Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-47
À nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi szeptember hó 7-én, csütörtökön, Í93 latokat, megállapíthatom, hogy az indokolás elvi álláspontja, mely egyforma mind a három javaslatban, hogy t. i. az egyenesadókat egységesítették, csak elv maradt, mert a rendelkezésekben nem . vitetett következetesen keresztül, úgyhogy ezen törvényjavaslatok után az adók adminisztrációja és a judikatura, a jogorvoslat, még sokkal bonyolultabb lesz, mint eddig volt. így például téves a törvényjavaslat indokolásának az a megállapítása, hogy »az általános kereseti adók sokkal egyszerűbbek lettek, mert a sok adó egy egységes adóba gyömöszöltetett be, és igy kezelésük egyszerűbbé vált.« Csak arra utalok, hogy a II., III. és IV. oszt. kereseti adó tényleg az általános kereseti adó alá kerültek, de önállóságuk kategória szempontjából is teljesen megmaradt. Megmaradtak továbbra is az adóalanyok, ugyanazok az egyének fizetik ugyanazokat az adókat, ugyanazon jövedelemforrások után, ugyanabból a nézőpontból tekintve az adózás kötelezettségét. A kategória szempontjából közömbös, hogy a fizetett adót minek nevezem, el. A járadék utáni adót is idesorozták, ugy emlékszem, a tőkekamatadót is, de ez azért megtartotta a maga régi jellegét. Hiszen csak arra utalok, hogy a szolgálati viszonyból eredő jövedelmekre kivetett adóknak kulcsa, a kivetés módja, a lerovása teljesen különböző az általános kereseti adó alá sorozott többi adózókétól, a kereskedőkétől és az iparosokétól stb. Azáltal, hogy az általános kereseti adóba különböző adótárgyak vonattak össze, az adózás még* komplikáltabbá, még szövevényesebbé vált, mint eddig volt. Hogy csak egy másik példát hozzak fel, az a gyógyszertártulajdonos, aki bérbe adta gyógyszertárát, eddig járadékadót fizetett, a bérbevevő pedig III. osztályú kereseti adó alá tartozott. Most mind a ketten fognak fizetni általános kereseti adót. Szembeszökő anomália az, hogy a vállalkozó és alkalmazottja, az iparos, a kereskedő, valamint a járadékélvező egy és ugyanazt az adót fizeti. Azért ez külön-külön adó az adminisztrálás szempontjából, pedig az egységesítésnek célja épen az volt, hogy ezt a komplikált, szövevényes adórendszerünket legalább némileg megnyirbálja. Az adójavaslatok azt mondják, sőt maga a pénzügyi bizottság igen t. előadója is aláhuzottan kiemelte, hogy a házadórendszert egységesitik, illetőleg ebben a tekintetben egységes adórendszer lesz. Ezt az egységesítést abban látja, hogy a házosztályadó mintha megszűnt volna. A házosztályadó sem a tudomány, sem a gyakorlat szempontjából sohasem volt önálló adó. Azokban a községekben, ahol felerészben nem voltak bérbeadva a lakások, bizonyos expedienshez, bizonyos módozatokhoz kellett fordulni, hogy ki tudjuk puhatolni és megállapítani a ház haszonértékét. Ezért a lakrészek száma volt az a bizonyos kulcs, amelynek alapján a házadó megállapittatott. Ezért az egységes házadóban a házbéradóval együtt meg volt állapítva az a skála, az a fokozat, amelynek mértékében az illető hatóság az adót kivetheti. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — IV. KÖTET. Ez megmaradt továbbra is. Ott, ahol a lakások túlnyomó részben nincsenek bérbe adva, továbbra is külön szabályokat állapit meg ez a törvényjavaslat és azoknak végrehajtását magára a pénzügyminister úrra bizza. De ezen a téren rosszabbodás állott be, mert azelőtt a kulcs megállapítása külön törvényben volt szabályozva, ma pedig a törvény hatásköréből a végrehajtó hatalom kezébe került ez a megállapítás, sőt annyiban még súlyosabbá vált a helyzet az adózás szempontjából, hogy csakis az első, az 1923. évre vonatkozólag foglaltatik benne korlát a tekintetben, hogy èz az adó nem lehet nagyobb, mint a házosztályadónak legmagasabb percentje, 10%-a. Gaal Gaston : Tízszerese ! Strausz István : Igen, a tízszerese. Ennél nagyobb nem lehet. De meg kell még ennél a kérdésnél állanom. Ez a törvényjavaslat nemcsak hogy nem apasztotta az adónemeket, hanem egyenesen uj adónemeket, illetve háznemeket állapított meg. Itt van a lakásfényüzési adó, amely egészen különálló adó, azután a kincstári házhaszonrészesedési adó, sőt ez a kettő bizonyos tekintetben fogyasztási adó jellegével bir, mert hiszen mind a kettő áthárítható. E tekintetben tehát — nem a mértéket nézem — rosszabbodott a helyzet, bonyolultabbá vált az adminisztráció. Áttérek most a társulati adókra. Itt hasonló* képen azt tapasztaljuk, hogy egy adónem helyett három adónem van. Ott van a társulati a dó pótlék és ott van még egy névtelen adó, t. i. az, amelyet az igazgatóság és a felügyelőbizottság javadalmaZEISS/ után keli fizetni. Ami ezen a téren a kereseti adókat illeti, nagyon dicséretreméltó módon emeli ki az indokolás, hogy az elavult III. osztályú kereseti adót meg kell szüntetni, még pedig azokkal a bizonyos, hogy enyhén fejezzem ki magamat, szépséghibáival együtt, amelyek kodifikátori munkáinkban szerepeltek és amiket a törvények nemcsak a tudomány, hanem a gyakorlat szempontjából is már régen elvetettek. Ezek az u. n. minimális tételek. Szigorúan elitéli az indokolás, hogy emberöltő utáni korban hogyan lehetett minimális tételekkel dolgozni. Ezek a minimális tételek továbbra is megmaradnak. Mik ezek a minimális tételek ? A törvényjavaslat három foglalkozást emel ki, amelyek, azt hiszem, 80 év előtt nálunk már más törvényekben is szerepeltek. Kiemeli a mészárosokat, a bérkocsisokat és a teherszállitóhajókat. Hogy ezekre az adót kivetni lehessen, tudni kell, hogy a bérkocsisnak hány lova van, a mészáros hány marhát vág, a teherszállító hajózásnál pedig, hogy a hajónak hány tonna a hordképessége. Ezzel szemben azonban az általános kereseti adó javaslat indokolása kiemeli, hogy az egyik főszempont ennél az adónemnél az, hogy a külsőségekhez tapadó ismérveket, amelyeknek alapján az adót megállapították, lehetőleg egészen meg kell szüntetni, hogy az adó a valóságos jövedelem alapjára helyeztessék. De amikor ezzel a 25
