Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

J96 A nemzetgyűlés 47. ülése 1922. ér> sek voltak nálunk és más államokban is. Szives figyelmébe ajánlom az igen t. pénzügyminister urnák, tegye ezt megfontolás tárgyává, hogy igenis, a kolduló szerzetek és a betegápoló rendek házait mentesítse az adófizetési kötelezettség alól. Amit ezek munkájukkal az államnak és különösen a szegény társadalomnak hoznak, az sokszorosan behozza azt a veszteséget, amelyet az állam az ily módon nekik nyújtott kedvezmények folytán szenved. A társulati adóról kell még csak röviden szólanom. A társulati adó a legkiadósabb, ha vannak hozzá bányászok. De ide csakugyan mesterek, iskolázott bányászok kellenek. Az adószervezeteket és az adóügy munkásait, tisztviselőit senkisem ismeri jobban, mint Kállay igen t. pénzügyminister ur. Ü maga — dicséretére legyen mondva — azt a fáradtságot vette magának, mielőtt pénzügyminister lett volna, hogy bejárta az adóügyi szervezeteket s ott maga meggyőződött a munkáról, a lehető egyszerűsítésekről. 0 maga nemcsak taníttatott, hanem tanított, amire különösen nagy szükség van a társulati adónál. Ez egy speciális adó, amelyet hogy ki tudjunk bányászni, különleges szakemberekre van szükség, amilyenek a mai pénzügyigazgatás szervezetében igen kevesen vannak, minden pénzügyigazgatóság körében talán alig akad egykét ilyen ember. Nem tudom, erre a külön kiképzésre megtörténtek-e az intézkedések. Könyvelésben jártas emberek kellenek ide és pedig nem csak olyan sablonszerű könyvelő, hanem aki uralja, aki szinte teremteni tud ebben a szakmában: a pénztári és könyvelési szakmában. Mert ha áll az, hogy ahány ház, annyi szokás, akkor ez a könyvelésre, különösen pedig a társulati könyvelésre nagyon is áll. Ember legyen a talpán, aki magát ki tudja ismerni egy-egy társulat könyvelésénél, aki rá tud ismerni azokra a nüanszokra, ahogyan el lehet bujtatni a jövedelmet az adó alól és aki rá tud akadni azokra a tótelekre, amelyeket esetleg el akarnak vonni az adó alól. Ebből a szempontból is fájlalom azt, hogy a közkereseti társaságokat, a betéti társaságokat és az alkalmi egyesüléseket ez alá az adó alá méltóztatik vonni, igen t. pénzügyminister ur. Ezek legtöbbjének nem is lesz könyvelése. Emiatt társulati adó analógiájára való jó a megadóztatás következetesen alig lesz keresztülvihető. Itt csak összehasonlitó, külső ismérvek utján lehet majd az adóalapo't megtalálni ugy, mint a legtöbb általános kereseti adónál. Igen-igen gyakori eset, hogy pl. két piaci árus összeáll a csarnokban. Ezek nem fognak könyvelést vezetni, ezeknél csakis informálódás utján lehet az adóalapot megtalálni. Ez annyi bajt, olyan súlyos munkát fog a pénzügy igazgatóságokra hárítani, hogy ezekkel alig fognak tudni megküzdeni, legfőképen pedig el fogják hanyagolni a tulajdonképeni társulati adó alá eső intézményeket, úgyhogy szeptember hó 7-én, csütörtökön. a mit a kincstár nyer a réven, azt el fogja veszteni a vámon. De különben közgazdasági szempontból sem tudom ezt helyeselni. Nem is azt emelem ki, hogy mi lesz akkor, ha van valakinek elhelyezni való egy kis tőkéje, hanem azt, hogyha pl. egy zseniális kézműiparosnak — egyelőre — tőkére van szüksége és talál egy olyan embert, aki vele társul, ezt már ezzel a súlyos adóval adóztatják meg. Ez ugy sem tudja felvenni a versenyt az egyéni cégekkel, mert nem tudja azt a magas társulati adót áthárítani ugy, mint a nagy társulatok, intézmények, mert azoknak vannak vállalataik, nagy vállalkozásaik, amelyek utján többé-kevésbbé át tudják hárítani adójukat. A társulati adónál fel kell még említeni a jogorvoslat tekintetében azt a speciális esetet, hogy a pénzügyigazgatóság által kivetett adó ellen fellebbezéssel a pénzügyigazgatósághoz kell fordulni. Csak annyi megszorítás van ebben a törvényben, hogy más referensnek kell adni, mint aki kivetette az adót. Ez hibája a jogorvoslatnak. En nem vagyok szószólója a társulatoknak, de igazságosnak kell lenni velük szemben is. Ezt korrigálni kell, mert hiszen tulajdonképen ugyanaz a szerv határoz a maga kivetett adója felett. Hiszen tudjuk, hogy az állam életben mindig a főnök, a pénzügyigazgató dönt ; a jogorvoslat tekintetében a társulatokat nem lehet kiszolgáltatni annak, hogy egy és ugyanazon ember döntsön jogtalannak vélt adójuk kivetésének kérdésében. A jogorvoslatok általában különlegesek: igy van ez pl. a házadónál. A házadó, mint egyszerű adó ellen, a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezni ; a fényűzési lakásadó ügyében pedig már a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához. Az indokolás az, hogy az adóügyi bizottság összetételénél fogva nem alkalmas arra, hogy a házadóügyekben döntsön, miután itt speciális szakismeretekre, speciális jogismeretekre van szükség. Tehát épen képzettségénél, készültségénél fogva tulajdonképen a pénzügyigazgatóság előadója, a pénzügyigazgató vagy helyettese uralja a helyzetet és az történik, amit ő akar. Ennek ikertestvérét, a fényűzési lakásadót már odaadják a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságának, azon az alapon, hogy ott a fellebbezés inkább ténykérdések megállapítására és nem jogi kérdések eldöntésére szorítkozik. Nem akarom untatni a t. Nemzetgyűlést annak fejtegetésével, mennyiben különbözik a ténykérdés és a jogi kérdés megállapítása és milyen nüanszok állíthatók fel ebben a tekintetben. Semmi esetre sem állíthatók fel olyan lényeges eltérések és különbségek, amelyek indokolttá tennék, hogy ez a két ikertestvér adó felebbezési fórum tekintetében elválaszttassák egymástól. Ezzel be is fejeztem vázlatos bírálatomat