Nemzetgyűlési napló, 1922. IV. kötet • 1922. augusztus 25. - 1925. szeptember 19.

Ülésnapok - 1922-47

1.74 A nemzetgyűlés 47. ülése 1922. évi szeptember hó 7-én, csütörtökön. szag közvéleményében, akkor igenis, mindent meg kell tenni, bogy a szociális és demokratikus reformokat végrehajtsuk, hogy a méregfogát húzzuk ki ennek a kérdésnek és hogy a nép bizalma képviseletében és kormányzatában megerősödjék. Nagyon jól tudom azt, hogy mi taktikailag és talán egy-két fontosabb politikai kérdésben nyilt ellentétben állunk az igen t. kormánypárttal, világfelfogásbeli különbség azonban köztünk nincs. Mi is ugyanolyan keresztény meggyőződést vallunk a politikában, mint önök, de ezt a szempontot nem tudjuk érvényesíteni itt a baloldalon, mert ha àz általános és titkos választói jog kérdésében egységes felfogáson vagyunk is, ezzel szemben azonban olyan politikai kérdések vannak, amelyekben egy világ választ el bennünket egymástól: a magyar nemzeti gondolat és a keresztény intranzigencia kérdése. Ebben a kérdésben pedig mi "találkozunk a jobboldal képviselőivel, de épen azért, mert találkozunk és hajlandók vagyunk őket támogatni, ha ezekről a kérdésekről van szó : elvárjuk és kérjük az igen t. jobboldaltól, hogy az ő kicsinyes, szinte azt mondhatnám, komolytalan pártszempontjaikat tegyék félre, ezekben a nagy, komoly kérdésekben értsék meg egymást és a keresztény ellenzék részéről jövő kívánságokat igyekezzenek teljesiteni. Most pedig bátor leszek három indítványomat benyújtani. Remélem, mert mindig remélek, hogy az igen t. pénzügyminister ur nem fog elzárkózni ezek elől, és ha nem is mindegyiket, de legalább egyiket vagy másikat konszideráció tárgyává teszi és magáévá fogja tenni. Indítványaim a következők (olvassa) : »1. Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy az idegen, illetve külföldi honpolgárok, tekintettel arra a közgazdasági kárra, mely ez abszentizmusból az országra, a társadalomra, a kultúrára háramlik, a földadó kétszeressét kötelesek fizetni.« (Elénk helyeslés.) Azt hiszem, ezt méltóztatnak elfogadni. (Olvassa.) »Második indítvány : Utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügyministert, hogy mutasson ho törvényjavaslatot arról, hogy mindazoknak a hadseregszállitóknak, kereskedelmi vállalatoknak, bankoknak, melyek 1914 augusztus havától földbirtokot szereztek akár tulajdonul, akár bérletképen, vétessenek birtokaik köztulajdonba s az arra jogosult földigényélők r

között haszonbér ellenében osztassanak ki. (Elénk helyeslés.) Harmadik indítvány : Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy 1—5 holdig létminimumnak tekinti a törpebirtokot s erre nézve fentartja a régi földadókulcsot; 5 holdtól 20 holdig adókoronánkint 2 kg búzát, 20—50 holdig adókoronánkint 3 kg búzát, 50—100 holdig adókoronánkint 4 kg búzát, 100—500 holdig adókoronánkint 5 kg búzát, 500—1000 holdig adókoronánkint 6 kg huzat, 1000—10.000 holdig adókoronánkint 7 kg búzát, 10.000 holdtól adókoronánkint 8 kg búzát fogad si. Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy az uj föld adótörvény 1923. évi január 1-én lép életbe.« (Mozgás.) A javaslatokat természetesen nem fogadom el. (Helyeslés.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur a házszabályok 203. §-a alapján az interpellációk megtételének és az azokra adandó válaszok meghallgatásának idejét megállapító házhatározat módosítását célzó olyan indítványt nyújtott be, hogy ezentúl az interpellációk ne szerdán és szombaton, hanem kedden és pénteken tétessenek meg. (Helyeslés.) Midőn ezt a t. Háznak bejelentem, a t. Ház tudomására hozom, hogy e kérdés felett vita nélkül a legközelebbi ülés végén lesz hivatott a Nemzetgyűlés dönteni. Szól következik ? Hébelt Ede jegyző: Báró Prónay György! Br. Prónay György: T. Nemzetgyűlés! Egy kiváló pénzügyi tudós, Cunard, aki az összes tudósok között talán legjobban ismeri az adófizető pszichológiáját, azt mondja, hogy minden régi adó jó és minden uj adó rossz. Ha ezt a tételt csak általánosságban ismerjük is el, azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy az adójavaslatok ellen felszólalni hálás és népszerű szerep, viszont az adójavaslatok mellett felszólalni, különösen a mai nehéz közgazdasági viszonyok között, midőn az adófizetők vállára sok teher háramlik, igen nehéz és nem hálás. En, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, ezen utóbbi szerepre vállalkozom és előre is kijelentem, hogy az adó javaslatokat általánosságban elfogadom. Mindazon okokat és indokokat, amelyek alapján ezt teszem, felszólalásom végén fogom a mélyen t. Nemzetgyűléssel közölni. Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy bizonyos kifogásaimat, aggályaimat az adójavaslatokkal szemben ne szögezzem le. Ez a jog nemcsak az ellenzékieket, nemcsak a pártonkivülieket illeti meg, hanem minden nemzetgyűlési képviselőt megillet, ha azt objektiv alapon veszi igénybe. Ezzel a joggal fogok én is élni. Mielőtt azonban áttérek az adójavaslatoknak kritikájára, néhány általános megjegyzést akarok tenni. Az egyik képviselőtársam azt a rendkívül különös állítást kockáztatta meg itt, hogy azért, mert a nemzetgyűlés tagjainak egy része, talán 69 tagja, nagybirtokos, nem tudom hány tagja főszolgabíró, ezek tulajdonképen érdekeltek és erkölcsi összeférhetetlenség miatt nem vehetnének részt e javaslatok tárgyalásában. (Mozgás.) Gaál Gaston t. képviselőtársam már megfelelt erre, hogy ez az álláspont milyen lehetetlen és tarthatatlan. De én tovább megyek. Hiszen akkor ezeket az adójavaslatokat egyáltalán nem lehetne tárgyalni, mert merem állítani, hogy minden keresőt, minden tisztességes embert, kivéve a napszámosokat, ezek az adójavaslatok ad personam érdekelnek, mert az