért hozatik be visszamenőleg, hogy az őrlési adó megszüntetése által a gazdaközönségnek elengedett adót fedezze. Itt azonban tévedés forog fenn, mert az őrlési adót nemcsak a kisgazda és a gazdaosztály fizette, hanem fizette azt mindenki, aki lisztet fogyaszt, kivéve természetesen azokat, akik természetbeni ellátásban részesültek. Hibáztatom azt a kisgazda-rendszert, amely két évig uralkodott, mert emiatt nem mertek a földadóhoz előbb hozzányúlni. Ha előbb hozzányúltak volna, akkor nem volna olyan nagy a különbség a harmincszoros békebeli földadó és a körülbelül háromszázötvenszoros mostani földadó között. Ha lett volna egy átmenet, amely lépést tartott volna pénzünk romlásával, akkor nem váltana ki ez az uj adózás olyan ellenhatást a mi népünknél, a földmivesnépnél, amely ma még a kezünkben van, amelyet politikailag még tudunk vezetni. En attól tartok, hogy ennek az adónak, amelyet meg akarunk szavazni, óriási politikai kihatása lesz. Ahhoz a párthoz tartozom, amely programmjában azt hirdette, hogy a kormányt támogatni fogja. Igenis, támogatom a kormányt, amint programmbeszédemben mondottam, minden olyan törvényhozásnál, amely demokratikus irányt mutat, amely bizonyos megértéssel akar a szegényebb nép sorsán segíteni. Itt azonban bizonyos aggályaim vannak azok miatt az engedmények miatt, amelyeket csak az újságokból ismerek, mert hisz a pénzügyminister urat azóta, amióta az adótörvényjavaslatokat benyújtotta, nem halottuk még itt beszélni. Yárom az ő beszédét és ettől teszem függővé, vájjon a törvényjavaslatot elfogadom-e. Nekem aggályaim vannak e tekintetben, hogy ez a szociális haladás nem fog ebben a törvényben megnyilvánulni. Én telivér gazda vagyok, de nem tartozom azokhoz a szélsőségesekhez, akik azt hirdetik, hogy egy súlyos adótörvény gazdasági rendszerünket felborítja, a termelést megdrágítja, lehe- tétlenné teszi, a gazdákat tönkre teszi. De viszont nem látom olyan rózsás színben sem a helyzetet, amint azt itt gróf Hoyos Miksa igen t. képviselőtársam feltárta, mert amint észrevettem, itt a t. jobboldalon majdnem minden szónok kevés kivétellel bizonyos aggályt fejezett ki és határozott hajlandóságot nem igen mutatott senki sem, hogy ezt a törvényjavaslatot mai formájában elfogadja. Jobbára ellenzéki ize volt a beszédeknek. Meg méltóztatnak tehát engedni, hogy én, mint a kormányt támogató párthoz tartozó képviselő, bizonyos kritikát gyakoroljak, ha kritikám talán élesebb is lesz, amint az meg van engedve. Célom azonban az, hogy a pénzügyminister urat