Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

182 A nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi szeptember hő 7-én, csütörtökön. amint Dénes t. képviselőtársam állította, semmi körülmények között nem tudom elfogadni. Röviden meg akarom még említeni a progresszivitás és a létminimum kérdését, ámbár azt már röviden jeleztem. Én azt hiszem, hogy a mai viszonyok között egy józanul gondolkodó ember nem gondolhat arra, hogy olyan adórendszert léptessünk életbe, amely a szociális követelményekkel nem számol, amelyben a progresszió, a létminimum kérdése .nem érvényesül. Mint már előbb jelezni akartam, nem egy adóból kell megítélni az adózás igazságosságát és arányosságát, hanem az egész, adórendszerből. Az egész adórendszert kell kritika tárgyává tenni ós miután kritika tárgyává tettük, akkor szabad nekünk megállapítani az összes adóterheket és megállapítani azt, hogy egyes társadalmi osztályokat hogyan sújtanak az adók, akkor vonhatjuk csak le azt a következtetést, hogy vannak-e igazságtalanságok és aránytalanságok és milyen mértékben. (Egy hang balfelöl : Ez igaz !) Nem fontos tehát, hogy a földadónál keresztülvisszük-e a progresszivitást, amely progresszivitásnak keresztülvitele nézetem szerint lehetetlen. Lehetetlenség azért, mert igazságtalanságokra, aránytalanságokra vezet. Csak néhány példát akarok felemlíteni. Hogyan oldjuk meg azt a kérdést, hogy adókedvezményben részesül az a budapesti gazdag ember, akinek 50—60 holdja van és ott kertje vagy valami kisebb gazdasága és amellett itt Pesten óriási jövedelme van ? Hogyan oldjuk meg továbbá a kérdést abban az esetben, amikor egy nagybirtok kisbérletekbe van adva és a szerződés értelmében a kisbérlők fizetik az adót ? Hogyan oldjuk meg á kérdést abban az esetben, amely nagyon sokszor fordul elő, akik az életet ismerik, tudják ezt — hogy különösen a kisbirtokosoknak két faluban van földjük? Hogyan lehetne megoldani ezt ? Bevallással ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És akkor már ott vagyunk tulajdonképen a jövedelemadónál, ha bevallásra kényszeritjük a kis földbirtokosokat. Mihelyt bevallásra kényszeritjük, ugyanolyan fáradsággal belevehetjük azt is, hogy egy vagy öt gyermeke van-e, volt-e háborúban, hadirokkant-e stb. Tehát máskép nem lehet, — amint Rassay képviselőtársam is igazat adott — mint bevallással. Ha pedig csak bevallással lehet, akkor ugyanolyan faradsággal áttérhetünk a jövedelemadóren dszerre. A jövedelemadóra vonatkozólag kimutatható, hogy a mai körülmények között, a mai közgazdasági viszonyok között eredményre vezetni nem fog. Rassay Károly : Csakhogy a jövedelemadónál hamis vallomást lehet adni, itt meg nem lehet. Ez a különbség. B. Prónay György: Merem állítani, hogy a mi adórendszerünkben, amint kontemplálva van, igenis van erős progresszió és a létminimum kérdése is az 1920. évi XXIII. te. revíziója folytán szerencsésen lesz megoldva. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Hivatkozni akarok itt azokra az adatokra, amelyeket itt a Házban Perlaky képviselőtársam felolvasott, aki összegezte a földadót, vagyonadót, jövedelmi adót és ennek alapján állapította meg a birtokkategóriák szerint, hogy tulajdonképen milyen progresszió is van nálunk. Megállapította, hogy a legalacsonyabb progresszió felmegy 54%-ra. Nekem ez a lényeg, nem pedig az, hogy a földadónál van-e progresszió vagy nince. Egy bizonyos : progresszió még ebben a földadójavaslatban is van, az a progresszió t. i., hogy azok a birtokosok, akiknek földadója a 100 koronát sem üti meg, 30%-os, akiknek földadója pedig a 200 koronát nem üti meg, 20%-os adókedvezményben fognak részesülni, előre fizetés esetén. Ez tulajdonképen progresszió, amelynek még egy előnye van : serkenteni fogja az adófizetőket, hogy pontosan fizessék meg adójukat. Szerencsés a pénzügy minister ur őexcellenciájának az a módosító javaslata is, hogy amennyiben ezt a földadót két részletben fizetik, akkor is meg akarja adni nekik ezt a kedvezményt. Itt is van tehát egy bizonyos progresszió, mert ez lényegileg nem más, mint progresszió összekötve azzal, hogy abban az esetben kapja meg valaki, ha adófizető kötelességének pontosan eleget tesz. Rassay Károly : A kisember nehezebben tud eleget tenni, mint akinek többje van! Nem igazi progresszió ! B. Prónay György; Rá akarok most térni a földvagyonváltság kérdésére, amely tulajdonképen nincs szoros összefüggésben a földadó javaslattal, és egész röviden akarom érinteni a föld birtokreform kérdését. A túloldalról felvetették azt a kérdést, hogy a nagybirtok nem fizette meg a földvagyonváltságot ; a túloldalról azt állították, hogy a kisbirtok a földvagyonváltság, törvény alapján 100, 200, sőt 300-szor annyi vagyonváltságot fizetett, mint a nagybirtok. Drozdy Győző : Mert a nagybirtok még semmit sem fizetett ! B. Prónay György : Én ezt a vagyonváltságról szóló törvényt, amikor itt a nemzetgyűlésen tárgyalták, odahaza tanulmányoztam ; átnéztem most is, de nem tudtam rájönni arra, hogy a kisbirtok 100, 200 sőt 300-szor annyi földvagyonváltságot fizetett volna, mint a nagybirtok. Mert ha megállapítom azt, hogy a kulcs a birtok minősége és nagysága szerint 26 kilogrammtól 240 kilogrammig megy holdankint, ha megállapítom továbbá azt a tényt, hogy az 1000 holdon felüli földbirtokosok természetben adták le, ha megállapítom továbbá azt, hogy azok, akik 1921. december 5-ike előtt fizették le, 1000 koronás búzaáron fizethették le, akkor ellenkező konklúzióra jutok és azt vagyok kénytelen megállapítani, hogy igenis, a földvagyon-