Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

A nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi szeptember hó 7-én, csütörtökön. 181 győzni arról, hogy a földadó ennyire aránytalan. (Igás,! Ugy van!) Elismerem azt, hogy a kataszter alapján bizonyos igazságtalanságok lehetnek, de kénytelen vagyok megállapítani azt is, hogy nem olyan mértékben, mint ahogy itt ezt a kérdést beállítani akarták. Ezen igazságtalanságok eliminálására kétféle javaslattal, eszmével jöttek. Az egyik eszme a kataszter kijavítása, a másik eszme pedig a földértékadó. A kataszter rendszeres, teljes kijavítása a mai viszonyok között nem lehetséges, mert rengeteg pénzbe, időbe és adminisztrácionális költségbe kerül. Csak arról lehet gondoskodni, hogy ott, ahol kirivóak az igazságtalanságok, módot adjunk arra, hogy ezek az aránytalanságok és igazságtalanságok eliminálhatók legyenek. Épen ezért a magam részéről azon javaslathoz, amelyet a pénztigyminister ur őexcellenciája tett, hogy t. i. bizonyos esetekben nemcsak az 1000 holdon felüli birtokosoknak, hanem a kisbirtokosoknak is megadassák a jog, hogy amennyiben aránytalanságot vélnek, kérhessék ezen aránytalanság megszüntetését, hozzájárul. Ezt a javaslatot melegen üdvözlöm, s azt hiszem, hogy tekintetbe véve az állam és a pénzügyi kormányzat rendkívül súlyos helyzetét, a mai viszonyok között egyelőre ennél messzebbre nem mehetünk, nem követelhetjük azt, hogy tessék egészen uj katasztert felállítani. A másik kérdés, amely itt felmerült, a földértékadó kérdése. A földértékadóvai szemben nekem nagyon súlyos kifogásaim és aggályaim vannak. Nemcsak azért, mert — amint sokan mondták — az értelmesebb, szorgalmasabb gazdát jobban sújtja, de főleg azért, mert abból az általános nemzetgazdasági elvből, tételből és igazságból indulok ki, hogy a forgalmi értékből nem lehet következtetést vonni a hozadéki értékre, illetve, ha lehet is némelykor, de nem mindig. Nagyon csodálom, hogy vannak itt olyan képviselőtársaim, akik mielőtt felszólaltak, még jóformán nem is tudták, hogy mi a földértékadó. Rassay Károly: Ki az? B. Prónay György : En tudom, hogy ez kire vonatkozik s az illető is fogja tudni. S ezek előállanak itt hat nap múlva és ugy szerepelnek, mint a földértékadó messiásai. Mentek leckét, venni és itt felléptek mint professzorok. En a földértékadót a mai viszonyok között a legveszedelmesebb dolognak tartom, mert a föld magas forgalmi értékét meg fogja tudni fizetni a budapesti siber, a háborús gazda, az, aki nem dolgozik, aki a tőzsdén keresi a pénzét. A földértékadó által tönkretennők a mai nemzetfentartó kisbirtokos- és

/ nagybirtokososztályt. (Ugy van ! jobbfelöl.) Én tehát a földértékadót semmi körülmények között el nem fogadhatom, sem gazdasági szempontból, főleg azonban nemzeti szempontból. (Helyeslés a jobboldalon.) De továbbmegyek. A mai viszonyok között, amidőn egyszer 20-on, a másik pillanatban 40-en áll Svájcban a magyar korona, amidőn az árak az egyik pillanatban emelkednek, a másikban esnek, a földértékadót ki lehet vetni ? Nem tudják azt, hogy a földértékadó ugyanolyan igazságtalanságokhoz vezet, mint a kataszter, tehát ugyanott vagyunk, csak más alapon ? Igaz, hogy a földértékadó a külföld néhány országában megvan, de ezt nálunk a mai viszonyok között megcsinálni lehetetlenség nemcsak az adóadminisztráció szempontjából, de nemzeti szempontból sem, s rám nézve mindig ez az utóbbi a leglényegesebb. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A földértékadónái felEmiltette Dénes István t. képviselőtársam, hogy ez azért nagyon üdvös dolog, mert míg a hozadéki, a kataszteri földadó áthárítható, addig a földértékadó nem hárítható át. Az adóátháritási probléma egyike a legnehezebb problémáknak. Dénes képviselőtársam arra az álláspontra helyezkedik, amelyre 200 évvel ezelőtt helyezkedtek. Ulain Ferenc : Teljesen ugy van ! B. Prónay György: Akkor azt állították, hogy csak egy adót kell fizetni, a földadót, mert a földbirtokos minden körülmények között át tudja és át is fogja az adóját hárítani. Ezt az adóátháritási theóriát a tudomány és a gyakorlat is megcáfolta. Ennek az adóátháritási teóriának egyik legexponáltabb hive Proudon és Lassalle. Lassalle azt állítja, hogy minden adó áthárítható, de csak a munkásságra. De viszont van egy másik elmélet, — s a'zt tartom, bogy ez a helyes — mely azt mondja, hogy az adó áthárításának problémája rendkívül komplikált. Az adó áthárítása terén is a társadalmi és a gazdasági küzdelem folytatódik le, s a gazdaságilag és társadalmilag erősebb fogja az adóját áthárítani. Ennek az elméletnek hive a pénzügyi tudománynak rendkívül sok kiválósága. Ennek az elméletnek hive az egész történelmi iskola, igy Eoscher, Wagner, Leroy-Beaulieu stb. Amint nem ismerem el azt a tételt, amelyet Dénes t. képviselőtársam állított fel, hogy a földadót a földbirtokosok át fogják tudni hárítani, de a földértékadót nem, épugy nem ismerem el annak a tételnek az igazságát sem, amelyet Gaal Graston t. képviselőtársam állított, hogy a forgalmi adót is minden körülmények között a földbirtokos fizeti. O viszont a másik túlzásba esik, amidőn azt mondja, hogy minden adót a földbirtokosra hárítanak át. Nézetem szerint a középút a helyes. Az adóátháritás terén a társadalmi küzdelmek játszódnak le s mindenki igyekszik az adóját másra áthárítani s a gazdaságilag erősebb fogja az adóját a gazdaságilag gyengébbre áthárítani. Ez röviden az adóátháritás elve. Természetesen eltérések és kivételek vannak, de a tételt olyan formában,