Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

À nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi lezettséget is eltörölte a törvény, és pedig eltörölte — ka jól emlékszem — valamelyik külföldi alkotmányra való hivatkozással. Sehol ilyen pénzügytuinisteri hatásköri megállapítások nincsenek, mert ily jogot a pénzügyministernek nem is adhat az alkotmány. Mert ez alkotmányjogi kérdés és az országnak nagy horderejű kérdése. Ezért a tárgyalt pénzügyministeri külön hatáskört megalapító törvényt törvénytárunkból ki kell emelni, rövid időn belül hatályon kivül kell helyezni. S amikor ezt tesszük, akkor a legfőbb állami számvevőszék tisztviselői karának státusát is törvénybe kell iktatnunk, hogy ott mindenki visszakapja azt a függetlenséget, amelyet annak idején az alkotmányjogi törvény, a számvevőszék hatásköréről szóló törvény rezonszerüleg kivánt biztosítani. Igenis, ezt a státust külön törvénybe kell iktatni, amire nézve, ugy tudom., a kormány már javaslatot is kapott. Szabó József : A Ház elég türelmes, a tömegek nem zúgolódnak. (Derültség, Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. StrailSZ István : Igen t. Nemzetgyűlés ! (Zaj.) Az előttem felszólaló Prónay t. képviselőtársam kritikájával való eszmetársulás folytán azt is ki kell jelentenem, hogy a pénzügyminister úrral abban sem értek egyet, hogy ezeket a törvényjavaslatokat, különösen a feldadótörvényjavaslatot visszaható erővel lehetne felruházni. En — mint mondtam — nem megyek olyan messze, hogy költségvetést kívánnék mcst ezen törvényjavaslatokkal kapcsolatban, hanem csak zárszámadást kívánok. Természetszerű is, hogy csak zárszámadások alapján lehet döntő érvekkel megbírálni az a dó javaslatokat. A pénzügyminister urnák az a felfogása, hogy visszaható erővel ruházható fel a földadójavaslat, s amennyiben az törvényerőre emelkedik, annak alapján rögtön ki is fogja vetni és be is fogja szedni a magasabb földadót, az alkotmányjogi törvényekbe ütközik. Hivatkoztam már azokra a törvényekre, amelyek ennek a lehetőségét kizárják. Ezt az adót és minden más adót kivetni és beszedni elvi rendelkezésű törvény alapján csak akkor lehet, ha annak számszerű eredményeit a költségvetésbe felveszik s ugyanott megjelölik •— amint ezt báró Prónay t. képviselőtársam beszédére való utalással kifejtettem — azokat a célokat és feladatokat, amelyekre a nagyobb adóbevételeket fordítani kívánja a kormány. A jóvátétel kérdésében sem vagyok egy véleményen a t. pénzügyminister úrral, de nem, vagyok egy véleményen az eddigi felszólalókkal sem. Én nem féltem az adójavaslatok alapján elért többbevételeket az entente-hatalmaktól, nem félek attól, hogy ezekre rá fogja tenni a kezét. Nagyon jól tudja az entente, hogy neki itt nincs keresnivalója, jobban ismeri ő a mi viszonyainkat, mint talán mi magunk, ismeri talán még a számadásokat is, Csak a magyar közvélemény nem tud szabasséptembèr hó 7-én, csütörfÖhon. 1Ö1 dúlni a lidércnyomás alól, csak a felett lebeg ez a Damokles-kard, nem. tudja, mi lesz a jóvátétellel. A pénzügyminister ur erős akaratú, de nem ilyen az egész kormány külpolitikája. Méltóztassék nyomást gyakorolni a kormány tagjaira, hogy lépjenek fel erélyesenés provokálják a döntést a jóvátétel kérdésében, mert ez életkérdés a termelés, a teljes jogrend és minden irányú konszolidáció szempontjából. Nem, akarom, most kritika tárgyává tenni azt a külföldi politikát, amely titokban folyik, amelyről ez a nemzetgyűlés semmit sem tud, de az adójavaslatokhoz tartozik annak felemlítése, hogy ugy kéz alatt annak a bizonyos marhaállománynak egy részét, amelynek kiszolgáltatását az ententeállamok tőlünk követelték, — mint hallom, — már kiadták. Nem akarok én ebből olyan precedensre következtetni, mintha ezek az adók is erre a célra szolgálnának, hiszen nekünk magunknak sincs annyi adónk, amennyivel szükségletünket fedezhetjük. Más kérdés a birtokreform. Ez is szoros összefüggésben van az adópolitikával, főképen a földadójavaslattal. Ma még nem tudjuk, hogyan fognak itt a birtokok megoszlani, tagozódni, hogy miféle birtoktipusok fognak kialakulni. Most jövünk egy földadóval, amelyet a mai állapotokra építünk fel. A nép, a nincstelen, nem jogtalanul éhes a földre és most a földadójavaslatban azt sejti, mintha el akarnák odázni a földreform végrehajtását. Igaz ugyan, hogy közbevetőleg a t. földmivelésügyi minister ur megnyugtatni kívánta a közvéleményt, kijelentéseket tett, de a kijelentéseknek már olyan özönét hallottuk és hallotta az egész közvélemény, az érdekelt nép, hogy annál inkább nem bizik bennük, minél inkább megismétlik. A közvélemény a tényleges végrehajtást várja, ami égetően szükséges a nyugalom, a béke, a termelés és az adózás szempontjából. A földreformnak tehát feltétlenül meg kellett volna előznie a földadó javaslatot, hogy teljes megnyugvás legyen. A pénzügyminister ur az adójavaslatokat csak három évre tervezi. Ebben is véleménykülönbség van köztünk, mert én ezt külföldi kölcsönünk szempontjából nem tudom helyeselni. Azt hiszik rólunk, hogy már nincs adóalapunk, hogy a végsőn állunk és most hozzáfogtunk az adóuzsorához, egy kísérlethez, mert már nincs itt adófizetési készség, kísérletezünk. Nagyon jól tudjuk, hogy az adórendszertől igen sok függ nemcsak a külföldi kölcsönök adása, hanem szoliditása tekintetében is. Amikor tehát egy hozadéki adót, úgyszólván a legkiadósabb adót, egy reformjavaslat keretében időhöz kötünk, ez azt a feltevést támaszthatja a külföldben, hogy nem vagyunk hitelképesek. Én még a királykérdést is belehozom a témába. A királykérdés megoldása nélkül megnyugtató adórendszert, melynek végrehajtását a nép készséggel fogadja, elérni nem lehet. Ép ugy vagyunk az adókkal, mint a hadsereggel. A nép vár valamit, és ha az adókészséget valami háttérbe szorítja, ez elsősorban a királykérdés, A nép nem tudja, mi lesz, az, nagyon helyesen, mindenét ahhoz köti,