Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

104 A nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi szeptember hó 7-én, csütörtökön. megállapítással él a törvény, elfelejti azt, hogy azóta száz és száz más ujabb vállalkozás létesült. Mit szóljunk pl. egy gőzmalomhoz, vagy mi van a gyárakkal és a nagykereskedővel, hogyan vetik ki azokra az aciOu ? Gsak épen erre a hármas szakmára vonatkozik ez ? Hiszen ki fogjuk tudni vetni az adót és nem lesz baj az adók kibányászásának szempontjából. Mindezt csupán kodifikátcri szempontból említem fel, hogy nem lett volna szabad ezeket a furcsaságokat bentfelejteni, illetve átvenni a régi törvényekből. Ha én e törvényjavaslatok egyszerűsítési célzatát bírálom, akkor külön kell foglalkoznom a tulaj donképeni pótlékolá ssal. Azt látjuk, hogy az egyik állami adó, a másik községi adó, a harmadik törvényhatósági adó. Azt állapíthatjuk meg, hogy az egyik után állami pótadóu, községi, vármegyei pótadót, meg kamarai illetéket kell fizetni, a másik után semmit sem kell, vagy csak útadót, a harmadik után másképen kell kivetni az állami adót és másképen kell •— mint a földadónál — a helyhatósági adót. Ebből szerettem, volna egy skálát kinyomatni, ugy, amint azt Ulain Ferenc igen t. képviselőtársam tette, de hiszen, ha lett volna is időm, hogy elkészítsem, de nem, volt hozzá megfelelő pénzem. Az ő skálája is igen érdekes, azt hiszem meg fogja kapni rá az igen t. pénzügyminister úrtól a megfelelő választ. En azcnban kénytelen voltam skála nélkül foglalkozni ezekkel. Csak röviden és külön-külön foglalkozom még a négy adójavaslattal, elsősorban a földadóval. Annak alapjára : a kataszterre nézve most már igazán nem bocsátkozhatom mélyebb bírálatba (Felkiáltások jobbfelől: Helyes!), mert azt olyan mély kritikával tárgyalták a túlsó oldalon, hegy ha azt én még tovább mélyíteni akarnám., akkor csakugyan azt mondhatnák rólam, hogy nem vagyok eléggé tárgyilagos. Csakhogy én azt a konzekvenciát vonom, le az ő álláspontjukból, hogy én nem szavazom meg az adójavaslatot, az egységes pártiak azonban minden éles kritikájuk ellenére — hangsúlyozom — az adójavaslatot megszavazzák. (Mozgás jobbfelől.) Én ennek az uj adóztatásnak a legnagyobb hibáját abban látom, hogy az állam nem tudja, hogy mit követel és az adóalanyok nem tudják, hogy tulaj donképen mivel tartoznak. Tizenkétszer fog változni egy évben az adó. Scitovszky Béla: Négyszer! Strausz István ; T. i. a befizetés nagysága szerint változik. Propper Sándor ; Csak négyszer fog változni, mert már lealkudták négyre ! Gaal Gaston : Hároméves skála : háromszor négy tizenkettő ! Strausz István : Én nem akarom ehhez hozzátenni, hogy a pártban történt belső alkudozások folytán miféle változásokat várhatunk e törvényjavaslaton. Propper Sándor: Nyugodt lehet, sokat lealkudtak ! Strausz István : De ha a befizetés szerint változik az adó nagysága, ez roppant hiba, mert az ellenőrzést teljesen lehetetlenné teszi. Ha a befizetés nagysága szerint változik, akkor teljesen a végrehajtó közegek belátására van bizva a kiszámítása és megállapítása ; de ők is emberek, tévedhetnek. Ha pedig én azt akarom ismerni, hogy mi a pénzügyministernek, illetve az államnak követelése a birtokosokkal szemben, akkor nekem egy valóságos egyénenkénti leszámolást kell végeznem évenkint a községnél, minden egyes községnél és városnál, hogy megkapjam, mi az adókulcs, mi az én követelésem, és hogy ellenőrizni tudjam : ehhez pedig legalább annyi munkaerő kell, mint amennyi az egész Nagy-Magyarországon az összes adók kivetéséhez és behajtásához szükséges volt. A buzavaluta értékének, árának megállapítása tekintetében is igen nagy aggályaim vannak, és pedig alkotmányjogi szempontból. Az igen t. pénzügyminister ur, aki igen jó iskolát járt, érezte akkor, amikor az első törvényjavaslatot benyújtotta, hogy ezt az árt csak ő állapithatja meg. Alkudozások, felszólalások folytán — és nem is számoltak • azzal, hogy ez milyen következményekkel jár — egy bizottságra, egy tanácsra bízták. Ez volt a legfontosabb része az adó javaslatoknak, hogy t. i. ki fogja azt megállapítani és illetőleg, hogy azt parlamentáris felelősséggel biró egyén : miniszter állapítsa meg. Kivették azonban a minister kezéből és átadták a Pénzügyi Tanácsnak. Általában most az a ministeri felelősséget levezető rendszer fejlődik ki, hogy mindent tanácsokra, bizottságokra biznak rá. Propper Sándor : Tanácsrendszer S (Derültség.) Strausz István : A pénzügyminister ur ettől elzárkózni kívánt és maga vállalta érte a felelősséget. Ez volt az egyedüli helyes alkotmányos felfogás. Roppant komplikált a földadónál az, hogy a helyhatósági adók más alapon vettetnek ki, mint maga a földadó. Hogy miképen fog ez keresztülvitetni, azt én igazán elképzelni sem tudom. Nekem az a véleményem, hogy ez nem fog végrehajtatni és hogyha meg is indul a végrehajtás, ennek a törvénynek a végrehajtása, — hogy ugy fejezzem ki magamat — a saját lábában fog elbotlani és elbukni. Propper Sándor : Egynéhány pénzügyminister is belebukik, az biztos ! Nánássy Andor : Ne féljen attól ! Gaal Gaston : Nánássy kihúzza ! (Derültség.) Kállay Tibor pénzügyminister: Végrehajtom én magam is ! Strausz István : Ami már most az általános kereseti adót illeti, ennek az a baja, ami Dicsőszentmártonnak. Dicsőszentmártonnak t. i. az a baja, hogy sem nem dicső, sem nem szent, sem nem Márton, hanem csak Marci. (Elénk derültség.) Ez a kereseti adó nem általános, mert nem öleli fel az összes kereseti foglalkozásokat, de nem is kereseti, mert olyan adóalanyok is vonatnak a körébe, amelyeket csak erő-