Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

A nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi szeptember hó 7-én, csütörtökön. 185 Ezzel végeztem is a földadóval. At akarok térni egész röviden a házadóra, a kereseti adóra és a társulati adóra is. Objektíve, igazságosan Ítélve a dolgot, nézetem szerint a mai viszonyok között az összes adójavaslatok közül legsúlyosabb adó a házadó. Súlyos azért, mert a házbérek maximálva vannak s azért, mert nem a tiszta jövedelem után vetik ki az adót, hanem a bruttó házbér után, tehát ott, ahol esetleg nagyon sokszor előfordul, hogy nincs is jövedelem, legyen az akár Budapesten, vagy a vidéken bárhol, nézetem szerint a 24—20—16%-os adókulcs igen súlyos. És ha igazságos akarok lenni, kénytelen vagyok megállapítani, hogy igenis, az összes adójavaslatok között a legsúlyosabb a házadó javaslat. A házadóval kapcsolatosan rá akarok itt térni a nézetem szerint elhibázott lakáspolitikára. A jelenlegi törvény alapján a házadónak eredménye Budapesten körülbelül 1 milliárd száz millió korona lesz. A lakások maximálása révén az állam természetesen néhány száz millió korona adóbevételtől elesik. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Sokan azt mondják, hogy Budapesten lakásínség van. En a tételt igy nem fogadom el. En azt állítom, hogy egyrészt Budapesten lakásínség van, másrészt pedig Budapesten lakásfényüzés van. Természetes is, hogy bizonyos fokú lakásfényüzést fejtenek ki, mert általános tétel az, hogy minél olcsóbb egy cikk, annál nagyobb utána a kereslet. Nincs ma Budapesten olyan olcsó cikk, mint a lakás, minthogy megvan maximálva. Nincs Budapesten semmi, amiért olyan kevés bért kell fizetni, ami olyan kevésbe kerülne, mint a lakás. A statisztika bizonyítja ezt és különösen Németországban áll ez a tétel, mert ott a háború előtt a lakásbér mindenkinél a jövedelem 20%-a volt. A mai viszonyok között átlagban a jövedelmének fél százalékát, legfeljebb egy százalékát költi mindenki lakbérre. Természetes, hogy ilyen viszonyok között bármilyen nyomorult, állapotban legyen is yalaki, vagy bármilyen kevés legyen a jövedelme, nem fogja magát össezhuzni, mert egy 7000 koronás lakásért kevesebbet fizet, mint egész évben a villamosért. Természetesen már egymagában véve ez a tény lakásfényüzést eredményez. Én a lakásínség megoldását nem annyira a lakásépítési akció forszirozásában látóin, amely nem fog addig eredményre vezetni, mig a házakat rentábilissá nem teszik, hanem abban látom, hogy bizonyos fokig korlátozzuk a fényűző lakásoknak igénybevételét. Es itt bármily távol állunk egymástól, kénytelen vagyok igazat adni Batitz képviselő urnák, aki szóvá tette ezt a a dolgot; igenis merem állítani azt, hogy bármilyen magas társadalmi állású ember is legyen valaki, a mai nyomorúságos viszonyok között ötszobás lakás elegendő a részére. Fábián Béla : Hát a családtagok számát nem veszi figyelembe? NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — IV. KÖTET. B. Prónay György : Bocsánatot kérek, nekem ugyannyi érzékem van a lakásínség iránt, mint a képviselő urnák. (Zaj.) Fábián Béla : Nem arról van szó. B. Prónay György : Igenis merem állítani, hogy a mai viszonyok között, amikor vaggonlakók vannak, mindenki örülhet annak, ha ötszobás lakása van. Fábián Béla : Vegvük igénybe a palotákat ! (Zaj a jobboldalon.) En magamnak elfogadom, mert nekem csak két szobám van. Elnök : Csendet kérek ! Fábián képviselő ur, ne méltóztassék folyton közbeszólni. B. Prónay György: Ha igazságos akarok lenni, ki kell jelentenem azt, hogy az öt szobán felüli lakásoknak bérét szabaddá kellene tenni. Ez az egyedüli mód arra, hogy ne legyenek olyan esetek, mint amilyenek eddig voltak, hogy tetők szakadnak be és beáznak a házak, mert a háztulajdonos a ház tőkéjéből él és nem reperáltathat semmit. Ez lenne az első lépés arra, hogy itt is áttérjünk a szabadforgalomra. Elismerem azt, hogy nem lehet az összes lakásokat felszabadítani, mert hiszen ez szociális felfordulást eredményezne. De arra igenis lehetne módot találni, hogy az öt szobán felüli lakások bérét szabaddá tegyük. Ez által elérnők azt az eredményt, hogy nagyon sokan, akik most 7—8—10 szobás lakásban laknak, összehúznák magukat. Addig, amig nem érzi a szükségét valaki annak, hogy összehúzza magát, mert nem jelent számára nagy kiadást a 7—8000 koronás lakbér, hiába csinálunk lakáspolitikát. A tényleges állapot a következő : 1910-ben 5*2 lélekre esett egy lakás és 2 8 lélekre esett egy szoba. 1920-ban pedig, tekintve azt, hogy azóta építkezések történtek, 4'3 lélekre esett egy lakás és 2'3 lélekre egy szoba. Ezáltal bebizonyítottam, hogy itt, igenis, eltolódás van, egyrészt lakásínség, de más oldalról lakásfényüzés. Budapesten aránylag több lakás áll rendelkezésre, mint amennyi 1920-ban rendelkezésre állott. A lakosság száma valamivel emelkedett, csak 40—50.000-rel. Ha tekintetve vesszük, hogy 1920 óta építkezések történtek, akkor ez a megállapításom helyes. A kereseti adóra vonatkozólag őszintén bevallom, hogy itt vannak a legnagyobb aggályaim. Ezt csak azért szavazom meg, mert a pénzügyminister ur kilátásba helyezte a községi háztartásokra vonatkozó törvényjavaslat benyújtását. Nem akarok részletekbe belemenni, csak két szempontból kívánom a kérdést szóvá tenni. Ha a községi háztartásokról szóló törvényjavaslatban nem elimináljuk a város és a falu közötti különbséget, akkor ez aránytalanságot idézhetne elő. A kereseti adót a pénzügyminister ur átengedi a községeknek és a városoknak. Ott, ahol sok kereset van, a kereseti adó sok lesz, de a falvakban, ahol kevés a kereset, a kereseti adó minimális lesz. Minthogy ezzel szemben 24