Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

À nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi szeptember hó 7-én, csütörtökön. Î05 szakkal lehetett oda bevonni. Ami tetszetős van ebben a törvényjavaslatban, az az indokolásban rejtőzik, amely szerint az igen t. pénzügyminis­ter urnák a főcélja az volt, hogy kivetkőztesse ezeket az adónemeket a hozadéki jellegükből és közelebb hozza a jövedelemadóhoz, hogy a tény­leges jövedelem legyen megadóztatva. Ezt azon­ban egyáltalában nem viszi keresztül, amit a leg­jobban az bizonyít, hogy ez az adónem a lét­minimumot és a progresszivitást egyáltalában nem ismeri. Sőt még ott is, ahol mint külön adónem szerepel, — hiszen most is az — de ahol nem volt igy besorozna és begobozva egy általános fogalom alá, sőt mondom, még ott is, ahol a progresszivitás és a létminimum megvolt, azt ehhez ,az adónemhez való besorolással el­vesztette. Értem itt a járadék- és a tőkekamat­adót, melynél megvolt a létminimum és a pro­gresszivitás. Aztán a negyedik kereseti osztály alá tar­tozó adóalanyoknál sem viszi keresztül azt a szo­ros progresszivitást, amely azelőtt megvolt a ne­gyedik osztályú kereseti adónál. Ugy hogy ezt inkább eltávolították a tulajdonképeni jövedelem­adótól, nemhogy ahhoz közelebb hozták volna. Ami most már a házadót illeti, ez az adó a legterhesebb adó. Ezt még a szociáldemokraták is elismerik. Gaal Gaston: Mert van házuk! (Derültség.) Strausz István : A ház vagyon a háború alatt is a legtöbb áldozatot hozta a szociális konszoli­dáció érdekében, a legjobban meg volt a ház haszonkihasználása szorítva. Ugy is állítja be ezt az adót az egységesítés köpönyege alatt — hogy ugy fejezzem ki magamat — az igen t. pénz­ügyminister ur, hogy ezt az adót leszállította. Egy példát hoz fel erre vonatkozólag az indoko­lásban, amelyben kimutatja, hogy eddig 14% volt ez az adó, s most 20%, de ez a 20% keve­sebb, mint volt a 14%... Gaal Gaston : Mert ez 21 ! (Derültség.) Strausz István : ... mert elengedte a beteg­ápolási és az általános jövedelmi adót. De el­felejtette mint tényezőt beállitani oda a példát kigondoló, — pedig ezt nagyon jól tudhatta — hogy a régi törvények szerint a tartozásokat, a terheket, le lehetett vonni, nevezetesen a kamat­terheknek 10%-át, ami 16.8% volt; most pedig jelentékeny emelés történt, ami a fővárosban leg­alább 5%-ot tesz ki Ez ennél a horribilis adó­nál igen nagy adótöbbletet jelent. Propper Sándor : Ez a kunszt.- leszállítani látszat szerint, s mégis több legyen ! Strausz István: A házadóknál még egy különös felemlítendő körülmény van. Minden adónemnél a tiszta hozadékot adóztatják meg, itt pedig a nyers hozadékot ; a rezsiköltségek itt nem vonatnak le, ez mutatja azt, hogy milyen terhes ez az adónem most is s hogy milyen terhes marad ezután is. Igaz ugyan, hogy csak helyhatósági pótlékok járnak utána. Végeztem volna is a házadóval. Csak ko­difikátori munka szempontjából mutatok rá egyes dolgokra. Rámutatok mindjárt az 1. §-ra. Először is elolvasom az 1. §-t, mert ez igen jellemző. Az 1. § igy szól (olvassa): »Házadó alá tartoznak a lakóházak és más állandó jellegű épületek, ha falazatuk a földben vagy a földön nyugszik.« A lakházról tehát elismeri, hogy az is állandó jellegű épület, csakhogy az egészen más, mint más állandó jellegű épület, amelyről csak azt tudjuk, hogy csak akkor tartozik házadó alá, ha falazata a földben vagy a földön nyugszik. B. Podmaniczky Endre: Nem a levegőben? (Derültség.) Strausz István : Természetesen ebből az következik, hogy a lakóház is más állandó jel­legű épület, ha a falazata nem a földben, sőt nem is a földön nyugszik, s akkor ez máshova fog tartozni? Ez valószínűleg a légvárak közé fog tartozni. (Derültség.) Még jellemzőbb példáját adja a fogalma­zásnak, amely bizonyosan jogászok, technikusok és pénzügyi tisztviselők munkája a 2. §, amely ekként szól. (Olvassa): »Nem esnek hazadó alá... a vizén úszó, de állandóan a parthoz kötött építmények.« Ezeket, valamint az ezek­hez hasonló épületeket azért kellett kivenni — mondja — a házadó alól, mert sokan azt hitték volna, hogy a vizén úszó épületeknek a falazata a földben van, mert egy olyan épület­ről, amely állandóan a parthoz van kötve és mégis úszik, sok mindent fel lehet tételezni. (Derültség.) Ezt én csak a kodifikáció jellemzésére hoz­tam fel. Magam is hivatalnok ember voltam s tudom, hogy készülnek az ily szövegezések. A velőkig kiadták minden erejüket, ugylátszik, hogy mind jogi, mind műszaki, mind pedig pénzügyi szempontból körülírják a mentességi alapját. Sokkal jobb lett volna, ha a kondifi­kátori munka nagyobb figyelmet fordít arra, hogy a vagyonadótárgy-mentességek és az ideig­lenes adómentességek nem vonhatók egy meg­ítélés alá. Ha valamelyik ház vagy építmény nem adóköteles, az más, mintha az adóköteles ugyan, de adómentes. Ez olyan messzemenő tévedés, amelynek súlyos konzekvenciája lehet az adóztatás szem­pontjából, amelyre majd a részleteknél leszek bátor visszatérni. Szinte külön közigazgatási bíróságot kell majd az itt felmerülő esetek pa­naszosainak felülvizsgálására szervezni. Ez az uj házadó azért is terhesebb, mint a régi házadó volt, mert az ideiglenes házadó­mentesség köre sokkal szűkebbre szorult. Haller István igen t. képviselőtársam már rámutatott arra, hogy a gyári munkásság és a tanoncok otthonai sincsenek mentesítve a házadó alól. Nem mentesiti továbbá a törvényjavaslat, illető­leg bevonja az adókötelezettség alá tartozó épületek közé a kolduló szerzetek és a beteg­ápoló rendek házait, amelyek eddig adóménte­25*

Next

/
Oldalképek
Tartalom