Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.
Ülésnapok - 1922-47
186 A nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi szeptember hó 7-én, csütörtökön. terheket fog róni a pénzügyminister ur a községekre, természetes, hogy a községi pótadó emelkedni fog. Azonban az egyes községeken belül is nagy aránytalanságok lesznek. Csak azt akarom megemlíteni, hogy olyan község, ahol nagy haszonbérletek vannak, tekintve, hogy a haszonbérlő kereseti adót fog fizetni, a haszonbérletből eredő kereset megadóztatása folytán tetemes bevételre fog szert tenni a község és igy ott a községi pótadó igen kicsi lesz, vagy semmi. Tudok olyan esetet, hogy egy kis községben 28.000 hold van bérbeadva és a kereseti adó 0*5 vagy legfeljebb l°/o-ot tesz ki. Ezzel szemben a szomszéd községben, ahol nincsen ilyen haszonbérlet, minden iparos és kereskedő 10 %-ot fizet és még községi pótadót. Ezt a törvényjavaslatot tehát abban a reményben fogadom el, hogy ezek az aránytalanságok megszüntethetők lesznek és elfogadom azért, mert a pénzügyminister ur kilátásba helyezte, hogy a községi háztartásokban mutatkozó aránytalanságokat uj törvénnyel meg fogja szüntetni. De van egy másik aránytalanság is. A 46. § ugyanis arról intézkedik, hogy a munkaadó köteles levonni a munkabérekből a munkás adóját és beszolgáltatni annak a községnek, ahová az adófizető illetékes. Ez nagyon nehéz dolog, mert a kereseti adó az előző óv alapján lesz kivetve, és amikor a kivetés megtörténik, a cseléd már nincs is a munkaadónál, és a munkaadó esetleg nem is tudja, hol van. Nagy vállalatoknál, pl. Salgótarjánban vagy Weisz Manfrédnál, 7—8000 hetibéres munkás van, akik számos községből rekrutálódnak. Mindenüvé külön-külön szállítsák az adót? Ez roppant komplikált. Ha pedig arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ott fizetik az adót, ahol a vállalat van, ez megint aránytalanságot fog szülni, mert pl. Salgótarjánban a kereseti adó minimális lesz, ott a kereskedők keveset fognak fizetni, talán fél percentet, viszont a szomszéd községben nagyon sokat. Itt még egy körülményre vagyok bátor felhívni a nemzetgyűlés figyelmét, és ez az, hogy a t. pénzügyminister ur a kereseti adót együtt akarja kiróni a jövedelemadóval, a községet érdekeltetni akarja a kereseti adóban és igy reméli, hogy mivel az adókulcs alacsony, a tényleges Jövedelmet fogják kikutatni. Én elhiszem, hogy ha a mai viszonyok között csak egy-két százalékot kellene fizetni, akkor mindenki tisztességesen bevallaná a jövedelmét. De elfelejti a minister ur, hogy az 1—2—3%-os kereseti adó mellett lehetséges egy 30%-os jövedelmi adó, ennek folytán az, aki a kereseti adővallomását megcsinálja, félszemmel mindig a jövedelemadóra fog kacsintani. Merem állítani, hogy a kereseti adót becsületesen nem fogják bevallani és ebből megint aránytalanság lesz a városok javára. Egy kisközségben, ahol kevés szabadfoglalkozású ember van, az egyik adófizető tudja a másik jövedelmét és vagyoni viszonyait, ott tényleg ki fogják tudni mutatni a kereseti adó alapját, de nagyvárosban a legnehezebb feladat lesz a keresetet megfogni. Ismétlem, nekem nem a földadó és a házadó ellen vannak a legnagyobb aggályaim, hanem az igazság és az arányosság szempontjából a kereseti adó ellen. A pénzügyminister ur azonban kilátásba helyezte, hogy még az ősz folyamán a községi háztartásokról szóló javaslatot benyújtja és igy remélem, módot fogunk találni a fennálló aránytalanságok kiküszöbölésére; mivel pedig a kereseti adó csak 1923-tól kezdve lesz végrehajtva, ennélfogva ezt a javaslatot általánosságban elfogadom. A társulati adóra vonatkozólag egészen röviden akarom megjegyzéseimet megtenni. Látom azt az intenciót, hogy a t. pénzügyminister ur szakit azzal a politikával, mely a mérlegszerű jövedelmet adóztatja meg és komolyan hozzálát a munkához, hogy nemcsak a mérlegszerű, hanem az eltitkolt, latens jövedelmet is megadóztassa. A pénzügyminister urnák ezt az intencióját melegen honorálom. Hogy ez azután végrehajtható lesz-e, az egy dolgon múlik : azon, hogy a pénzügyigazgatőság meg fog-e tudni küzdeni a társulatok furfangjával, ravaszságával és adómoráljával. (Ugy van ! a jobboldalon.) Az intenció helyes, de hogy végrehajtható lesz-e, az más kérdés. Szuhányi Ferenc: Az eltitkolt könyveket kell megvizsgálni ! Fábián Béla : Joga van a könyveket megvizsgáltatni. Meskó Zoltán: Kettőt vezetnek! B. Prónay György : Tisztában vagyok azzal, hogy egyszeri intézkedéssel, kizárólag adóintézkedésekkel az állam pénzügyeit rendbehozni nem lehet. Magyarországon a közgazdasági viszonyok oly rendkívül ziláltak, hogy feltétlenül szükség van egészséges gazdasági ^politikára, melynek jelszava a többtermelés. Én ezt hangoztatom, ezt fogom hangoztatni mindig, de ugyanakkor hozzáteszem azt, hogy a legkönnyebb ezt hangoztatni, azonban végrehajtása a legnehezebb probléma. Aki ezt a problémát meg fogja oldani, az lesz Magyarország legnagyobb közgazdásza. (Ugy van! jobbfelől.) Rá akarok azonban mutatni más kérdésekre is. Az export- és importpolitikát is szóvá akarom tenni, mert amilyen fontosnak tartom ezeket az adójavaslatokat, ép oly fontosnak vélem a valuta szempontjából a helyes, egészséges exportés importpolitikát. A főelv csak az lehet : minél többet exportálni, minél kevesebbet — főleg luxuscikket — importálni. Nagyon helyeslem a pénzügyminister ur azon intézkedését, amellyel az importcikkeket megszükiti. Az, hogy a mai viszonyok között ide behoznak párisi selymet, angol nyakkendőt, angol cipőt, csipkét, parfömöt, a legnagyobb bűn. Valahányszor hallom elmondani, hogy ezt Parisból hoztam, én bennem felforr a vér, mert az illető öntudatlanul is, de
