Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

À nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi szeptember hó 7-én, csütörtökön. 17$ ezt a felemelt adókulcsot, mint kedvezményt, csak azokra a nyerészkedés kizárásával működő szövetkezetekre korlátozza, amelyek üzletműködésüket tagjaikon kivül másokra ki nem terjesztik. Ez a korlátozás eddigi törvényeinkben a szövetkezeti adókulcs igénybevételének feltételéül soha kikötve nem volt és annak uj feltételül való törvénybeiktatása legtöbb termelő, fogyasztási és értékesítő szövetkezetünket megfosztaná a szövetkezeti adókulcs igénybevételének lehetőségétől. Arra keli tehát kérnem a nagyméltóságú minister urat, hogy a javaslat 20. § 2. pontjának megváltoztatásával. az üzletrészeik után 5%-nál nagyobb osztalékot nem fizető szövetkezetek adókulcsának megállapításánál a javaslat szövegéből azt a további kikötést: és üzletműködésüket tagjaikon kivül másokra ki nem terjesztik, mellőzni kegyeskedjék«, mert a Hangyának vannak olyan vevői is, akik nincsenek benne a szövetkezetben, ezeket ki kellene zárni. Épen a munkások igen nagy része azonban vevőközönsége a Hangyának és igazságtalan dolog volna, ha erre való tekintettel vagy ki kellene zárni ezeket a munkásokat, vagy pedig rá kellene kényszeríteni őket arra, hogy belépjenek. Temesváry Imre : Ez tárgytalan, mert már az előadói javaslatban benne van, módosította a pénzügyi bizottság! Kiss Menyhért : A pénzügyi bizottság módosította ugyan, de kérdés, hogy a pénzügyminister ur elfogadja-e ezt. Az ő részéről még nem hallottam megnyugtató kijelentést és ezért szükségesnek tartottam, hogy a Hangyát ebben a törekvésében támogassam. Ha Temesváry igen t. képviselő ur helyett a pénzügyminister ur adná ezt tudomásomra legalább egy csendes fejbólintással, akkor nyugodtan tudomásul venném, ő azonban ezzel adós maradt s épen ezért arra kérem, hogy ezt a kérdést teljesítse és ha már az adót felemelte 10°/o-ra, legalább ezt a nagyon csekély kedvezményt adja meg a Hangyának. Temesváry Imre : Meg is adta már ! Kiss Menyhért: Ezt nem tudjuk, ezt csak az egységes párt tagjai tudják. Temesváry Imre: Az uj szöveg ott van a képviselő ur kezében! Kiss Menyhért: Ezt én a pénzügyminister úrtól még nem hallottam. Temesváry Imre : Hiszen azt a szöveget tárgyaljuk; abban pedig ez van! Meskó Zoltán : Ki az előadó ? Temesváry Imre: Én vagyok az előadó. Meskó Zoltán : Akkor tessék az emelvényre menni ! Kiss Menyhért : Mindenesetre nagy örömmel veszem tudomásul és ha a minister ur is elfogadja, nagy örömmel zárom le ezt a kérdést. Ezek volnának azok a szempontok, amelyeket egészen röviden elmondani kívántam. Egy dologra hi vom még fel most a minister ur figyelmét. Arra t. i., hogy a földreform végrehajtásánál már igazán várjuk annak a rendeletnek kibocsátását, amely precizirozni fogja, hogy mennyivel gyorsítják meg az eljárást. Tekintettel arra, hogy eddigelé csak 40 községre nézve hozatott ítélet, igazán nagyon kevés azoknak az embereknek száma, akik ennek a törvénynek előnyeit élvezhetik. A minister ur egy kijelentést tett, amelyet azonban merő általánosságba burkolt be ; azt mondta, hogy ő a birák számát fel fogja emeltetni. Nagyon szeretném, ha az igen t. minister ur numerikusan megmondaná, hogy hány birót kér fel vagy utasit arra, hogy a földreform végrehajtásánál asszisztáljon. Neubauer Ferenc: Kétszer annyit! Meskó Zoltán : Az is kevés ! Kiss Menyhért: Az igen t. képviselő ur jóindulatát köszönettel veszem, de én is kevésnek tartom még akkor is a birák számát, mert ha a törvényt nem 100 vagy 50 esztendőn keresztül akarják végrehajtani, — pedig a gyors végrehajtásra feltétlenül nagy szükség van — akkor az eddiginél sokkal gyorsabban kell eljárni. Hallottuk már egy-két kormányférfiu nyilatkozatát arról, hogy sötét, gondterhes télnek nézünk elébe ; méltóztassék elhinni, hogy sem a bel-, sem a külpolitikai helyzet nem olyan, amely nyugalmat jelentene. A nép lelkének mélyében erős feszültség uralkodik és ezt a feszültséget titokban a vidékre kiküldött agitátorok izgatják mindenfelé az országban. Nehogy ugy járjon ez a nemzetgyűlés, amint 1918-ban történt, mikor itt volt egy nagy parlament, itt voltak az ország lakosságának képviselői, ellenben az ország lakossága és a par/áment között légüres tér volt, a parlament 10.000 kilométernyi távolságra volt a néptől és azokat a fájdalmakat, kívánságokat és szorongó érzéseket, amelyek az ország lakossága millióinak lelkében lappangtak, nem vette tudomásul. Mi nem vagyunk még országgyűlés, nemzetgyűlés vagyunk; forradalom után, az ország kifosztása után vagyunk, nekünk erősebb szervi összeköttetésben kell lennünk a nép millióival. Ne méltóztassék azt hinni, hogy azért, mert most választás volt és a közigazgatás nagyon a sarkára állt, már minden rendben van. A földreform gyökeres végrehajtása — én sokat járom a vidéket s érintkezem la nép ezreivel, tudom, hogy ugy van — egyet en elengedhetetlen feltétele a gazdasági, társadalmi és politikai rendnek. Ha azt akarja az igen t. egységespárt és az ország képviseletének minden tagja, hogy itt tényleg nyugalom és konszolidáció teremtessék és hogy annak a felszólalásnak, amely az ország ellen külföldről hangzott el, Bernstein szociáldemokrata képviselő ajkáról — amely támadásnak az anyagát azonban feltótlenül idevaló kezek nyújtották át neki (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Innen sugallták! Mozgás a szélsőbaloldalon.) — alapja ne legyen az or-